Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

A nagyseggű, a háziasszony meg a rendőr

2009. július 29. 22:13 - regulat

Tanultam. Mármint nyúlbélaságom történetéből, úgyhogy a délutáni harmincegy fok hallatán úgy döntöttem, az hajtsa ki a belét, akinek hat anyja van.

k2motospeed.jpgNekem nincs, így azután a Kft régi slágerét dúdolgatva indultam el. „Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk állatok, hanem kulturált emberek…” Hát nem?

Hát nem.

Az eredetileg kitűzött cél egy komótos, tizenhárom kilométeres óránkénti sebesség. Úgy nem fáradok, de még hűt a menetszél. Kellemes, mint egy citronyos gösszer.

Aztán megjelent nagyseggű úr, a többhavi fizetésemet kitevő montijával. Szerintem szlalom pályán tanult bringázni a maga lehetetlen óránkénti tízes sebességével. Megelőzni szinte lehetetlen. Talán. talán ha látnám, hogy hogy jelölték ki a fejében a szlalompályát. De nem látom. Vagy mégis egyszer csak ott volt a lehetőség… Kiderült, hogy kedvenc nagyseggűm fejlődött. Rákapcsolt, mint állat, és a maga kacsázós módján elhúzott mellettem. Az emelkedő közepéig bírta, ott sürgősen be kellett mennie a boltba. Folyadékot pótolni, mert a nyelve a földig érhetett, vagy egy óriáscsiga kúszott a bringa mellől az ABC-be.

Mindenesetre a nagyseggű begyorsulását követően, megjelent a háziasszony. A háziasszony nem csak szeret, tud is bringázni. Kellemes tizenhetes tempót diktált úgy három kilométeren keresztül. Beálltam a szélárnyékba, és minden erőlködés nélkül tartottam a tempót… Sajnos elkanyarodott.

Azon vettem észre magam, hogy mindjárt az út végére érek, és akkor megjelent a téglataxi. Úgy az utolsó kilométeren. Békés környék. Családi házak, harmincas tábla, fekvőrendőrök. A járdán ugyan nem lehet elférni, de az üres úton van hely bőven. Szerintem. A téglataxis szerint nincs. Vagy legalábbis korfüggő, hogy kinek. Amikor mellém ért kiszólt a sofőr, hogy „Öcsi, húzz a járdára!”.

Visszanéztem. A rend éber őre vagy tíz évvel volt fiatalabb nálam. Elkerekedett a szeme a hülye görkoris láttán. „Ja, bocs.” – mondta és a gázra lépett…

- Kösz tesó! – szóltam utána, de már nem hallotta.

2009. július 29. szerda

táv: 11,34 km (vagy másfél kilométerig állt az a nyomorú RDS, mert nem kapcsoltam be)

idő: 00:48:52

átlagsebesség: 14,06 km/h

csúcssebesség:: 22,6 km/h

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr425627808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

132267 2009.08.25. 07:57:38

Behalok. Egyszer elmondhatnád, ki a háziasszony. Attól tartok, én is az vagyok...:)

76458 2009.08.25. 16:39:39

A háziasszony, egy tök hétköznapi bringával nyomta, olyan elölkosarassal. És a kosárban kenyér meg némi zöldség volt felismerhető. Ahogy ment azon meg az, hogy nem fogyózik, nem divatbringás, egyszerűen csak közlekedik... Ritka az ilyen Pest városában...
süti beállítások módosítása