Köd előttem, köd utánam...
Ez mondjuk, nem a sebességemre vonatkozik. Történt, hogy hajnaltájt leszakadt az ég. Hat óra tájt azon méláztam, hogy ha most elindulok futni vagy úszni fogok? Közben cigi, kávé… mert ugye sportosan él az ember. Egyúttal kivittem a duracellnyulat is, mert ugye az ébredés után mégsem ildomos a szőnyegre…
Hat óra tájt, már nem esett, csak szemerkélt. Mondok magamnak, csak meg kéne próbálni, ha már belekezdtem. Volt benne valami olyan, hogy ha megtalálom az első kifogást, akkor a következő is könnyen jön. Batman nadrág, futócipő… Elvégre legalább nem halok meg a melegtől.
Na a páratartalom az, amire nem gondoltam. Mire kiértem a pályára plusz egy kőr, a víz már csak rólam folyt. No nem baj! Trapp. Trapp…
Na az a nagy büdös helyzet, hogy nem tudok számolni. Köröket semmiképp. Ennek köszönhetően megint csak a tempó visszafogás sikerült, viszont a táv, harmatos lett. Talán a maga páratartalom lehet az oka. Úgy a harmadik körnél, pocsolyákat kerülgetve leszállt a köd a szememre. Nem kék, nem vörös, még csak lila sem. Csak a köd. Na jó a szemüvegem párásodott be… Megható, nem?
Így azután könnyű volt a tempót visszafogni, szinte semmit nem láttam. Azután megtöröltem a szemüvegem még menet közben. Azután futottam. Azután töröltem és futottam. Azután futottam. Azután…
Na lehet azon csodálkozni, hogy egy körrel elszámoltam magam?
Vége főcím, én remekül érzem magam, leszámítva a tempófutást, mert az nem ment. Féltem, hogy elcsúszok a sárban, oszt jöhet a policáj, mert leszúrtam a Rittbergert. Mindketten túléltük. A Rittberger is, meg én is.
Káromkodni akkor kezdtem, amikor megnéztem azt a qrva RDS-t. Ezért:
táv: 2,62 km
idő: 00:17:41
átlagsebesség: 8,99 km/h
csúcssebesség:: 14,3 km/h