Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

17+

2009. augusztus 29. 17:47 - regulat

Úgy tűnik, ezen a héten előre lemozgom a jövő heti adagot is. Na nem vagyok ilyen megszállott egyszerűen így jött ki.

k2motospeed.jpgA hét első három napján ráértem, ezért mehettem futni. Ma meg ugye ledolgoztuk a huszonegyedikét - amikor különben dolgoztam – így belefért még egy korizás. Ezekben a hétvégi gurulásokban az a jó, hogy szinte üres a város, ergo egyenletesebb tempóban lehetne haladni. Ráadásul a mai huszonhárom fok az eddigi harminckettőhöz nem csak abban változás, hogy megcserélődtek a számok, hanem abban is, hogy az ember fejéből feleannyi víz folyik ki.

Mondjuk azt már kevésbé értékeltem, hogy valaki kilyuggatta a felhőket és azokból is folyt a víz.  A korcsolyában az is jó, hogy hűt a menetszél. Ha nem hűt, akkor vagy dögséges a meleg, vagy a hátulról fúj. Tapasztalati tény olyan nincs, hogy a szél nem szemből fúj.

Szóval lehetett jönni, ha a szél nem tolt vissza. Szerencsére ez szélúrfi mai terveiben nem szerepelt. Szerintem csak a lányok szoknyáját emelgette volna, ha lettek volna szoknyás lányok. Nem voltak. Nadrágosok se. Kihalt minden.

Én meg csak menekülőre fogtam az eső elől. Úgy az út kétharmadánál – ez olyan harmincöt perces táv – hibáztam. Megnéztem, hogy bírom-e a tegnapelőtti tempót. Bírtam, sőt bő ötperces előnyöm volt a szokásos magamhoz képest. Hát persze, hogy nem volt heje, meg huja, sőt még ősállatok és viking leszármazottak sem. Viszont szúrni kezdett a tüdőm, fájni a lábam. Elvégre az öt perces előny csak valami eszement hajtás eredménye lehet, tehát kihajtottam magam. El vagyok galoppírozva, mondok magamnak. Kész. Innen jön a gebedés. Csak előbb a namégegykicsit.

És mentem…

És tudtam, hogy mindjárt jön a kifulladás, meg a nagy halál. Rögtön a következő lámpánál, amikor megállok, nem bírok tovább menni.

A baj az volt, hogy a következő lámpák egyikénél sem kellett megállni csak lassítani, mert amikor épp megálltam volna, sőt fejben már meg is álltam, akkor a jelzőlámpa zöldre váltott. Tovább.

Azután már csak párszáz méter és lejtő, meg egyenes út. És az öt perc maradt. Bár a kanyarok ívei megnőttek…

És a vége, az már tényleg és majdnem heje, meg huja.

2009. augusztus 29. szombat

táv: 13,12 km

idő: 00:44:52

átlagsebesség: 17,55 km/h

csúcssebesség:: 23,3 km/h

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr955627842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása