Úgy néz ki, hogy előjött a feminin énem, amiről alapvetően annyit illik tudni, hogy leszbikus, de ez most mellékes. A nőnemű ismerőseimnek van egy olyan szokása, hogy a lábukon időként ismeretlen eredetű lila, sárga, esetleg fekete foltok jelennek meg.
Na most ezt sikerült nekem is valahogy összehoznom. Vasárnap estére fájni kezdett, meg bedagadt a bokám. Mondhatni basszus, mert ugye már Peterdi Pál is megmondta, hogy a láb mindig kéznél van… de ez most, így?
Szóval vasárnap estére valami rejtélyes oknál fogva a bokám bedagadt. Nosza a jó öreg feketenadálytő. Az majd segít. Csak azt tudnám, hogy ki rúgott bokán…
Hétfőn reggel a helyzet jobbára változatlan. A bokám talán kevésbé dagadt, de nem úgy tűnik, hogy ezzel a héten korizni fogok, hacsak nem…
És jött a hacsak nem, és hacsak nem vettem egy neoprén bokaszorítót, magyarul bandázst. Utálom a fáslit tekergetni. Már csak az a kérdés, hogy ezzel az izével a lábamon beleférek-e a koriba?
Örömmel jelentem, hogy bele.
Na így vágtam bele a mai délutáni gurulásba. Egyrészről a bokaszorító, másrészről a cípő fogta a bokám, ami már nem is olyan dagadt, viszont egész lila.
A kellemetlen csak az a dologban, hogy a bandázs mintha kissé nyomná a talpam a cipőben. Nem nagyon, de azért érezhetően. Érdekes, hogy menet közben nem is volt zavaró, csak ha meg kellett állnom. Na, olyankor inkább nem helyeztem rá a súlyom.
Persze így csak pocsék időt lehet(ne) menni, de ha már próbálkozom, akkor próbálkozzam tisztességesen. Igyekeztem megnyomni a tempót…
Hát mit mondjak, nem is sikerült olyan rosszul.
Hogy is mondta Magilla gorilla?
Legközelebb újra megpróbáljuk!
táv: 13,23 km
idő: 00:48:41
átlagsebesség: 16,31 km/h
csúcssebesség:: 24,1 km/h
