Most el kellene panaszkodnom arról, hogy egy bizonyos kor felett az embernek a munkája… ha nem is az első, de bizony valahol azon a környéken helyezkedik el, aminek ezáltal vannak következményei.
Például ilyen következmény, hogy se ideje, se energiája az ember gyerekének elmenni egy versenyre. Na, pont így nem jutottam el ma Tamásiba a Tavaszi futóversenyre, aminek pedig volt egy tíz kilométeres görkori futama…
Szégyen ide, vagy oda, de abban bíztam, hogy legalább szar idő lesz. Na nem nagyon, csak annyira, hogy megnyugtassa a lelkivilágomat. Hát nem lett.
Remélem, hogy akik ott voltak azoknak jól sikerült a verseny.
Szívesen kipróbáltam volna magam.
Mondjuk nem ez volt az egyetlen olyan kihagyott esemény ezen a hétvégén, ahol megnéztem volna, hogy mit tudok. De az UrbanCross futás is kimaradt. Ilyen a formám… Majd legközelebb. Azért az nem lehet semmi, amikor a futóverseny egy plázában folyik. Oszlopok, kanyarok lépcsők… Nem lehet egyszerű.
Nem kellett volna bánkódnom, mert már a második kilométer után ki akart szakadni a hasfalam. Utána meg akartam halni… azután megszoktam. Mármint a meghalást, így még haldokoltam vagy öt kilométert. Pocsék idővel.
Keddig pihentem. Kedd reggel a szokásos tízes után merészet gondoltam, és felkaptam a korit, hogy majd hazafelé. Elvégre mégis tudnom kellett, hogy a pénteki idő mennyire volt köszönhető az „első” korizás élményének.
Most ugyanannyit mentem. Jelzem reggel futottam egy tízest, tehát nem voltam a topon. Ráadásul front, meg minden. Mindenki megértheti, hogy ilyen körülmények között az ember teljesítőképessége hagy némi kívánnivalót. Na nem magyarázkodni akarok, csak a pontosság kedvéért szeretném leszögezni.
Szóval munka után kell a kikapcsolódás, és nem is az idő a fontos. Ráadásul délután négykor rohadt kevés hely jut a korizásra… sok a gyalogos. Meg a bringás.
Meg az autós.
És korisok is akadnak. Ez egyik a Mogyoródin orrba vert. Véletlenül. Pedig csak ki akartam kerülni…
Mondhatni orrvérzésig koriztam, sőt tovább.
Viszont az idő, szinte olyan, mint pénteken. Na jó pár másodperccel jobb.
(Most különben a vállamat veregetem. Rohadt elégedett pofával.)
És pénteken még ennél is jobban mentem. Tavaly ősszel sem mentem forgalomban 3’20” alatt, most meg rávertem magamra két másodpercet… Na most mondja valaki, hogy nem érte meg a téli futás.
És eljött a vasárnap, amikor ahelyett, hogy Tamásiba mentem volna versenyezni, dolgozni mentem. Na mondok magamnak, ha nem esik, akkor kárpótolom magam egy kis korizással, ilyenkor lehet menni…
Tizenegykor indultam az hideg, szeles, szinte üres városnak. A szél mindig szemből fúj. Erről leszokhatna. Úgy éreztem, hogy ez már néha majdnem száguldás. Tényleg baromi jó volt. Mentem vagy – na jó ezt rosszul saccoltam, inkább leírom a valós adatot – szóval mentem 28 km/h feletti sebességgel is. Basszus! Én csak olyan húsznak, max. huszonháromnak gondoltam.
Kárpótolva vagyok. Némileg. Azért jó lenne tudni, hogy Tamásiban ez a városi tempó mire lenne elég.
táv: 14,18 km
idő: 00:46:18
átlagsebesség: 18,38 km/h
csúcssebesség:: 28,2 km/h
