Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

3. Intersport Tour de Tisza-tó

2010. május 09. 13:45 - regulat

Megvallom riasztó táv az az 57 kilométer. Pláne nyolc keréken. Van valami sosem lesz vége hangulata. Pláne, hogy ennyit még az életben soha…

3_tourde.jpgAzután – nem kis kalandozással felturbózva – május 8-án ott álltunk Poroszlón a gáton. Vártuk a bringásokat.

A görkorcsolya versenyekben az a rossz, hogy általában vagy futóversennyel, vagy bringaversennyel kötik össze. Esetleg autóversennyel. Szóval mi vagyunk a töltelék.

Álltunk a gáton úgy tizenhárman és vártuk a bringásokat. Jöttek vagy nyolcszázan. Húsz percen keresztül húztak el előttünk mire elindulhattunk. A vezérhatos persze kilőtt. A követő négyes boly végére álltam be. Lesz, ami lesz.

Hozzá kell tennem, hogy úgy indultam neki a versenynek, hogy már akkor jó vagyok, ha három órán belül végzek. Vagy inkább, ha végig tudok menni.

Követő négyesünk még az első öt kilométeren három főre olvadt. Előttem két összeszokott koris. Próbáltam tartani a ritmust. A húsz-huszonkét kilométer óránként aránylag könnyen ment. A gáton meglepően jó az út. Kisköréig. Miközben pártucat kerékpáros mellett elhúztunk, kicsit hozzárázódtam a bolyhoz. Olyannyira, hogy majd tíz kilométeren át én voltam a szélfogó. Meg a bogárfogó…

Kiskörénél szétrázódtunk. Szó szerint.

A zsilip előtt belefutottunk az első frisstő-pontba. Vagy félszáz kerékpáros álldogál, ült a vizespulok előtt. Egyből zavar került az erőtérbe. A bolyvezetője elnézte a kanyart és rossz irányba fordult. Mi a követők már észrevettük a hibát és a jó irányba mentük, de lassítottunk, hogy bevárjuk. Aztán hirtelen egyedül lettem. Fel a zsilipre. Valószínűleg a többiek meg álltak inni. Nem baj, nemsokára úgy is utolérnek. A zsilipről lejönni nem egy leányálom. Töredezett, rücskös betonlapok. És ha itt elesik az ember… hááát nem sok bőre marad. Ráadásul a talpam is begörcsölt a rázkódástól. A célig fennmaradó huszonkilóméteren azon gondolkodtam, hogy megálljak a cipőmet megigazítani, vagy kibírom. Közben fogytak a kilométerek, és a többiek nem jöttek.

A kerékpárosokat frusztrálja a görkorcsolyás, így akiket utolértem azok vagy rákapcsoltak, vagy annyival lassabbak voltak, hogy nem volt értelme mögéjük beállni. Pedig jó lett volna egy hasonló tempójú szélfogó. Mert a szél egyre erősebben fújt. Természetesen szemből.

És nem elég, hogy görcsöl a talpam, még előttem az Abádszalóki szakasz. Azt írták, hogy zötyőgős, meg, hogy rossz, de hogy ennyire. Talán, ha a verseny elején van könnyebben veszem a foltozott romhalmazt, ami állítólag út, de ez így borzalmas volt. Már ott tartottam, hogy feladom, amikor vége lett. Ismét normális út lehet menni…

Egyszercsak ott a tábla, hogy még tíz. (Néhány táblát egyszerűen nem vettem észre)

Jó hír, hogy nem érzem a jobb lábam vagy a görcs múlt el, vagy egyszerűen csak egyszerűen elzsibbadt – később kiderült, hogy az utóbbi -, de mindenesetre egy problémával kevesebb. Épp elég baj, hogy egyedül megyek. Igaz az előkelő hetedik helyen. Ezt meg kellene tartani.

Valahol itt kezdtem el álmodozni. Nem, nem a hetedik helyről, hanem egy üveg jéghideg, gyöngyöző citromos sörről. Szemeim előtt az üveg lebegett, én meg követtem. az ötvenedik kilométer környékén egy kidőlt koris az út mellett. Hatodik vagyok. Ha a boly lemaradt tagjai utol nem érnek, amire esély van bőven.

Ráadásul a kiskörei pihenőnél lemaradt bringások kisebb bolyokban kezdtek megelőzni. Úgy éreztem, hogy elfogyott az erőm. Ilyenkor jó, hogy az RDS-II-vel mérni tudom a sebességet, különben tényleg lelassultam volna. Még szél ellen is tartottam a tempót.

Táblák az út mellett. Már csak öt. Négy. Három. Kettő. Egy. De hosszú az utolsó kilométer…

Hangosbemondó, már görkorist emleget, amikor még nem is látom a befutót. Ja hogy én? Bent? Vége?

Mindezt összetettben a hatodik helyen 2:42:18 alatt. Vagy száz bringást megelőzve. Pontosan száztizenegyet.

Amikor a cipőt levettem, jó öt percig nem tudtam lábra állni, de akkor is megérte.

Jövőre újra ugyanitt.

 

A jövő héten meg Siófokon…

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr65627967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sylverdevil 2010.05.09. 15:13:07

gratulálok, én bringával nyomtam, nem lehet semmi görkorival lenyomni egy ilyen távot. az említett abádszalóki szakasz kerékpáron is borzalmas volt (ahogy a többi rosszabb is), javasolni kellene a szervezőknek, hogy ne hirdessék "végig kiváló útvonallal" a versenyt ha van benne egy kevés rossz is. elvégre minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem benne :)

76458 2010.05.09. 17:53:47

Köszi Sylverdevil. Gratula mindenkinek, aki végig bírta. Nekem voltak kétségeim magammal szemben. Azt hittem az abádszalóki szakasz a bringásoknak nem olyan borzasztó, mert ugye a keskenyebb hely... De inkább az abádszalóki önkormányzatnak kéne elgondolkodni, hogy milyen is a leggyengébb láncszemnek lenni. :)

bazsalikom 2010.05.09. 22:02:02

ReTRo, Gratulálok a fantasztikus teljesítményedhez és az eredményhez!

76458 2010.05.09. 22:04:33

Köszi Bazsalikom, erre hajtottam már pár hónapja.
süti beállítások módosítása