Azt, hogy rövidlátó – magyarul vaksi – vagyok nem szoktam reklámozni ugyan, de tagadhatatlan a tény. Ebből következik, hogy számomra a szemüveg létszükséglet. Mielőtt bárki azzal jönne, hogy milyen remek műtétek vannak, és hogy azok bizony megváltoztatják a világot… Szeretnék némi pontosítást eszközölni már a rövidlátásom ügyében.
Szóval a -5,5 dioptria önmagában sem kevés, de nekem ezt sikerült némi prizmásítási szükséglettel tetézni, úgy öt hasáb erejéig. Aki nem rövidlátó, vagy optikus annak ez nem sokat mond, de inkább örüljön a tudatlanságának. Aki meg műtétet akart javasolni, az nézze meg ennek a költségvonzatát is, és ugye, hogy ugye…
Különben meg a szemüveg öltöztet. De…
Mert mindig van egy de...
A normál, azaz mindennapi szemüvegem remek futáshoz, amíg nem süt szembe a nap. Márpedig a nap olyan, mint a szél, mindig szemből jön. Legyen akkor napszemüveg. Én speciel – ha már napszemüvegnél tartok – valahogy jobban szeretem, ha a napszemüveg sötét. Úgy hasonlítunk egy kicsit. Mégpedig nagyon sötét, amolyan vakemberszemüveg.
Ezzel meg az a baj, hogy tűző napon istenes, de ha egy kis árnyék jön, akkor pár másodpercig nem igazán látok. És az árnyék az olyan, hogy jön. Talán, ha valami több hektáros pusztán futkároznék, akkor nem jönne, de görkorizás közben az árnyék az tuti.
Ergo sem normál, sem a vakemberszemüveg nem igazán jó a görkorcsolyázáshoz.
Legyen akkor sportszemüveg.
Sportszemüveget régóta szerettem volna, csak amikor éppen sajnáltam rá a pénzt, mert az bizony hatszámjegyű.
Azután jött a Tisza-tó, a maga 57 kilométerével és beláttam erre áldoznom kell, még akkor is, ha ezzel le kell mondanom a 2010-es korcsolya vásárlásról. Le kellett mondanom. Mert ugye a váltság, meg a recepció… De legalábbis a közszférát érintő nyak, akarom mondani megszorítások…
Először is körbenéztem az interneten. Három bolt kínált elfogadható áron szemüveget. A görkorcsolya kis hazánkban, amatőr szinten, valahova a futás és kerékpározás közé szorult, már ami a ruházatot illeti. Szemüveg terén is. Olyat, hogy görkorcsolyázáshoz javallott szemüveg nem találtam, viszont a bringás körökben igen népszerű Rudy Project „clip-on” szemüvegei igen szimpatikusak voltak. [A clip-on technológia azt jelenti, hogy a sportszemüvegen belülre felpattintható egy dioptriás szemüveg, amolyan lornyon kinézetű.] Ránézésre. Árra, már köhögött kicsit a pénztárcám, mert ugye a dioptriás clip nem olcsó. Már ha vállalják. Mert bizony nem mindenki meri vállalni. Mert egy százezres kiadásnál az ember elvárja, hogy az a szemüveg jó legyen. Az például kifejezetten bosszantó, ha a dioptriás üveg az ember arcához ér.
Végül a Sportszem Optika bevállalta, sőt a tulaj meghallván, hogy vagyok olyan hülye, hogy negyvenhárom évesen görkorcsolyázom, sőt még versenyeken is elindulok, adott némi kedvezményt. A hat számjegy így is maradt a számla végén, új korit sem spóroltam a dolgon, de minden fillér számít.
Lett egy szimpatikus piros (de csak kívülről piros) Zyonom, amit először a Generalin próbáltam igazából ki. Furcsa volt. Sejtettem, hogy eleinte csőlátok a dologgal, de ez azért meglepett. Mondjuk, egy versenyen az ember előre nézzen ne a tájat bámulja.
Sejtettem, hogy nem a szemüveg a hibás, csak össze kell szoknunk… de azért biztos nem voltam a dolgomban.
Pedig lehettem volna.
Örömmel jelenthetem, hogy pénteken azt vettem észre, hogy összeszoktunk. Ha többet korizom, valószínűleg már előbb észreveszem, de ez egy ilyen nyár.
A 25 kilométer alatt volt minden. Tűző nap, eső, árnyék, olyan semmilyen fény, merthogy a ligetben a fák… És nem zavartak a fényviszony váltások.
Úgyhogy a szemüveg miatt végre megveregethettem a vállam. És jövök egy köszönömmel Sportszeméknek.
Az időt, amit mentem inkább hagyjuk, az biz lehetett volna jobb is…
táv: 25,01 km
idő: 01:18:54
átlagsebesség: 19,02 km/h
csúcssebesség:: 25,3 km/h
