Csak a halál biztos. – mondogatta Horváth bácsi a földszint kettőből, de valamikor ’92 táján revideálta az álláspontját. Utána már csak annyit mondott, hogy semmi sem biztos, de ez egy másik történet.
Nem tudom ki hogy van vele, de a munkahelyi stressz az én esetemben rányomja a bélyegét a sportolásra is. Amióta bizonytalan, hogy mit hoz az eljövendő év, azóta megszaporodtak a bajaim. Hol itt fáj, hol meg ott, meg különben sem megy úgy, ahogy szeretném. Nem mondom, néha jól esik panaszkodni, de leginkább azért hanyagolom a blogot – mármint ezt a blogot -, mert a folyamatos panaszkodás unalmas.
Nem csak olvasni, írni is.
Leginkább az a szar, hogy futást meg a görkorit leginkább stressz oldónak használom, de ehhez a robot üzemmód kell. Ez meg csak a pályán megy. Ment. Mert, hogy mostanság ritkán jön össze, hogy üres aggyal trappoljak körbe-körbe.
Pedig jó, sőt nagyon jó.
Ha más is van a pályán az még jobb. Nem mintha versenyezni akarnék a többi futóval, de van egy fájdalomcsillapító hatása. Amolyan „na nehogy má’ én hagyjam abba előbb!”
Ma reggel ismét eljött a nyugalmi állapot. Négy kilométer után elfelejtettem számolni a köröket. Kizártam a külvilágot, csak a salakot láttam.
Azután valami, illetve valaki megzavart. Már megint az ellenkező irányba futott valaki. Azt felfogtam, hogy nem kedvenc hófehérkénk az, de hogy ki nem fogtam fel. Elvégre hajnali öt, meg sötét, meg különben is robot üzemmód.
Na - mondok magamnak – nézzük már meg hogy ki ez!
Na, akkor jelent meg a sötétben a fehér folt, úgy térd magasságban. Macskának nagy – ezt még felfogtam – de akkor mi?
Basszus egy kutya! Egy két év körüli boxerrel néztem farkasszemet.
Ismeretlen kutya a futópályán – legalábbis az álmokönyv szerint – harapásveszélyt jelent.
Néztük az ebbel egymást, valószínűleg mind a ketten azt próbáltuk felmérni, hogy a másik veszélyes-e, amikor odaért a gazdi. Ő futott szembe az előbb. Azt mondja. nem bánt.
A kedves mama, az nem bánt – gondoltam – mivel az nincs itt, de csak annyit mondta a baromarcú sporttársnak, hogy Magát. Esetleg.
Emberünk felháborodottan közölte, hogy ők itt futnak minden reggel. Jelzem az eb nem futott.
Mondok neki, hogy én lassan egy éve, igaz csak keddenként, de még nem találkoztunk. Mire ő, hogy ők meg hétfőn, szerdán, pénteken. Ez ugye a minden naptól már elég messze van…
Mondok neki, hogy ma kedd van.
Na erre ő mondta, hogy basszus, és tovább futott.
táv: 5,5 km
idő: 00:29:49
átlagsebesség: 11,07 km/h
csúcssebesség:: 12,2 km/h
