Na most akkor nagy levegő, és még egy trappolás vasárnapig. Aztán majd meglátjuk…
Most így hirtelen nem is tudom, hogy mi a fontosabb a futás, vagy a gurulás?
A futásból, illetve magamból most úgy értem, hogy kihoztam a maximumot, amire képes vagyok. Jelenleg. Azaz, ha minden jól megy, úgy egy óra alatt le fogom futni a Vivicittát. Azt, amit tavaly még be sem mertem vállalni. A mostani tizenhét kilométeren futott másfél perces tempó azt mutatja, hogy van még annyi tartalékom, hogy tudok a tempón javítani. Különösen, hogy nyolcszáz méterrel beljebb vagyunk, hiszen a táv nem 12, csak 11,2 kilométer.
Ma még futok egyet, aztán vasárnap a tömegben kiderül… Kicsit megijeszt a meteo, mert a szelet az nagyon nem bírom, de ígérgetik.
Gurulás terén a helyezet kicsit aggasztó, de nem vészes.
Aggasztó mert a (8.) Generali, ami a legnagyobb budapesti görkorcsolyás rendezvény évek óta, az "technikai okok miatt" elmarad. Tavaly olyan kétszázötven görkorcsolyást sikerült összehozni az 5 és a 9 kilométeres távokra, sőt úgy ötvenen, mind a két távot bevállalták.
Szóval maradnak a vidéki versenyek a maguk több tíz kilométerével…
Már írtam, hogy az idén új korim van egy K2 Mach 100-as. Szerdán volt a napja, hogy kiderítsem, hol szorít a cipő.
Stadion, remek idő. Csak az a rohadt szél ne csapna le az emberre a legváratlanabb pillanatokban.
Ráadásul – bevallom – nem voltam egészen százas egy társasági rendezvénynek köszönhetően. Nem a rendezvénynek, csak az ott elfogyasztott alkoholos italoknak. Nem tudtam, hogy hogy fog menni, de abban biztos voltam, hogy ki kell mozogni a (igaz csak enyhe, de akkor is) másnapot.
Az első öt kilométeren csak ismerkedtünk. Mármint én meg az új kori. Békés 3’10”-es tempó, a pulzus 155 bpm. A fejfájás elmúlt, lehetett erősíteni.
Ettől kezdve, nem a tempóval foglalkoztam, csak negyedóránként megnéztem a átlagsebességet, ami már ami kicsit hullámzott. További fél órán keresztül javult. 45 perc korizásnál 20,4 km/h volt, de kezdte megmutatni magát az új cipő. Végül is nem szorított csak dörzsölt. Mintha kavics lett volna benne, vagy a fűző mászott volna el.
Egy óra után már határozottan zavart, és lassulni is kezdtem, így még néhány levezető kör után leálltam.
Táv: 22,62 km
Idő: 1:07:53
Tempó: 3’00”
Átlag pulzus: 160 bpm
Maximum pulzus: 166 bpm
Ez ugye négy kilométer plusz, ami némi ragasztgatással megerősítve lesz több is. Most viszont van két olyan vízhólyagom, ami eddig még ott soha sem volt. Csak arra nem jöttem rá, hogy ebben a cipő vagy a zokni a hibás… Majd legközelebb.
Most, egyenlőre a Vivicittá a lényeg… Most.
Van még előtte olyan 17 kilométerem.
A legutóbbi futás így sikerült:
Táv: 16,96 km
Idő: 1:30:28
Tempó: 5’20”
Ha mai futok egy ilyen, akkor már-már elhiszem, hogy vasárnap egy órán belül fogok végezni.
