Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Válsághatás

2011. november 02. 18:00 - regulat

A franc sem gondolta volna, hogy a futás kapcsán a válság hatásairól kezd írni az ember gyereke, és még akkor sem arról, hogy a kevés pénz miatt kevesebb a verseny, vagy, hogy drága a futófelszerelés, mert ez valószínűleg mindenki számára egyértelmű.

omni.jpgEgyesületek, klubok szponzorokat keresnek, hogy valamivel könnyebb legyen, és bizony nem nagyon találnak. Aki meg egyedül… inkább hagyjuk.

Na nem erre gondoltam a futás meg a válság kapcsolatán.

Annak idején, amikor még nem futottam az önmagam megnyugtatására használt leggyakoribb érv az volt, hogy hülye, aki a városi szmogban futkos. Amolyan két lábon járó füstelszívó.

Persze lehet a városon kívül is… de ugye az idő, pénz.

Aztán elkezdtem futni.

Úgy éreztem, hogy nem is olyan veszélyes ez a szmog dolog.

Nem mondom tavaly, meg tavalyelőtt néha szenvedtem az avarégetőktől, de az azért nem volt veszélyes. Éppen ezért lett olyan – szó szerint mellbevágó – az idei napos, de hideg ősz… Kezdődött azzal a kisebb megfázással, amiből valami makacs köhögés maradt vissza. Szerencsére nem folyamatos. Csak amikor rám tör egy-egy köhögő roham az azért kellemetlen.

Szerdáig bírtam a betegeskedést utána már bennem volt a menni kell. A nap is ki-kibújt a felhők közül, hát bevállaltam egy szolid tízest. Jó esett, és még éppen hogy összejött az öt percen belüli átlagtempó.

Pénteken dupláztam. Tűrhető idővel. Persze ez csak nézőpont kérése, magamhoz mérve remek idő volt.

Közben azt néztem, hogy a futók, görkorisok, sőt még a kutyások száma is erősen megcsappant a patak menték. A vadkacsák még kitartanak, de az uralmat már átvették a dolmányosok és a szarkák. Éppen balettoztak. A diótörőt adták elő, mert a valaha volt kiskertekből mára szinte csak a diófák maradtak meg.

Ezek a balett madarak meg felszedik a diót, felszállnak a lámpára, irányba állítják a diót és hagyják, hogy a gravitáció összetörje. Tálalva…

Bár ennek semmi köze a válsághoz. Valószínűleg annak sem, hogy még a múlt héten idősödő urak vívtak szinte közelharcot egy-egy diófáért, hogy begyűjtsék a termést. Bár lehet, hogy nem a karácsonyi bejgliben, hanem a piacon végzi a begyűjtött dió. A dióhéj meg a kazánban…

Családiházas környék lévén időnként a szél most is az orrom alá nyomott némi füstöt. Nem zavart. Igazából az őszi hangulathoz még hozzá is tartozik némi füstszag. Tavaly még örömködtem is hogy az egyre népszerűbb kandallók füstje csak szebbé varázsolja az őszt. Csak kiteljesíti az élményt.

Vasárnap az élmény kezdett kellemetlenné válni. Belátom szerencsésen fogtuk ki a szomszédainkat. Ők tényleg fával fűtenek…

Viszont ahogy hűl az idő, egyre több kazánt üzemelnek be, és fűtenek mindennel, ami éghető. Na ez már a válság. Látok embereket kézikocsikkal amint gyűjtenek mindent, ami éghető. És el is tüzelik. Egyes szakaszokon futás közben úgy éreztem, hogy valami vegyi üzemet gyújtottak fel a környéken, pedig csak fáztak.

Ez bizony a válság.

És sajnos én úgy látom, a szmogot nem a jó minőségű tűzifa használata fogja csökkenni, hanem, hogy nem lesz mit eltüzelni.

Kedden kihasználva, hogy a környék temetőmentes és kihalt körbefutottam Rákosligetet. Minimális autóforgalom, mégis szinte alig kaptam levegőt… Jó lenne egy kis eső, hogy kitisztítsa a levegőt.

2011. november 1.

Táv: 11,18 km

Idő: 00:58:36

Tempó: 5’14”

Átlag pulzus: 154 bpm

 

 

Holnap megint egy húszas jön. Elvileg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr415628035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása