Ha vasárnap délután három óra alvás kell ahhoz, hogy működőképessé váljak, az sok mindent megmagyaráz. Hellyel-közzel azt is, hogy miért adtam fel a vége előtt a mára [valójában tegnapra] tervezett tizennyolc kilométert. Bár ez a sok minden leginkább az időjárás – hogy…

Az ember gyereke úgy van vele, hogy amit tud, tolerál. Nem mondom, hogy könnyű, de igyekszem. A blogban például nem moderálok, csak, ha nagyon muszáj. Közösségi oldalakon még nehezebb a helyzet, mert ugye ott tud ömleni az információ. Ráadásul ez a közösségi izé, még annyira…

Kezdeném azzal, hogy tele a hócipőm az időnek a járásával, mert ma is sikerült pocsékat futnom. Persze az, hogy mi a pocsék az viszonylagos. Inkább kezdem az állatokkal. Nem, nem az emberszabásúakra gondoltam. Még csak nem is az emberszabásúak négylábú, a kerékpárútón…