Az ember gyerekének életében szerelmek jönnek, meg mennek is… az emlék megmarad. Nem itt most nem a csajozásra, meg a pasizásra gondolok, hanem a sportra, a versenyekre, meg az eseményekre.

[Bár esetemben ahhoz is köze van, mert ahogy anno egy kapcsolat romlott úgy lett egyre fontosabb a görkorcsolya… de ez egy másik történet.]

A görkorcsolyával meg jöttek olyan szerelmek, mint a CriticalMass, a Duna-parti Görkorigála, meg a Wink, no és a Tour de Tisza-tó.

Némelyikhez hűtlen lettem (CM), némelyik hozzám lett hűtlen (Duna-parti Görkorigála, Wink), és lassan jött az új szerelem a futás. De azért a görkoriról nem kéne lemondani, csak azért mert kevesebb az esemény, ami megmozgatja a fantáziám, ami nem ütközik más programmal.

Maradt a Tour de Tisza-tó, aminek az 57 kilométere azért sokakat elrettent.

Mert lássuk be, a hozzám hasonló amatőröknek (akik ugyan nem tudnak, de szeretnek görkorcsolyázni) való események száma hazai léptékben igen csekély. A versenyekben az a jó, hogy bár a családból egyedül húzom fel a műanyag cipőt, mégis családi program. Mert jók a nyolckerekes kirándulások is, de az ember szeret(ne) a családdal is lenni… A versenyen meg azt az egy-két órát, amíg gurulok, simán eltöltik.

Most – legalábbis nekem – újdonságként feltűnt egy 18 kilométeres verseny Dunavarsányban, aminek az útvonalát, a rendezők szerint profi görkoris járta be.

Aminek a nevezési díja nem egy hatalmas összeg.

Ami aránylag jól megközelíthető, legalábbis a pestieknek, meg a Pest környékieknek mindenképpen.

Ami jó lenne, ha rendszeressé válna…

Persze még bennem is erős a bizonytalanság, hiszen új esemény. Számomra. Nem tudom eldönteni, hogy fussak, vagy guruljak. De viszem a futó és a korcsolyacipőt is. Majd ott eldöntöm, hogy leszünk-e elegen nyolc kerékkel…

Szóval, akit érdekel május 28-án 14.59-kor 18 km Dunavarsányban. Az útvonal eleje megegyezik a félmaratonéval, visszafordító a 9. kilométernél.

Kár lenne kihagyni. Lehet, hogy egy új szerelem…