Tasunko Sapa, hmm emlékeztek rá, ő volt a Winettou haverja, a Koszos akarom mondani a Fekete Ló.
Most persze kezdhettem volna azzal is, hogy rendhagyó módon indult a hét, mert ugye nem igazán jellemző, hogy hétfőn versenyzik az ember gyereke, de hát az ünnepnapok… Meg attól is rendhagyó volt, hogy két egymás utáni napon sem szoktam versenyre menni, mert ugye a regenerálódási időm az nem órákban, hanem napokban mérhető… Vénülök, na!
Szóval a huszonkettedik hét Dunavarsányban kezdődött [Tudom ígértem néhány képet, de még nem raktam fel! De így legalább van esélyem az öröklétre, mert aki késik, az nem múlik!], a görkori helyettesítette a hét eleji rövid futást.
Úgyhogy szerda volt az első edzésnap. Résztáv.
Az már biztos, hogy ha nem nézem az órát [meg, ha nézem, akkor is] hajlamos vagyok a bemelegítő futást elkapkodni. Egyszerűen elfelejtkezem magamról, meg arról, hogy én tulajdonképpen bemelegítési célból hatpercesekkel akartam letudni, oszt állandóan ötperces kilométerek lesznek belőle. Hát nem erősségem az önuralom.
Ha már a résztávnál tartok, anno amikor belekezdtem, hogy vagy lesz értelme, vagy nem akkor ugye a pálya méretbeli sajátosságainak köszönhetően úgy alakult, hogy 5x560 métert, azaz tíz kört futottam, és két futás között kivártam, amíg a pulzusom 115 bpm alá megy. Meg azt is gondoltam – én balga – ha majd egyszer az összesre mért átlagtempóm 3’40” alá megy, akkor majd hozzáteszek még egy kört…
És három hete jött az akinek nincs a fejében legyen a lábában effekt, mert bután néztem a pályán köröző jóembert, hogy akkor most nekem mennyit kéne futnom, mert elfelejtettem az előző alkalom eredményét. Lett belőle plusz egy kör négy perc feletti tempóval. Jelzem én voltam a hülye, mert utólag kiderült, hogy az az ominózus előző futás, pont az általam megszabott határértéken, és nem alatta volt. Mindegy. A következő héten már tűrhetőbb volt az idő, gondoltam ezzel a távval el leszek egy darabig. Hát nem. Szerdán összehoztam a következő plusz körhöz szükséges időt… ez a K&H frász hatása lehet. [Ha valaki véletlenül nem vette volna észre éppen dicsekedtem, meg simogattam a saját buksimat.]
És igen frászban vagyok a K&H miatt. Hetek óta elsőbálozó hangulatban vagyok. Na ja, elvégre ez lesz az első váltóversenyem. És itt ugye nem csak magamért, hanem a csapatért is… Közben folyik a ruha-, meg sorrendegyeztetés. Mennyivel egyszerűbb egyéniben. Az ember odamegy, oszt fut. Lesz, ami lesz alapon. Izguljon az, aki dobogó esélyes… Az meg nem én szoktam lenni.
Aztán jött a péntek. Meg a frontátvonulás. [Több Kft dalcímre most nem célozgatnék, mert bevonzom vasárnapra a gázgyárat.] Nekiindultam egy kellemes, kényelmes hosszú futásnak.
Gondolom feltűnt mindenkinek, hogy az utóbbi időben szinte alig szidom az ebtartó társadalmat, mert a patakparti népek – talán a nagyszámú gyereksétáltatónak köszönhetően – valahogy rákaptak a házikedvenceik civilizált sétáltatására… Tehát futottam, futottam és akkor Pécel határában megjelent egy ilyen csíkos forma, cápafejű négylábú. Nem, farkasszemet nem néztünk, lévén egyikünk sem farkas, de ez a dög ott állt szétvetett lábakkal velem szemben és vigyorgott. Vagy vicsorgott. Ennél a típusnál nem tudom eldönteni. kerülném jobbra. Elém áll. Kerülném balra. Elém áll. Megfordulok, hogy a hídon, visszább… esetleg túlpart… Elém áll. Mondok neki, mennyé má’ haza!. Leül. Elindulok. Elém áll. Nincs családod? Nem várnak? – kérdem tőle. Leül. Úgy öt perc után úgy döntött, hogy én hülye játék vagyok, és otthagyott.
Nem találtam vissza a ritmushoz.
És vasárnap, egy szombati esküvő járulékaival - azaz étel, ital (különös tekintettel a szilva és barack párlatokra) és kialvatlanság - a szervezetemben nekivágtam egy regeneráló tizenhat kilométernek. A fejem kitisztult. Az első kilométer vége felé a patakparton szembe jövő két lepusztult alkoholista viszont nyálcsorgatva majdnem üldözni kezdett. Mondjuk a szél a hibás nyálcsorgatás frontján, mert felőlem fútt, és mintha enyhén barackpálinkát izzadtam volna…
Szerencsére megmaradtak a nyálcsorgatásnál…
Most itt ülök és győzködöm magam, hogy vasárnap remélhetőleg nem én leszek majd a csapatban a fekete bárány ló, a Tasunko Sapa…
