Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

3 kilométer

2013. február 06. 22:07 - regulat

Most egy kicsit másról lesz szó, mint az edzéseimről. Azok az idén szóra sem érdemesek. Legalábbis eddig…

dunavarsany_2012.jpgValamikor a múlt hét egyik reggelén elcsíptem egy beszélgetésfoszlányt a metrón, és bevallom kissé felbosszantottam magam. Hozzátartozik, hogy a beszélgetőket nem sikerült beazonosítanom, de hang alapján középiskolásokra tippelnék.

Azt egyikük éppen azt mesélte, hogy lefutott három kilométert mire a másik letromfolta, hogy "három kilométer, az semmi".

Éppen leszálltam, pedig kedvem lett volna elmondani, hogy…

Hogy én még emlékszem arra, hogy amikor futni kezdtem milyen lehetetlen távolságnak tűnt az a három kilométer. Hogy milyen nagydolog azt először és egyben lefutni.

És nagyon jól tudom, hogy a három kilométer attól nem lesz kevesebb, ha az ember egyszer, vagy kétszer túljut rajta. Mert példának okáért nem mindegy, hogy merre vezet az a három kilométer. Felfelé például rohadt kellemetlen tud lenni.

Meg az se mindegy, hogy hány kilométer van az előtt a három előtt. Mert ugye ott volt a Délibábon a 18 kilométer után… egy darabig még azt a hármat nem fogom elfelejteni.

Mint ahogy azt a mai hármat sem a frissen elgázolt macskadög után következett. Torkomban dobogott a gyomrom.

Szóval qrva sok tud lenni három kilométer.

Nem szabadna leszólni.

Szívem szerint most hozzá tenném, hogy főleg nem ilyen stílusban. Mert azt azért már az elmúlt években megtanultam, hogy ezeket a kisnagy eredményeket kétféle ember szólja le, az egyik még a büdös életben nem futott le nemhogy három, de még egy kilométert sem egyben, csak azt gondolja, hogy kirázná kisujjából. Ő sem szimpatikus, de kevésbé bosszantó, mint a másik fajta. A futónáci [már bocsánat a kifejezésért!]. Ő az, aki tud futni. Ezt el kell ismerni. Csak embernek lenni nem tud. Neki mindenki szar, aki kevesebbre képes, mint ő, aki másképp edz, mint ő… ő az über, meg a mega. Szerinte.

Bevallom, viszketek tőle.

És csak egyetlen gyógyszert tudok rá. Messzire elkerülni…

Elmondtam volna a metrón a fiúnak, hogy legyen büszke az első három kilométerére. Lesz az még több is, csak azt az elsőt ne feledje el. Soha.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr875066635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kg_kilo 2013.02.07. 13:16:12

+1. Két kézzel...
süti beállítások módosítása