Még mielőtt belekezdenék a II. Hajrá Rákosmente verseny... [majdnem azt írtam, hogy ekézésébe, de nem az a szándék, csak csillapodni kell még egy kicsit] Van itt még valami egyszerűbb ügy. Ugyanis kaptam egy levelet, minimum harminckilenced magammal.

A küldő megkérdezése nélkül teszem közzé, mert úgy gondolom, hogy ezzel nem sértem meg, és a levele közérdekű. Azt írja, hogy:

„Kedves Futótársak!

Köszönjük, hogy ennyien kitartottak a zord időjárás ellenére!

Elnézést, hogy kicsit késlekedtünk az időeredményekkel, de ami késik, nem múlik. Elkezdtük az elektronikus mérés fejlesztését, remélem, a következő versenyen már azonnal tudjuk majd prezentálni az eredményeket.

Már szervezzük a II. Rákosmente Kupát.

Márciusban Újra Kezdjük!

János”

Ok. Még mielőtt valaki nem értené, hogy ez a levél miért fontos [mert az!], megpróbálom elmesélni.

Először is azért, mert elhiteti velem a futóval, hogy fontos vagyok a neki a versenyszervezőnek. Hogy ő speciel örül annak, hogy én abban a kib….szott szar időben is odamentem és futottam.

Hogy érezte, hogy az eredményhirdetés elhúzódása, abban a mocsodék időben nem jött jól ki.

Hogy tudja, hogy bár a futás a lényeg, de szeretjük (mi futók is…) látni az eredményünket.

Hogy folytatni akarja, és javítani… és ebben az a poén, hogy ha véletlenül a néhány futó által megkritizál cikkcakkos útvonalat még olyanabbá teszi még lehet az a verseny védjegye is akár. Magyarország egyik legkanyargósabb negyedmaratonja.

Mert a levelet olvasva mosolygok, és azt mondom, hogy ha lesz rá időm, lehetőségem megyek a következőre is.

Szóval Kedves János! Köszönöm a leveled, köszönöm a versenyt, és ha tudok megyek a másodikra is… mert érzem, hogy visszavártok, és azt szeretnétek, ha jól érezném magam.

és mert… én szeretem fontosnak érezni magam.