Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Elcsesztem, hiába PB

2013. október 07. 19:18 - regulat

Eszem ágában sincs mérleget vonni, csak van abban valami felemelő, ha az ember gyereke egy versenyt össze tud hasonlítani egy korábbival. Ugyanott és ugyanazon a távon. Mert mégiscsak ebből látszik, hogy mennyit fejlődött, hol tart. Még akkor is, ha nincs két egyforma verseny.

2013_nato.jpgIsmerős a szöveg? Perszehogy… hiszen így kezdődött a nem titkoltan dicsekvési célzattal is íródott tavalyi bejegyzésem a NATO-futásról. Vannak versenyek, amihez az ember gyereke jobban kötődik. Az egyik ilyen nekem a NATO, már csak azért is, mert először pont egy hatalmas pofon után ez lendített át a hagyomazegészetafrancba állapoton. És mentem Siófokra.

Második alkalommal meg azért, mert két percet javítottam az előző évi időn és ezt olyan fejlődésnek ítéltem, hogy azt hittem Siófokon meglesz az áhított sub százas félmaraton. Nem lett meg, de az egy másik történet.

És harmadiknak jött az idei futam, amit…

Amit próbáltam nem véresen komolyan venni, hiszen az idei célom meg van, az év hátralevő részére maradnak az örömgutások, még akkor is, ha teszem azt, emelkedik is néha a versenytáv. Tényleg nincs mire görcsölni.

Amit megelőző napon, csak hogy bizonyítsam magamnak, hogy nem tartom tétversenynek, bevállaltam egy kisebb huszonhat plusz négy kilométeres túrát… plusz négy az eltévedés. És aminek az első 13 kilométerét becsületesen végig futottuk… mert az olyan jól esett. Különben tényleg… csak nem kellett volna eltévedni.

Na, ezek után jött a NATO a maga tíz kilométerével.

A tíz kilométerben az a jó, hogy az ideális, legyőzhető távolság. De komolyan, olyan jól megfutható. Kezdőknek remek állomás a teljesítményük méréséhez, és azért nem belehalós… Jó, tudom, lehet olyan tempót választani, hogy minden táv belehalós legyen. Most is kellett nyolc és félnél valakinek ápolás…

Szóval kedélyes laza futást terveztem a 2011-es 47:37 és a 2012-es 45:45 után, úgy voltam vele, ha negyvenöt perc alatt minden jó. Azért túlzásba nem kell esni, deklarált cél jövőre, már 10k-n, a 4’15”-ön belüli tempó…

A rajtnál újfent megállapítottam, hogy ez a rendezvény kezd túlnőni magát… és csak a nyugodt rajtolás érdekében az idén kicsit előre araszoltam. Azt hiszem ez a kicsinyt ez volt az a pont, ahol elkapott a gépszíj.

A rajt után úgy elfutottam magam, ahogy illik. Gyakorlatilag öt kilométeren keresztül 4’10”-en belüli tempóval futottam, amit nagyon nem kellett volna [nem is így terveztem], mert lelkileg a Hősök tere után jön/jött számomra a fekete leves. Ott húznak el az ember mellett ezerrel a váltók friss tagjai, és csak azt érzem, hogy valami nem megy… már hozzájuk képest, és ott remekül szét tudok hullani fejben… simán visszaestem olyan 4’50” körüli tempóra. És ugye arról nem is beszéltem, hogy nem szeretek a ligetben futni, azon belül meg különösen nem szeretek az Olof Palme sétányon felfele futni. A közlekedési múzeum látványától még az életkedvem is elmegy. A K&H óta. És előtte sem igazán dobott fel a látványa futás közben.

De két évnyi rutin arra elég, hogy a gyaloglóknak bekészített kapu ne szívasson meg. Az utolsó kanyarban előztem vissza egy srácot, aki futás helyett, vagy inkább mellett káromkodásra használta az erejét, mivel a harmadik felfújt kapu volt a cél.

Én nem káromkodtam. Én akkor szenvedtem. Az utolsó egy kilométeren kimondottan. Akkor már minden porcikám bánta, hogy az első öt kilométer olyan jól esett. Beértem, 42:42, az órám szerint.

És nem tudtam örülni igazán. Nem az időnek, kiskezitcsókolom, annak nagyon. A hülyeségemen az elfutásomon bosszankodtam. És a tempóválasztás azért volt rossz, mert nem úgy készültem, hogy én saját csúcsot akarok döntögetni, és marhára nem vettem figyelembe az előző napi túra mellékhatásait, ami nem volt vészes, de elég ahhoz, hogy a túl gyors kezdés esetén visszaüssön. Igen bosszankodtam, mert a vége nem esett jól, és nem PB-ért, hanem csak a jó futásért jöttem.

Na ezért nem tudtam akkor és ott örülni a gratulációknak. Csak jobbat akartam futni, nem jobb időt. Úgyhogy bocs a morgásért, de Pb ide, PB oda ezt a futást – lássuk be – elcsesztem.

Azé’ az időmnek örülök piszkosul….

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr625555740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bazsalikom26 2013.10.07. 19:59:52

A bevezető "Mert mégiscsak ebből látszik, hogy mennyit fejlődött, hol tart." mondatáról mintha elfeledkeztél volna a morgás közben. :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.10.07. 20:25:54

@bazsalikom26: Pont azon morgok, hogy friss vagyok és üde. Ugyanúgy el tudok rontani egy futást, mintha tegnap lettem volna az első versenyen. :)

bazsalikom26 2013.10.07. 22:40:56

Érdekes, én azt látom a történetből, hogy mennyivel többet javítottál idén, mint tavaly, pedig mindent megtettél azért, hogy ez ne így legyen. :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.10.08. 08:54:44

@bazsalikom26: Azt hiszem ennél a futásnál, most külön kell venni az időt, ami alatt lefutottam, és azt, hogy hogyan kellett volna futnom.

Az utóbbi tavaly sem jött igazán össze, meg az idén sem, holott már harmadszor futom változatlan útvonalon.
süti beállítások módosítása