Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Táv... meg tempó... meg cél

2013. október 21. 22:13 - regulat

Most persze azt várja mindenki, hogy a frissítés tanulási kálváriámat osztom meg az olvasókkal, akik nekem, meg általában velem, kedvesek. Lótüdőt! Egy kísérletből nem lehet konzekvenciát levonni, de egy bölcselettel gazdagabb lettem.

2013.jpg

Célszerű olyat frissítést választani, ami ha kihányod, akkor se rossz ízű…

Az azért túlzás lenne, hogy valami visszafelé is jóízű legyen. Szerintem. No de...

Valamikor még a nyáron elkezdtem írni egy posztot, a színekről, merthogy az EdzésOnline ugye más színnel jelöli a futásokat, meg a túrát, így a túralight kirándulásokat is. És a nyáron jött a kérdés [nekem magamtól], hogy amikor fent bóklászom, mondjuk a nagy HHH-n, akkor hol végződik a kirándulás, vagy a túra és hol kezdődik a futás.

Na, ebbe másztam volna bele, csak marhára működik időnként az öncenzúrám, mert bárhogy próbáltam megfogalmazni, a poszt valahogy mindig sértőre sikeredett, holott nem mások teljesítményét akartam véleményezni, hanem a saját érzéseimről, a magammal szembeni elvárásokról, akartam írni.

Behalt a poszt egyszer, kétszer… sokszor.

De most Gergő, azaz DK belecsapott a húrokba, és elpengetett a futóblogon egy 3:30-as bluest.

Úgy gondolom, ez pont elég ahhoz, hogy megpróbáljam megint. Hátha… én, aki nem írhatom még le, hogy az első vagy a második maratonom, hogyan sikerült. Én ugyanis bő négyévnyi futómúlttal nem futottam még maratont. Nem, nem azért, mert nem tudnám lefutni. Letudnám. Csak ugye a minőség…

Az a "minőség", ami nekem az első félmaratonnál nem jött össze. Az már túlment a küzdésnek azon a fokán, amire még büszke az ember. Az szenvedés volt.

És nem akarom még egyszer. Persze vannak olyan versenyek, amiből szenvedés lesz, mert úgy alakul… de az, akkor, ott prolongált önszívatás volt.

Szóval mára eljutottunk odáig, hogy szépen lassan lépkedek felfele a maratonhoz vezető lépcsőn, és a mostani felkészültségem alapján már-már közelítem a Gergő által is megcélzott 3:30-as időt. Az EdzésOnline versenyeredmény kalkulátora szerint már célon belül vagyok, csak ugye az a fránya frissítés… az még gond.

Tehát mondhatom, hogy olyan húsz-harminc [talán több is... még nem próbáltam] kilométeres távon, erőlködés nélkül tudok tartani 5’30”-as tempót, síkon. És a HHH-n is ment a hatos tempó húsz kilométeren.

Azt azért szerintem mindenki elfogadja, hogy ha ez a normál futó tempóm, akkor jogosan mondom azt, hogy nyolc perc feletti tempónál, már nem futok, hanem valami gyors menésnek, vagy kocogásnak nevezhető valamit művelek.

Ettől még nagyon sok olyan ember van, aki ezen a tempón fut, két éve még én is azt mondtam volna, hogy futok…

Nem a nyolc perccel van baj. Csak kinőttem. Én. [legalábbis most még azt hiszem] Viszont sok olyannal futok együtt, akinél a nyolcperces tempójú tíz kilométer, igenis ünnep és nagy teljesítmény. És néha olyanokkal is, akiknél jogos a kérdés, hogy ezzel a teljesítménnyel minek jött ide? Nem "minek fut?" [tényleg nem sértegetni akarok!] De mit keres egy olyan távon, amire nincs felkészülve?

És már tudom, hogy vannak kivételes esetek. De azért Ulrikból nincs sok, azt vegyük tudomásul. Neki van ez a Főnix-komplexusa, amit egy kicsit még irigylek is tőle. Hogy érthető legyek, idézném Ulrikot magát

Másrészről (és talán pont a fizikális felkészületlenségem miatt) olyan szinten tud kizsigerelni ez a táv, hogy testileg és szellemileg is nagyon mélyre kerülök. Fáj, kínoz. Ez nyilván nem jó, nem vágyom magára a fájdalomra, de az utána jövő euforikus újjáéledésre igen.

Számomra ez a ritka, meg a kivétel, de én alapjában azért indulok egy versenyen, hogy lefussam. Hogy legyőzzem magam. …és még kicsit sem akarok belehalni. …csak lépésről lépésre haladni egy kimondatlan cél irányába, ami lehet, hogy maga a maraton, de az is lehet, hogy a maraton is csak egy lépcsője.

Remélem nem voltam félreérthető, meg túl zavaros, mert ugye mindenki mást keres a futásban...nekem a minőség távtól időtől egyaránt függ. Nem akarok se sokat, se keveset. Élvezni akarom, nem kipipálni.

Most a soron következő célra koncentrálok, ami valószínűleg prolongált pofon… végig futni a Piros 35-öt. Igen azt mondtam futni… ez bizony magamnak felállított időkorlátot jelent. Remélem, nem bukom el.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr955591489

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.10.21. 22:27:50

Keretes szerkezetben szólnék hozzá, az elejéhez és a végéhez egyelőre.
Visszafelé minden rosszízű :)
Azt mondják, jobb félni, mint megijedni. Tehát a prolongált pofon egész klassz ötlet :) Gondolkodom a Piroson én is, csak nekem meg módosult megalomániám van, ha megyek akkor a leghosszabbat akarom :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.10.21. 22:45:02

@Bozót: Az utóbbit irigylem tőled... a mega lovat. :)
Én mondhatni ebbe a pirosba úgy keveredtem bele, mint Pilátus a Cardóba, akarom mondani Krédóba.
De legalább lejátsszuk a nyolcperces sztorit. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy, ha egyedül megyek be tudom-e húzni...

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.10.21. 22:48:14

@6. alabardos: Ez a cél? Nyolcason belül? Akár ki is próbálhatnánk mikor szakadok le :)

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.10.21. 22:51:47

@Bozót: Azt mondod túlzás? Érjem be kevesebbel?

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.10.21. 23:10:42

@6. alabardos: Nem, nem túlzás, miért lenne. Igazából a 35 útvonalát se tudom így fejből. Csak magamnak szólt, hogy a megaloizés hosszútávmászás helyett akár meg is próbálhatnék rövidebben de tempósabban haladni :)Az a baj, hogy nem motivál....írtam erről egyszer egy posztot, megkeresem

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.10.21. 23:21:45

@Bozót: Szerintem még emlékszem is, de azt is valami terep izé után írtad... vagy csak beszéltünk róla? Keresd meg. Újraolvasom.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2013.10.22. 00:19:25

A Pirosról itt írtam: edzesonline.hu/blog/3106/&year=2009&month=11

Á, ez volt az! edzesonline.hu/blog/3106/&item_id=6502&action=comment#comment

Kimásolom azt a részt:
Kaptam olyan véleményt, hogy a jelmezben futás egyfajta menekülés a kihívás elől, egy álca ami mögé el lehet bújni és rá lehet fogni a gyalázatos tempót, kvázi elbohóckodni egy véresen komoly versenyt. Van ebben is igazság. Szemlélettől, nézőponttól függ. Ahogy írtam már másutt, kicsit szégyellem magam, hogy megint nem lesz hűdekomoly versenyzés, de ez van, nem tudom meghazudtolni magam, nem tudok kibújni a bőrömből, nekem ezek a versenyek nem versenyek, én az élményért megyek, a társaságért, élvezni azt a pár órát a hasonszőrű őrültekkel, hencseregni az EO sátornál, látni a profikat szembe suhanni a rakparton, pacsizni a nálam lassabbakkal, a cél után visszasétálva szurkolni a legkitartóbbaknak a végén....aztán csendesen hazasétálni zsebemben a plecsnivel... Ha bohóckodás, hát legyen az. Ha menekülés, nevezzük annak. Én nem érzem egyiknek sem. Talán lesz idő amikor komoly PB tervekkel megyek oda, nem mondom, hogy versenyezni, hiszen egy ilyen rendezvény annak a maroknyi elitnek verseny, a többieknek maximum harc az órával, a gyengeségeikkel, önmagukkal. De én most nem akarok harcolni. Senkivel és semmivel. Küzdeni egy kicsit jobb középszerűségért? Nem, én csak az élményt akarom. És biztos vagyok benne, hogy élmény lesz! Ugye ti is jöttök? Együtt még jobb!

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2013.10.22. 08:06:03

@Bozót: Hááát én "csak" Dobogókőig... az úgy pont elég lesz. :)

A tavalyelőtti jelmezesedre emlékszem, meg erre a bejegyzésre is emlékeztem. Mert ugye vannak örökös morgók, hogy a bulifutásnak nincs helye egy versenyen... Én a felkészületlen futókkal vagyok így, de ők nem elbulizzák, ők nem bírják.
süti beállítások módosítása