Fék! – mondom magamnak – Fék… az idei cél már megvan, felesleges tovább rohanni. Pihenés és szinten tartás. Mielőtt rossz vége lesz a jónak.

Az ember leginkább bajban van, ha valami olyanról kell véleményt mondania, ami ingyen van. Már neki, mert különben semmi sincs ingyen. Meg aztán azt is nehéz, hogy a kritika ne forduljon ekézésbe, mert az senkinek sem jó.

Még mielőtt belekezdenék a II. Hajrá Rákosmente verseny... [majdnem azt írtam, hogy ekézésébe, de nem az a szándék, csak csillapodni kell még egy kicsit] Van itt még valami egyszerűbb ügy. Ugyanis kaptam egy levelet, minimum harminckilenced magammal.