Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Kinek a telivér, kinek a póni

2014. augusztus 03. 12:56 - regulat

Rájöttem, hogy baromi nehéz. Megtalálni, megtartani. Már az arany középutat. Ha a címben szereplő pacinál maradunk az a háta, amin ülni szokás. Különben marad az álldogálás az egyik, vagy a heverés a másik oldalán. [az elejével és a hátuljával, most nem kívánok foglalkozni]

lovak.jpgIdőnként azt érzem, hogy kezdek átesni a ló túlsó oldalára, aztán körülnézek, és úgy látom, hogy mégsem, ne futni, meg diétázni sem diétázom... Lehetne többet, vagy kevesebbet, de lehet, hogy csak azt nem mérem fel jól, hogy nekem a "ló", az póni, vagy muraközi, vagy esetleg egy arabs telivér (a vízilovat, és a csikóhalat most ne keverném bele...) .

Tényleg honnan lehet tudni, hogy kinek mekkora ló való… már hogy ne essen át a túloldalára. Hogy ne váljon sportfüggővé, életmódfasisztává?

Az utóbbiak alatt azt értem, akik tényleg hiszik, hogy ők tudják a tutit. Hogy korra és nemre való tekintet nélkül, mindenkinek annyit, amennyit ők, azt, amit ők, sőt lehetőleg ott is.

Ezt azért mégsem.

Próbálkozom. A saját utammal.

Hogy legyenek kihívások (másképp nem fejlődik az ember, csak tapicskol az állóvízben), de… nem is tudom, hogy mi a jó szó, nem az, hogy mértékkel, meg nem az, hogy ésszel… valami olyasmire gondolok, amit nem fogcsikorgatva, de mégis megharcolva… szóval, ami közben is okozhat örömet, nem csak a végén.

Én nem vagyok, nem is voltam, és nem is leszek élsportoló. Néha álmodom ilyesmiről, de álmodtam már azt is, hogy repülők, mint superman… és még miket!…

Szóval nem szeretnék átesni.

De ezen az oldalon sem akarok maradni, hogy minden úgy van jól, ahogy… mert a természet így akarta.

Halkan jegyzem meg, hogy lófaszt! (sic!), így nemes egyszerűséggel. Nem a természet hizlalt fel anno kilencvenöt kilóra, hanem a nem igazán mozgásarányos táplálékbevitel… ugyanez vitt le hetvenegy kilóra… nem valamiféle média által sugárzott ideális testképre vágyom, hanem arra hogy jól érezzem magam a bőrömben. Ez meg olyan hetvenöt-hetvenhét kilónál van. Amikor nem csak hazudom magamnak a számok láttán, hanem tényleg jól érzem magam.

Hogy ne okozzon gondot, ha véletlenül le kell sétálni egy két kilométert, hogy ne fuldokoljak, ha egy emeletnyit kell sétálni. Már felfele.

És leszarom (sic!) a divatipart, meg az elvárt képet, mert a divatok jönnek meg mennek… hol a rubensi alkat lesz a divat, hol meg Twiggy… hol a lányos fiúk, hogy az ősemberek…

Felnőttek vagyunk, és elvileg el tudjuk dönteni (állítólag itt bukik a mondandóm…) hogy mi az, ami tetszik, és mi az ami jó nekünk, mi az amit el tudunk ebből érni… mert vannak alkati és anyagi korlátok egyaránt.

Mit is akartam mondani?

Ja igen, szóval hallgassuk meg nyugodtan a visszahúzókat és az életmódfasisztákat is. Nem bántanak, és nekik is lehetnek megfontolandó gondolataik. De legjobb, ha kiválasztjuk a méretben hozzánk illő lovat. Ha megvan ne álldogáljunk az egyik, vagy heverjünk a másik oldalán, hanem próbáljunk meg ülve maradni. A hátán.

[akrobatikus hajlamúak kísérletezhetnek a ló hátán állással, vagy egyéb mutatványokkal]

Jó lesz az.

 

(kép forrása: https://www.flickr.com/photos/arje/95322238/)

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr736570043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2014.08.04. 00:41:49

Jó írás.
Én azt hiszem, még jócskán egy ménes közepén ácsorgok :) De majd megtalálom a nekem való pacit

6. alabardos · http://hatodikalabardos.blog.hu 2014.08.04. 08:43:03

@Bozót: Szerintem nincs végleges ló...ahogy muraközivel nem érdemes díjugratásra menni, úgy a telivért sem célszerű a szódás kocsi elé kötni... :)
süti beállítások módosítása