Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Valami kék

2014. augusztus 29. 08:04 - regulat

Februárban, a Budai piros túrán ráéreztem. Már arra, hogy ebből kell a zöld, a kék, meg a sárga is. Mondjuk a zöld májusban kimaradt, de a kék… annak most jött el az ideje.

kék_1.jpgAz a jó az ilyen egy jelzésen haladó túrákon, hogy nem kell túlbonyolítani. Mondanám, hogy itiner nélkül… [Na ilyen hülyeséget nem kéne mondani. Ki is húztam] Szóval elméletileg azzal, hogy nincs jelzésváltás egy túrán, aránylag könnyen követhetővé válik, gondolná az ember, de azért a természet, meg az ember a legegyszerűbb dolgot is bonyolulttá tudja tenni.

Sajnos pont az a kép nem sikerült, ahol vidám erdészeti munkások stószolták a kivágott fát úgy, hogy az remekül takarja a turistajelzést. Képzelem, ahogy csapkodták egymás hátát hazafelé menet, hogy milyen tréfásak is ők. Hogy hugyoztak volna otthon a konnektorba…

Szóval, miközben a vasárnap város nagy része a Kopaszi-gát környékén gyülekezett én inkább a Budai kék túrát (MTSZ pont 56,5, rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság, Számel László) választottam. Nem csalódtam. A majd 26 kilométeres útra olyan három és fél órás futást terveztem.

Igen, ez a túra a remetehegyet leszámítva remekül futható, ugyanakkor kezdő túrázóknak, és kezdő terepen futóknak nem javasolnám.

Egyrészt azért, mert bár a szöveges részt teljesen nélkülöző, csak útvonalrajzos itiner szerintem tökéletesen elég, azért például a Virágos-nyeregnél meg kellett állnom, hogy merre hány méter. Pedig a Hármashatár-hegy környékén azért eléggé ismerőssé váltam az utóbbi időben.

Szomorúan láttam, hogy a múltkori életmentőm, a Füli továbbállt. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy mikor lesz olyan ismét a túrázó élet, hogy egy-egy ilyen büfé esetén ne az üvegtigris fő kérdése jusson az ember eszébe, hogy vajon jó helyen van az a kocsi?

hült.jpg

Amit végképp nem sejtettem, hogy pár perc múlva döbbenten állok az Oroszlán-szikla előtt azzal a tudattal, hogy bár teljesen jó helyen vagyok, én bizony eltévedtem. Vagy mégsem? Vagy mégis?

Bizony kimaradt az Árpád-kilátó. Shazbat! A Fenyőgyöngye után, a jelzésekre nem figyelve, rutinból futottam, és úgy kihagytam az Árpád-kilátót, ahogy illik. Pedig a kilátó volt atúra egyetlen ellenőrző pontja… Irány vissza a kéken, így tulajdonképpen egy szakasz kimarad, egyet meg duplán futottam meg…

És itt a második ok, amiért kezdő túrázóknak, futóknak nem ajánlom a túrát. Mindenkinek más az igénye a frissítésre. nekem például harminc kilométer alatt lényegtelen, ez meg egy huszonhatos túra volt. Ugyanakkor tudom, hogy sokan elvárják a menet közbeni frissítést a pénzükért. Na, az itt nincs. Ha nem viszel magaddal, akkor így jártál. Van (még) kút a Fenyőgyöngyénél, van büfé a Hűvösvölgyben…

Viszont ennek tükrében tudom, hogy így sokan drágának tartják ezt a túrát… Na, nekik nem ajánlom.

Az Árpád-kilátói pecsételést követően kényelmes tempóban kocogtam a Hűvösvölgyig. Két órán belül. mondanám, hogy terv szerint, de ugye még ott volt előttem a Remete-szurdok, és a Remete-hegy, ami azért eső után gázos tud lenni. Nem kicsit tartottam a sártól és a hegytől.

Bele-bele sétálva kocogtam a kegytemplomig, mert emlékeztem, hogy itt egyszer már elkeveredtem… most nem. Az a baj, ha egy túrán egyszer „eltévesdek” vagy inkább eltévesztem az utat, azzal a magabiztosságom is elveszik.

A Remete-szurdok felé is azon aggódtam, hogy el ne tévesszem a kanyart a Csatlós utcánál. Ami egyszerűbb lett volna, ha tudom az utca nevét.

látod.jpg

A szurdok remekül futható volt, nem volt sár. A hegyoldalról is alig-alig csúszott vissza a cipőm, és amikor felértem… a kilátás, na az nem érdekelt.

Az annál inkább, hogy esetleg van esély három órán belül beérni Nagykovácsiba. Meg az, hogy a bejáratós trabi kicsit feldörzsölte a jobb talpélemet. Éreztem, hogy minden esély megvan a vízhólyagra.

Beértem. Három órán belül. Ez azért jól esett.

A szentháromságot tekintve, a minimalista, de minden információt tartalmazó itiner, igazi kedvencem. 5 pont (kérdés, hogy ez hogy válna be bonyolultabb útvonalon?). Az útvonal szerintem(!) jól követhető, de a kezdőknek okozhat némi meglepetést. Néhol nem ártan a rásegítés, mint az induláskori szalagozás. 4 pont. Frissítés. Itt a saját igényeimet veszem alapul (eddig is ezt tettem), így nekem pont megfelelő. 5 pont. Összesen 14 pont a tizenötből.

Miközben ezt írom, azon gondolkodom, hogy az ilyen egy jelzésen haladó túrák összehasonlíthatóak-e a bonyolultabb útvonalú túrákkal. Azt hiszem nem. Viszont én jobban értékelem, aki ugyan nem ígér sokat, de azt betartja.

Elméletileg a Budai sárga októberben nem ütközik semmivel….

 

 

Bónusz track - a minimalista itiner:

itiner.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr466647141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.