Ki korán kel… ja ez most nem az. Nem ki korán kel, hanem ki későn fekszik… Úgy tíz hónappal ezelőtt voltam először teljesítménytúrán. Most jött el az első éjszakai TT ideje. Előre kell bocsájtanom, hogy perpillanat úgy érzem, hogy ebből nem nagyon lesz rendszer, és ez…

​A második Gödöllői beszámolónk egy rutinos induló szemével mutatja a Gödöllői terep félmaratont. Persze mondhatjuk, hogy így már könnyű… Azért van itt is olyan dolog, amit a szervezőknek nem ártana végig gondolni… Tehát íme Andrea félmaratonja:

Tulajdonképpen abban minden résztvevő egyetért – szerintem – hogy ez a mozgás éjszakája, nem volt egy rossz ötlet. Sőt! ...és kell még ilyen… és biztos, hogy minden ilyen eseménynél akad egy-két apróság, ami esetleg elrontja egyesek örömét. Mint az enyémet, de remélem, hogy kisebbségben maradok.

Lopakodó bejegyzés a nem dohányzásról. Ma volt háromszázhatvanöt napja, hogy nem gyújtottam cigarettára… és szivarkára is csak egyszer. Mert megérdemeltem.

Nem titkolt célja a blognak, egy helyre gyűjteni a versenybeszámolókat, hogy idővel megkönnyítsük egyrészt a futóknak a választást, hogy hova érdemes menni, másrészt a rendezőknek, hogy a kötelező és őszinte köszönöm-ök mellett kapjanak bővebb visszajelzést is. Ezek a bejegyzések, amolyan idegen…