Rendhagyó beszámoló következik, egy gyaloglós, kocogós túráról. Kilóg a sorból, mert… legyünk őszinték, elborult az agyam, tömegiszonyom lett, és a az utolsó szakaszon letértünk a túra útvonaláról. …meg egy kanyart be is néztem. De ez nem a szervezők hibája. 

Tulajdonképpen nem is volt erre a hétvégére túra tervezve. Tulajdonképpen semmi nem volt tervezve, csak hogy valahová kéne menni tíz-tizenöt kilométert futni. Ebből lett a végül a Kápolnák nyomában középső távja a Mária 14,5 (MTSZ pont: 31, rendező: Sarokkő Egyesület).

Ismétlős túra, tavaly a hosszúra mentem, most nem volt meg az ihlet, de, ha meg lett volna az sem tart tovább a Szépjuhászné előtti tükörjeges parkolónál. A Bakony hava után… öli a lelkesedést.

Szóval neveztünk. És első pillantásra feltűnt, hogy elő kell keresni majd otthon a tavalyi itinert, mert ez bizony javított kiadás. Látszott, hogy Sarokkőék (Lengvári Tibor személyében) komolyan vették a tavalyi kritikákat (hejj, ha én ezt tudom..., de akkor még nem írtam túrákról) és javították az útvonal leírást, sőt tettek bele egy hasznos kis táblázatot a szakasz hosszokkal és a szintemelkedésekkel. Ha majd a szakaszok jelzései is mind belekerülnek, egy szót sem szólhatok.

Hozzá tartozik a történethez, hogy tavaly vagy három olyan pont volt, ahol elkeveredtem, igaz ebből a harmadik, az a jobb és a bal helyes értelmezésén múlott, és csak azért nem tettem a túrába pár kilométer pluszt, mert egy kedves házaspár, még időben figyelmeztetett., illetve a Tündér-sziklához vezető kanyart benéztem.

Mondjam-e hogy ismétlés a tudás anyja?

A Tücsök-rétig - leszámítva a benézett Tündérsziklás kanyart - jó haladtunk, minimális jég néhol, egy helyen még bedőlt fák, de az út lényegében nem csak, hogy járható, de futható is. Ehhez jött a napsütés, tulajdonképpen így képzeltem ezt a délelőttöt.

A Tücsök-rét Normafa volt igazából tavaly is a legfőbb probléma. Aszfalt, aszfalt, aszfalt… futni jó, de ha lassabb a tempó, akkor városi séta. És most eleve a lassabb tempó volt megcélozva.

Nem tudom, ki hogy van vele, de most valahogy nem esett jól, hogy a túra egyharmada aszfaltkoptatás. Főleg az első harmad tükrében.

Aztán jött a Normafa. B...ki, pont olyan tömeg volt, mint karácsony előtt a WestEndben. És ezt is pont annyi ideig viseltem, itt is, mint ott.

Biztos, hogy öregszem, meg antiszociális vagyok, de az a tömeg borzalmas. Itiner elfelejt, és menekülő útvonalon (azaz tovább a Jánoshegyi út mellett) irány a János-hegy, ahol átváltottunk a pirosra…

Hát az idén senki sem szólt, hogy jobbra…

Így aztán nem kereszteztük a János-hegyi utat, hanem a Virág-völgy felé indultunk, majd a sárga leágazásánál vissza Kis-kőfej felé, a Korányi Szanatórium mellett. Üdítően üres volt az erdő. Néhány szembejövőn látszott, hogy ők tudják, hogy nekünk nem kéne ott lenni… de mivel mi is tudtuk, így nem voltak egyedül.

Még a gyermekekről elnevezett úttörővasút sínein és sétáltunk. Mondtam már, hogy nem vagyok egy József Attila?

Aztán, mintegy 3:05:06-tal az indulás után visszakorcsolyáztunk a Szépjuhászné tükörjegén a teához és a zsíros kenyérhez.

Halkan jegyzem meg, hogy így lett 15,66 km. Ez csak egy kilométernyi pluszt jelentene, ami kizárt tehát valahol még cca. két kilométert elvesztettünk, de hogy hol görbült meg ennyire a tér, arra nem jöttem rá.

Értékelés, a pontozásos formában most nem lesz. Nem lenne igazságos, hiszen egy részem meg sem próbáltuk követni az útvonalat.

De az itiner, kezemben tartom a tavalyit és az ideit, dicséretesen sokat fejlődött. Én látom Tiborékban a szándékot, hogy szeretnék, ha a túráikról mindenki úgy menne el, hogy a Sarokkőhöz érdemes visszatérni.

ps. az elesési statisztikám változatlan maradt. De ettől nem vagyok szomorú…

És ne feledd, ha mesélnél egy versenyről, túráról... mert nem írtunk róla, vagy mert Te másképp láttad... akkor nosza!