Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Buda határán 50

2015. június 25. 07:00 - regulat

Van az úgy, hogy az ember a rajtban dönti el, hogy milyen távot választ. Nézi az időnek a járását és úgy dönt, hogy kevesebb is elég lesz. Normális. De az, hogy a rajtban dönti el, hogy tulajdonképpen a hosszabb is belefér az idejébe, az nekem elég beteg döntésnek tűnik…. Főleg, ha a két táv közötti a különbség huszonöt kilométer. Még akkor is, ha én most pont így csináltam.

buda50.jpgMondhatnám azt is persze, hogy a történet tavaly kezdődött, amikor Málió mintegy hat órán belül letudta a teljes távot, én meg a féltávnál, három óra és negyvenhárom perc után, úgy éreztem, hogy örülök hogy élek. Továbbá megállapítottam, hogy ez a túra nem is való nekem…. meg általában a kezdőknek, meg… Mégis visszamentem. A teljes távra, mert a Buda Határán 50 (MTSZ: 106 pont; rendező: Teljesítménytúrázók Társasága, Pinkert László) túrában van valami, ami visszahúz. Akkor még persze nem tudtam, hogy mi.

Korán megyek, nem futós túrának szánom, már a tavalyi tapasztalatok alapján…

Kis kitérő, a „gyorslábúaknak”, bár nekik tökéletesen elég Málió tavalyi beszámolója, de azért van némi kiegészíteni való. Először is a túra első felének (25/A) ellenőrző pontjai 8 km/h-ra nyitnak (közelében sem voltam ennek a tempónak), a második fele (25/B) 6 km/h-ra. Korrekt, aki a rövidebb távon futni akar, induljon a Camponától.

Az itiner a teljes távon huszonhárom szakaszra van felosztva, így a szöveges rész könnyen átlátható, és a sűrű ellenőrző pontoknak köszönhetően minimális a komoly eltévedés esélye. Talán egy helyen van alig öt kilométer két pont között. [ennek nem értettem az előnyét régebben, azóta tévedtem már el néhányszor].

…és az idén a szervezők, megadták a túra track-jét is, elvégre mégis csak a XXI. században járunk… Azt hiszem a jövőben az értékelésnél ez plusz pont lesz.

A tavalyi konklúzióm az volt, hogy jó ez a túra, csak a sok szalagozott rész miatt inkább rutinosabb túrázóknak való. Ezt fenntartom.

Szóval akkor a túra.

Az idén az első felét a túrának táblázatból kényelmesen pont ugyanannyi idő alatt tudtam le, mint tavaly, csak éppen most mentem tovább. nem mennék végig a szakaszokon, inkább csak a sarkalatos pontokkal foglalkozom.

Tavaly a 6. szakasz volt az egyik nagy eltévedés az Egér úton átkeléssel. Idén, a szalagozással nem volt gond. amit a szél lefújt, azt meg igyekeztem igazgatni, de láttam néhány túratársat, akik bizony ezt a letérőt az idén is benézték. Ennyit számít, hogy tavaly itt már bolyongtam.

A következő, hetedik szakasz azért említésre méltó, mert a piros körséta Budaörs felől a Frank-hegyi turistaházhoz, alapvetően a Budai-hegység egyik legpocsékabb turista útjainak egyike, de ráadásul itt még nem volt érkezése senkinek a novemberi jégkár pusztítását rendezni…. egyszóval rosszabb volt, mint a túra összes ösvénye , vadcsapása együttvéve.

Eddig mentem egyedül, itt túratársat kaptam, akivel egymást segítve, beszélgetve, néha kocogva tudtuk le a maradék harmincnyolc kilométert.

 

Különös konstrukciót adtunk elő… én ugye botoztam, és a Kalenji zsáknak nincs mellzsebe, hogy oda tegyem az itinert… tehát, harmadik kéz hiányában az itiner a púpban, míg újdonat túratársamnak az olvasószemüveggel akadt gondja, így a továbbiakban nála volt kéznél az itiner, ha olvasni kellett én olvastam.

Közben Csillebércen bekapcsolódtak a rövidtáv (10 kilométer) túrázói, így aránylag sokan haladtunk Adyliget felé. Jók ezek a rövid távok, kedvcsinálónak, erőfelmérőnek, vagy ha az embernek éppen nincs sok ideje… mert…

budah.jpg

Adyligeten szörpöt hörpöltem frissítésként, kellett a folyadék és a cukor egyaránt, és indultunk tovább az „ismeretlen” szakaszon.

Nyitottam kapásból egy útbenézéssel. Miközben éppen azt mesélem, hogy valamelyik túrán mennyien elhibázták, hogy tovább mentek a Remete-hegynek, holott az út… letértünk a kékről, holott nekünk most éppen hogy a Remete-hegyre kellett volna felmásznunk. Szerencsére egy túratárs ránk szólt.

A Remete-hegyere a szurdok felöli oldalon útálok felmenni, na jó ott lejönni még jobban, így időnként megfogadom, hogy oda többet nem. Ez ott mindig az eszembe is jut.

Ráadásul ebben a szakaszban van az itiner egyetlen elírása a táblázatban piros(!) kőrséta szerepel a kék helyett! De a szöveges leírás, az jó.

A következő meglepetés (nekem) Budaligeten volt, ahol ugye a sárga keresztet követve az ember nagyon figyel, hogy hol kell a susnyásba letérnie jobbra, a szennyvíztelep mellett… Csak szólok, hogy van új szennyvíztelep, viszont ennek következtében nincs susnyás. És igen! Annyira nagy volt a meglepetés, hogy elzakóztam. Egy plusz pont a sárgának…

hatarku.jpgMondanám, hogy innen gyaloggalopp, de Az Ürömi vasútállomásnál, ahol csak a szellemvasút pöfög ködös őszi estéken… az építési terület miatt kicsinyt változott a szakasz útvonala. Térképet nézve, tök egyszerű, de akkor és ott okozott némi bolyongást. Szerintem Üröm levegőjében van valami, ezért is szaggatják le a szalagozást is előszeretettel a helyi népek… Van olyan hely, ezt a célban tudtam meg, amit kétszer szalagoztak, mi mégsem találtunk egy szalagot sem.

Meg itt volt az, hogy a Határkő utcán forduljunk balra… gondoltam lefényképezem az utcatáblát… a zutókornak.

rokahegy.jpgViszont a Róka-hegyi kőfejtő szép… még soha sem jártam ott, viszont láttam azt a pitbullt a túrázókat várni, aki miatt Málió tavaly a féltéglát cipelte…

Hét kilométerre a céltól, azt hiszem kezdtem fáradni. Jó, nem hiszem. Tudom. Úgy látszik még inkább a negyvenes a nekem való táv. Vagy csak az frusztrált, hogy látom Békásmegyer házait, mondhatni karnyújtásnyira, mi meg kerülgetjük, mint macska a forró kását, ahelyett, hogy lemennénk, oszt kész.

Le. …nem pedig fel, de a szervezők, valahonnan csak összekukáztak még egy dombot a vége előtt, hogy felfelé kelljen menni. Hogy aztán végre le…

És búcsúpofonnak ott volt még, hogy a fáradt túrázó,a táblázat utolsó sorára koncentrál, így nem a célt és a veres Péter Gimnáziumot, hanem a Hév állomást céloztuk be… hogy biztosan meglegyen az ötven kilométer.

8:13:04 után tényleg a célban.

Az úton elfogyott másfél liter víz, négy deci szörp, egy müzli, és egy keksz… (ételből több kell ez nagyon minimál lett)

Értékeljünk: Itiner: Megbízható, leszámítva a piros kőrsétát, és a Határkő utcát, így 4 pontos. Különben az egyik legjobb lenne, amihez szerencsém volt! Útvonal: a helyi népek szalagszaggató mániája mellett is ez, az elmúlt évvel a hátam mögött már(!) 5 pont. Frissítés: nekem ez pont jó volt, 5 pont. Az ottfelejtési faktor nem játszik (de nem is akarom kipróbálni) az is 5 pont. Ígértem plusz pontot a trackért (ha nem én nem is használom)

Összesen: 20 pont a huszonegyből, azzal a megjegyzéssel, hogy tavaly 18 lett volna…

buda_hataran.jpg

…és most úgy gondolom, hogy jövőre sem hagynám ki…

Mert tényleg van benne valami, ami kihívás, ami szerethetővé teszi.

Ez a poszt lehetett volna kettő is, érzem.

Van, amit kihagytam, de talán úgy sok lett volna. Azt majd jövőre.

 

 

cipő: Asics Gel Fuji-Trabucco G-TX; túrabot: Quechua Arpenaz 200, zsák: Quechua Diosaz raid 10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr197569374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.