Pestébresztő. Így hívják az a projektet, aminek a keretében a Coca-Cola sportosra változtatott egy belvárosi buszmegállót november végéig. A Testébresztőt, mint a sportolást propagáló programot már ismerhetjük, én például futó rendezvényekről…
Mozgásra öt perc nem is nagy idő… Szerintem még sokan emlékszünk még, a tévétorna dalra. Idősebbek is elkezdhetik. Ez volt a címe. No igen, talán a sportoláshoz visszatalálás legnagyobb problémája az elkezdés. A hol, mikor, mennyiért…
És milyen jó, amikor valahol lehetőség támad arra, hogy mindebbe belekóstoljon az ember útközben. És ingyen. Tulajdonképpen nekem is az segített a mozgás mellett kikötni, amikor a munkába járást és a sportolást össze tudtam kötni, bár az nem volt ingyen. Milyen jó lett volna, ha a megállóhelyek és átszállási kapcsolatok tengerében lett volna egy hely, ahol a rohanásból kiszakadva egy öt percre megállhat az ember sportolni. Mondjuk felülni egy szobabiciklire. Nem azért, hogy csatakosra hajtsa magát, csak, hogy más jellegű mozgást végezzen.
Most az V. kerületiek kaptak egy ilyen lehetőséget, egy buszmegálló tornatermet a Coca-Cola Testébresztő programja keretében. Ott van még október végéig a Nádor utca és a Széchenyi utca sarkán.
Bevallom elsőre, a magamfajta rendszeresen mozgónak kicsit furcsa az ötlet, a szobabiciklis, pedálos székes buszmegálló. [Pedálos szék... ha valaki a képekből nem sejtené, az olyan szobavizibicikli...] Holott a fővárosban érezhető a tendencia, hogy egyre több helyet kap a mozgás. El kell ismerni, hogy épülnek a street workout helyek és a futópályák, a mozgást ingyen kiszolgálni hivatott közösségi helyek. – mint azt Szalay-Bobrovinczky Alexandra főpolgármester-helyettes is elmondta, amikor meglátogatta a sportos buszmegállót.
Tudom, tudom… szinte mindenki tudna ötleteket, hogy hova kéne még, mit kéne másképp, hogy összejöjjön az a heti 150 percnyi mozgás, amit WHO ajánl, hogy hogy csökkenthessük a szív- és érrendszeri betegségek, a diabétesz, sőt egyes daganatos megbetegedések kockázatát is.
Ezen kívül bármennyire is hihetetlen a sportolás, a mozgás jó korunk másik népbetegsége a magány, az elidegenedés ellen is.
Közelben dolgozó ismerőseim mesélték, hogy a szeptember óta létező Testébresztős megálló pedálos székeiben rendszeresen látnak „néniket” akik lehet, hogy nem a buszra várnak, de tekernek és beszélgetnek. Azt hiszem, hogy akkor és ott hülyeségnek minősítettem. Aztán mivel péntek volt és napsütés, délután fél kettő magasságában beültem egy üres pedálos székbe és tekerni kezdtem.
Egy perc sem telt el, amikor már velem szemben ült egy "néni", hogy …és ezt csak tekerni kell? Hát kényelmesebb, mint arra a magas izére felülni… arról leszédülnék. És hogy mutat ez az izé és mit? Jajj, hogy én lánykoromban, hogy szerettem biciklizni… és közben jött még egy néni. Aztán leüllt közénk egy idősebb úr is, aki kicsit furcsállva nézegette előtte a társaságot…
Így megy ez.
Lelki szemeim előtt megjelent Tom Hanks, amint mint Forrest Gump ül a buszmegállóban és mesél.
Mert egy buszmegálló jó esetben mesélős hely.
Mert ezek a pedálos székek, a mit kell csinálni, meg a jajj de nehezen megy ez, pont elég ahhoz, hogy beszélgetések induljanak… ami egy padon a parkban annyival nehezebb, mert ott nincs olyan közös élmény, mint itt.
Én tényleg csak egy dolgot hiányolok ezekről a gépekről. Az USB csatlakozót.
Mert a telefontöltés ürügyén a fiatalokat is könnyebb lenne leültetni… tekerni. Szerintem.
A buszmegálló október végig lesz fitness tér… de reméljük, hogy tavaszra újra lesz. Több is.
