Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Zarándoklat és túra

2015. október 08. 07:00 - regulat

trailmód

Tavaly, ha jól emlékszem, még Gergő vettette fel a kérdést, hogy mit szólok a Pálos túrához. Akkor épp nem arra jártam, és egy tévedés miatt, még hülyeség is került ki a Pálosról a blogra. Azt hiszem ilyen előzmény után egyértelmű volt, hogy az idén ott kell lennem.

palos.jpgDe előtte egy kis kitérő, arról, hogy nagyon sajnálom, hogy egyszerre két helyen nem lehet lenni, mert így a Dűlőkeresztelő, ami már nem villamosozós túra, kimaradt. Pedig valahol fontosnak és jelenléttel is támogatandónak tartom azt, amikor egy iskola kihozza a diákjait, mert mindig akad egy kettő, aki utána kedvet kap a túrázáshoz, és legközelebb annak az öröméért jön, és nem azért mert „kötelező program”.

Szóval az idén a Pálos jött, ami túra és zarándoklat egyben. A hetvennégy kilométeres utat kicsit sokalltam, így csak a táv Csobánkáig tartó első felét, a Virág Benedek nevét viselő szakaszt vállaltam be. Pálos 35 (MTSZ: 71,5 pont; rendező: Pálos 70 titkárság, Magyar Pálos Rend, Mária Út Közhasznú Egyesület és a Zarándok Turizmusért Nonprofit Kft.).

Nem hiszem, hogy hiba volt úgy döntenem, hogy futok. Nekem a futás egyfajta meditáció, de tény, hogy ez a zarándoklat és teljesítménytúra talán nagyobb elmélyülést, lassabb tempót kíván. Tényleg bajban vagyok ezzel. Most úgy érzem, hogy legközelebb inkább a gyaloglást választom. Aztán persze ki tudja… Most mindenesetre futottam.

Hozzá tartozik a történethez, hogy nekem egy egy túrán, úgy tízszázaléknyi "eltévedés" belefér, a fölött keresem a hibát. Itt meg bő hét kilométerrel sikerült megfejelnem a harmincnégyes távot. Igaz, ennek a nagy részét Csobánkán hoztam össze.

Félreértés ne essék, a hibás én voltam, de az tény, hogy az egyébként gyönyörű kivitelezésű vezetőfüzet névre hallgató itiner nem volt jó társam. Ez a (sokszor) apró betűs füzet sokat segít megérteni, átélni az út spirituális élményét még a magamfajta ateistának is, de menet közben (főleg túrabottal a kézben) bizony teher a magamfajta rövidlátónak. Igaz, a túra elvileg (leszámítva a tréfás szalagszaggatók munkájának eredményét) olyan szinten van kiszalagozva, hogy tán nem is kell(ene) a szöveges vezető.

A sziklatemplomtól úgy indulni, hogy közbe éppen bújik ki a nap a Bálna mögül, a pesti oldalon megadja az alaphangulatot. Giccsesnek giccses, de akkor is szép.

sunshine.jpg

Kocogás fel a Gellért-hegyre, némi Citytrail nosztalgia, és kapásból párszáz méter plusz… a helyismeret hiánya. Tulajdonképpen a kezdetektől együtt mentem egy tatai futóval (bocs a névmemóriám szörnyű) harminckét kilométeren keresztül. A Gellérthegyi kitérőt még néhányszor sikerült megismételni a Vérmezőnél, majd a Városmajornál is. Ismeretlen terület, na… sohasem futottam még erre.

A Városmajor után, a legnagyobb kihívás volt számomra a Mária Úton maradni. Nekem ez valahogy kimaradt eddig, és állandó késztetésem volt visszatérni a jól megszokott útvonalakra. Ezzel még menet közben egyszer a sárgán csináltam némi pluszt, de utána csak megszoktam. Vagy legalábbis azt hittem. Valahol persze más is így lehetett a dologgal, mert én ennyi tévelygőt már rég láttam túrán, és az volt az érzésem, hogy nem a zarándokok, hanem a rutinos túrázók, terepfutók azok, akik elkeverednek. Nekem személy szerint nagyon hiányzott a szakaszokra bontott, útjelzést és szakasztávolságot, szintemelkedést mutató táblázat… de ez az én mániám, hogy nem szeretek betűt bogarászni, lapozni.

Talán az egyik legtöbb gondot okozó pont a budaszentlőrinci Pálos kolostorrom volt, ha jól tudom elég sokan ki is hagyták…. én például a romhoz vezető jelzésre egy utalást sem találok a vezetőfüzetben

De innen már Csobánkáig gond nélküli volt az út.

Élveztem az őszt, a hűvösebb levegőt, a futást.

paprikas-patak.jpg

És azt hogy tökéletesen sikerült tartani a megcélzott 7 km/h sebességet. Ennél gyorsabbat nem is akartam.

A Szarkavárnál frissítettem először, itt azért már kellett valami cukorpótlás, és szerencsére az ellenőrzőpont fantával is várta az érkezőket. Még tíz… gondoltam, és nem éreztem, hogy ez gond lenne, aztán olyan bő öt kilométerrel arrébb, amikor a Kevélyt kerülte az út, akkor éreztem, hogy fáradok.
Csobánka felett a két táv szétvált, én elköszöntem futótársamtól, és… és ötszáz méterrel a cél előtt, valamiért elkanyarodtam balra a csobánkai szent kút felé… [térképként a szentkútig mutatom az útvonalat.] Shazbat!

fele.jpgPersze magyarázhatnám ezt azzal, hogy összezavart az a kiírás, ami a hetvenes táv eltévedőit volt hivatott eligazítani (ez különben egy nagyon rendes dolog volt a rendezőktől), meg azzal is, hogy lusta voltam elővenni az itinert.

De ez nem igaz.

Nem tudom, hogy mi volt.

Megnéztem, elolvastam… és elindultam a rossz irányba. Nem tudom, hogy miért.

Talán így kellett lennie. Valamiért (most meggyőződésem, hogy a tavalyi poszt miatt) meg kellett tennem ezt a cca hat kilométeres kitérőt a szent kúthoz. Mindenesetre nem élveztem hírt, hogy bizony rossz helyen vagyok. 5:08:22

Visszasétáltam a Cserkészparkig. Sétáltam. Futni nem volt már kedvem és energiám, és így a tervezett öt óra helyett öt óra helyett 5:52:17 alatt értem be a célba…

Úgy ültem le, ezt a posztot megírni, hogy legközelebb a Páloson nem futok. De ebben egyre kevésbé vagyok biztos. Nekem ez így volt kerek.

Amikor leülök egy versenyről, vagy egy túráról írni, annak az elsődleges célja a visszatekintés, egy amolyan válaszféle arra, hogy hol, miért, hogyan sikerült azt az akadályt leküzdeni. megnézni, hogy hol tartok… és néha visszaolvasni azért, hogy honnan indultam. És így visszagondolva, ez a futás jó volt. Most úgy érzem, hogy megerősített.

palosterkep.jpg

Értékeljünk: Itiner: nos, ez pont az volt, ami a neve vezetőfüzet. Ez viszont nem az, amit úgy tudnék használni, hogy tele a kezem a túrabottal, de ezt már írtam, így 3 pont. Útvonal: Igen sok volt benne a plusz, de ezt csak magamnak köszönhetem, teljesen jól végig van szalagozva 5 pont. Frissítés: csak dicsérni tudom. Ez 5 pont. Az ottfelejtési faktor Nem volt. 5 pont.

Pontozható plusz most nem akadt. Összesen: 18 pont.

De megköszönhető igen.

Ma, a poszt kikerülésekor érkezett egy e-mail, amiben a szervezők még egy találkozóra hívják a résztvevőket, visszajelzést kérnek, szóval törődnek velünk, részvevőkkel.

Köszönöm.

 

 

 

cipő: Asics Gel Fuji-Trabucco G-TX (ezzel az úttal túl az 1500. kilométeren); túrabot: Quechua Arpenaz 200; zsák: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül); óra: Garmin FR 220

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr167947276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.