Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Karácsonyi Csömör

2015. december 31. 07:00 - regulat

trailmód

Bocs a cím béna szóviccéért, de ezt nem lehetett kihagyni. Pedig azzal kellett volna kezdeni ma, hogy: BÚÉK! Majd a végén... Igazából én nem is ettem túl magam Karácsonykor, no meg a bájglit sem kultiválom, így igazán nem is volt karácsonyi csömöröm Csömörre menet. Csak a ködben nem volt kedvem futni…

futapest82.jpgTulajdonképpen két opció között vacilláltam, az egyik a Zöld Gömb Beigli futása, a másik a Futapest idei utolsó, csömöri futama volt, és bizony a lustaságom győzött, azaz nem akartam kiloholni a belem a Beigli négy kilométeres távján, inkább választottam a tizenhat kilométert a kies csömöri tájon. Mondjuk abból nem sokat láttam, mert a rövidlátásom köddel való kombinálása, egy olyan verziót eredményezett, hogy cca háromszáz méterenként törölgettem a szemüvegem, ami ugye futás közben nem igazán segíti a tempós haladást. No mindegy.

Szóval Csömör. Az is a futam mellett szólt, hogy állítólag a Futapest cross futásai között ez a legenyhébb terep. Szint alig (180 méter a kiírás szerint), csak némi hepehupa. A talaj sem nehéz, már, ha az időjárás felelős nem akarja megtréfálni a lelkes futókat.

Nem akarta.

Így lett egy utolsó, azaz Kistarcsa utáni Futapestes futásom.

csomor_en.jpgA megközelítés legegyszerűbb módjának az látszott, ha Árpádföldről átsétálok, így egyből meg is tekinthettem a rövidtáv útvonalának utolsó másfél kilométerét. Így abban a biztos tudatban neveztem, hogy lesz minden, mint a moziban. Sár, homok, aszfalt… ahogy egy crossfutáshoz illik.

Nem mondom, hogy arra számítottam, hogy nem lesznek sokan, de abban azért bíztam, hogy (bár lényegében nem számít, mert ezzel együtt négy Futapestes versenyen voltam az idén) pontszerző (értsd egy pontnál többet érő) helyezést sikerül elérnem. Aztán mire neveztem erről is lemondtam. (185 induló a hosszú távon, 141 a röviden, és a hosszún az én korcsoportomban 45-en)

Úgyhogy kényelmesre vettem a figurát és a mezőny közepéről rajtoltam Annyira, hogy a kb az első kilométer környékén készült fotókon még a hetvenhetedik vagyok, ha jól számoltam.

Kényelmesre. Igazából én úgy éreztem, hogy 5’10” körüli tempót futok, de az óra mást mutatott, vitt a tömeg, még így is, hogy nem akartam gyorsan futni. A harmadik kilométerre lett szellős a mezőny, meg jött egy kisebb emelkedő is, így végre az elgondolt tempóra lassultam, és kezdődött a szemüveg törölgetős mutatvány is.

Ráadásul a mezőny ritkulásának sem örültem igazán, mert ugye vaksiként a legjobb taktika ismeretlen terepen az előtted haladót kinevezni nyúlnak. Ja, de ebben az időben csak a sárga, meg piros felsős nyulak a jók, mert a többi szín eltűnik a ködben, mint szürke trabant az út porában. Ráadásul közben elkezdtem a mögöttem futó egészségéért aggódni. Ok. Én is hangosan veszem a levegőt. Már csak azért is, mert az orrom folyton eldugul, de aki mögöttem jött az egy zombit megszégyenítő módon hörgött… de frankón. Csak onnan tudtam, hogy nem zombi, hogy időnként hegyeset köpött, azt meg a zombik nem szoktak… és futottunk. Egyszerre üldöztem valami sárgát és menekültem a hörgés elől. Nem unatkoztam.

csomor_erdo.jpgIdővel a szántóföldet erdő váltotta, és áldottam az eszem a mély homokban, hogy kamáslit vettem. Féltáv. Megelőztek vagy hárman és úgy számoltam, hogy csak beférek a mezőny első felébe, de ha nem az se baj… Ha nem kellett volna állandóan a szemüvegemmel szórakozni, akkor élveztem volna igazán a futást, de így sem volt rossz. És az előzéseknek volt egy olyan előnye is, hogy az általam kergetett sárga felső eltűnt ugyan a távolban, de lett helyette másik. Úgy öt kilométernyi távra. Néha elhúzott, néha beértem, de nem volt bennem igazi akarás, hogy megelőzzem. Aztán tizenháromnál megállt frissíteni.

Picit lassítottam a következő egy kilométeren, mert biztos beér. Aztán hátranézve azt láttam, hogy népes boly üldözi. Gyorsítottam. (Lótüdőt! Én úgy éreztem, hogy gyorsítok, de lassultam.) Gondoltam most már tartani kéne a helyem, sőt az utolsó kilométeren vérszemet kaptam [igen, azóta kamillával borogatom] és megpróbáltam az előttem lévő hármas bolyt megelőzni. Hatvanhat százaléknyi siker.

1:18:06

Abszolút 44. hely.

Szerintem nem rossz. Mondhatni elégedett vagyok.

Azt tudtam, hogy ez valószínűleg még a korosztályos pontszerzőhöz is halvány a helyezésem (15.) Így nyugodt lélekkel hagytam hátra az eredményhirdetést, meg az ilyeneket...

csomorutvonal.jpg

Mire ez a poszt felkerül, már a Malacvágtán is túl vagyok [Megvolt. És most qrvára boldog lennék, ha nem szaladtam volna bele ugyanabba a hibába másokkal együtt, amibe tavalyelőtt egy csapattársam. Angry poszt jön...] oda sem várok valami fényes tempót, de ez úgy is pihenő év.

Akkor meg?

...és majdnem elfelejtettem:

Sikerekben gazdag 2016-ot kívánok minden olvasómnak!

Magamnak meg még több olvasót....

 

cipő: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX

óra: Garmin FR 220

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr858210562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.