Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Átfagyva bár, de törve nem

2016. január 07. 07:00 - regulat

frozenmód

Ha január első hétvégéje, akkor a magamfajta fővárosi kocatúrázó hova megy? Naná, hogy Hűvösvölgybe, hátha máshol nem eléggé hideg a hideg, mint tavalyelőtt. Ezért nem unok rá az ismétlődő túrákra, mert szinte hetente más az erdő… évente meg pláne.

buek20_kicsi.jpgIgen, persze, hogy a BUÉK 20-ról (MTSZ: 49 pont; rendező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete; Jávor Zoltán; Kimmel Péter) van szó, most harmadszor kezdem ezzel az évet.

Tavaly a jég volt az úr, az idén csak hideg volt. Na nem nagyon, csak éppen annyira, hogy mire tömegközlekedéssel kiértem a Hűvösvölgybe, a túrabot átvette a környezet langyos mínusz nyolc fokát, és hiába volt rajtam kesztyű, az első kilométeren a bothoz fagyott a kezem. Még jó, hogy nem nyalogatom a túrabotot…

Talán jókor értem oda, talán ekkora már a rendezők rutinja, de szerintem tíz perc sem telt el a villamosról leszállásom és a sárga úton kocogás között. És ebben benne volt a nevezés, rajtoltatás, illetve a felesleges ruhám, és a rajtban kapott elemózsia elcsomagolása is.

futofenyo_kicsi.jpgA tavalyi jeges küzdéshez képest remek tempóban indultam, inkább arra koncentráltam, hogy minél kevésbé izzadjak le az elején, illetve, ha már nem kapok levegőt az orromon, akkor a tüdőm ne fagyjon szét.

Az út kényelmesen keményre fagyva, de jégmentesen. A helyi olvadást távol tartotta a hegyeket egy napra beborító köd. Ez már mekkora szemétség volt a meteotól! De tényleg. Január elsején ragyogó napsütésben futottam, harmadikán is, csak másodikán volt köd. Igaz a hideg miatt ez most nem volt olyan nyomasztó és fullasztó, mint a decemberi, de akkor is köd volt.

Ebben a ködös mínusz nekem qrvasok fokban az volt az igazán jó, hogy a hegyek északi oldalán dér formájában kicsapódott a pára, és olyan fehér volt minden, mintha havazott volna, csak nekem a tetejéig deres fák jobban tetszenek.

A Hármashatár-hegyen megcsodáltam a terepfutók karácsonyfáját, és nosztalgiáztam a az adótornyok felé vezető tavalyi Klondike-hangulat után. Lefényképeztem az adótornyokat is, azoknak, akik úgy emlékeznének, hogy nem volt köd.

A Fenyőgyöngyéig döbbenetes élményben volt részem, ismeretlen utakon jártam, ugyanis ragaszkodtam a kék jelzésen való haladáshoz, holott békés hétköznapokon rá nem tenném itt a lábam, mert mindig félek a bokatöréstől, inkább az aszfalton szoktam lekocogni, de mint Tudjuk Kimmel Peti ilyen esetekre szokott bevetni rendkívüli ellenőrző pontokat.

adotornyok.jpg

Nem volt. Árpád-kilátó, és a zöld. Kellemesen futható. Itt már nem is fáztam, csak valami furcsa izé ragadt a szakállamba… Nem, nem kapor. Jég.

Az Apáthy –sziklánál megnéztem az ismét ködös Lipótmezőt. Lehet, hogy oda soha nem süt a nap? Az utóbbi hónapok tapasztalata alapján, nem igazán. És irány a Nagy-Hárs-hegy.

lipotblog.jpg

Így harmadikra azt kell mondanom, hogy olyan szinten jól voltak lerakva a behívó szalagok egy egy leágazásnál, hogy még arra sem kellett volna energiát fordítanom, hogy a következő ellenőrzőpontig tartó szakaszt memorizáljam.
De ugye így ötven felé, kell a szellemi torna… csak azt nem tudom, hogy jól jegyeztem-e meg a szakaszokat, mert gondolkodni nem nagyon kellett vittek a szalagok.

Nagy-Hárs-hegy. Nekem a halálom a Kaán Károly-kilátótól Hűvösvölgybe vezető sárga, a Bátori-barlangnál. Ott soha nem tudom, hogy a rövidlátásom, vagy a tériszonyom az erősebb… de volt kötél. Mondjuk már bottal is egész ügyesen közlekedem ott, de a kötél jobb. (Sajnos a köteles képeim finoman fogalmazva is rosszak lettek… de tudnám cifrázni.)

És innen már csak bő három kilométernyi békés kocogás a célban fövő virslihez…

Az idén 2:21:20 kellett a kalandhoz (ez tíz perccel több, mint két éve, és ötvenöttel kevesebb, mint tavaly), és még csak a hegyi kecskéket sem emlegettem.

Aztán irány haza, mert kezdek fázni.

Értékeljünk:

Itiner: A térkép és a táblázat a szöveg nélkül is végigvisz. 5 pont Útvonal: Szerintem könnyű, jól követhető, még tán itiner nélkül is. 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen jó volt, ilyenkor a lényeg a tea a célban. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.

Pontozható plusz, futóbarát a 6 km/h-nál gyorsabban nyitó pontokkal. Térkép, hosszmetszet van a honlapon, de track nincs. Viszont idén már plusz pontot adok a csomagmegőrzésért/csomagszállításért a 35 MTSZ pont feletti túrákon, azaz itt is. Ez így összesen: 18+2 pont.

buek20utvonal.jpg

 

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Tom Tom Runner

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr608243718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.