Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Hó és köd

2016. január 28. 07:00 - regulat

színtelen-mód

Unjuk a ködöt. Mondhatnám egyes szám első személyben is: úgy, hogy unom a ködöt, de szerintem ezzel nagyjából mindenki így van. Mert a köd néha klassz, néha sejtelmes, meg izgalmas, de leginkább unalmas színtelen massza.

triumphokl_kicsi.jpgNem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen ködös… Ez lényegében igaz is, mert nem nem volt, csak nem emlékszem. Mert az ember agya már csak olyan, hogy az érdekes, különleges dolgokat jegyzi meg. A köd, meg nem az, maximum történnek benne érdekes, meg különleges, vagy éppen ijesztő dolgok…

Ködben az ember nehezebben is indul el…

Vasárnap reggel, kissé álmosan az előző esti program után mégiscsak elindultam valami hegyfélére kocogni. Az elnyújtott rajtidő miatt is az egyesek szerint női fehérneműről, mások szerint az egykori motorkerékpárról elnevezett Triumph 15 (MTSZ: 40,4 pont; rendező: Sarokkő Egyesület) túrára esett a választásom.

janoshegy_fenyo_kicsi.jpgUgye nálam a ködös idő eleve vert helyzet, mert a köd nagy része előszeretettel csapódik le a szemüvegemen, így nomen est omen, eleve diadalnak számít, hogy tartani tudtam az útvonalat.

Magánvéleményem (ezt már más formában említettem is, csak azóta, talán sikerült pontosabban megfogalmaznom magamban), hogy nem tartom jó ötletnek, ha egy több távos körtúra, nem egybefonódó koncentrikus [izé, a koncentrikus geometriailag biztos, hogy nem helyes, lehet, hogy az egybefonódó se jó... ha valaki kijavít nem sértődöm meg!] körökre épít, mert az leginkább a kezdő túrázókat kavarja össze. Persze ez csak az én tapasztalatom, és véleményem.

Szóval vasárnap reggel (na jó, jó az már délelőttnek is), az előző esti hóba burkolva várt a ködös Szépjuhászné. Tulajdonképpen ezen a télen még hóban nem is túráztam. Az már jég volt.

Miközben a János-hegyre baktattam fel, gyorsan beláttam, hogy fényképezni nem nagyon fogok, mert a hó köd kombó ugyan varázslatosnak tűnik, de úgy tűnnek el benne a színek, mint Fantázia Michael Ende Végtelen történetében.

Mondtam már, hogy az itinert nem árt figyelmesen elolvasni indulás előtt? Persze, hogy az első önkiszolgáló ellenőrzőpontot benéztem és felmentem a kilátóhoz, holott az előtte emlékkövön volt, az igazoló kérdésre a válasz. Kis bolyongás után irány le az úton… a lépcsőt kihagytam. Ilyen időben nem igazán szeretem. A libegő előtt szétszóródtak a túrázók. Szó szerint. Megfigyeltem, hogy a Libegő és Normafa közötti kék körséta mindig túl nagy falat a túrázóknak. Mindenki megy amerre lát. Persze így is célba ér… de vicces. Én talán mára eljutottam addig, hogy ha kétszer elolvasom az itinert, nem rontom el.

janoshegyff2.jpg

Az útvonal a hosszú távot gyakorlásként szinte végigvezette a kék körsétán, a tíz kilométeres közepeset meg a második ellenőrzőpont után elvitte virágvölgy felé. Holott szerintem jobb ötlet lett volna nekik a kék körsétát kihagyva lemenni a zöld háromszögön az Erzsébet kilátó aljából. De ez csak az én véleményem, egy átláthatóbb térkép érdekében.

A hosszútáv vissza a Libegőhöz és zöld háromszög, irány a Tündér-szikla.

Engem édesanyám arra tanított, hogy vigyázzak az új dolgaimra. Jó, ez így nem pontos. Az új dolgaimra különösen vigyázzak. Hát én vigyáztam. Most a hágóvasra. Miközben a „Vedd fel te hülye! Most már minek?” egyszemélyes felelgetős mantrát nyomtam csak leértem a Tündér-szikla alá, ott meg már tényleg nem kellett. Nem is értem, hogy hogy nem estem el. Viszont van egy pár vadiúj hágóvasam két téli túra után…

Innen már tényleg csak egy kellemes, Hárs-hegy kerülő kocogás várt.

hocsata.jpg

A célban meg hógolyózó gyermekvasutasok. Nem tudom, hogy miért, de ez feldobott. Valami végre színessé tette a napot.

Így utólag azt mondom, hogy megerőltetés nélkül is hoztam a megcélzott óránkénti hét kilométeres átlagsebességet. Ami a ködutálatom mellett határozottan elégedettséggel tölt el.

Végül 2:15:34 alatt értem körbe a nyolcas alakú útvonalon.

Kis tea, zsíros kenyér, ahogy ilyenkor már szokás… és azzal indultam haza, hogy jól tettem, hogy eljöttem.

Itiner: A táblázat és a szöveg végigvisz. A térképet kinyírja a nem koncentrikus útvonalválasztás, de nem tévedtem el, 5 pont, mert nekem a táblázat a lényeg… Útvonal: Tulajdonképpen némi rutinnal jól követhető, de egy kezdő valószínűleg a kék körsétás szakasz miatt talán lepontozná. Nekem 5 pont. Frissítés: Nekem teljesen jó volt, 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.

Pontozható plusz, futóbarát a 6 km/h-nál gyorsabban nyitó pontokkal, igaz négyből három pont önkiszolgáló. Letölthető itiner van, track nincs (bár lehet, hogy csak én nem találom). A csomagmegőrzés elvileg nincs, de volt. Összesen: 20 +2 pont.

triumphut.jpg 

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 4 GTX;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua Diosaz raid 10 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr108320832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.