Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Kék - sárga - ... összesen 50

2016. április 07. 06:52 - regulat

spring-mód

Mint említettem már, az idén hangsúlyosabb szerepet kapnak a futva (na jó ez túlzás, inkább kocogás az, mint futás…) teljesített teljesítmény túrák. Most ennek van itt az ideje. Mert még mindig nem az a szempont, hogy elmondhassam egy távról, hogy letudtam, hanem az, hogy egyben élvezzem is a teljesítmény.

kesaokl.jpgItt van például az Ösvénytaposók száz kilométeres négyszín túrája, aminek ugyan a hetvenöt kilométeres résztávjával szemeztem, de végül csak meggyőztem magam, hogy a mostani felkészültségem mellett az ötven, az pont elég a boldogsághoz. Így április első szombatjának reggele a KeSaPiZ 50 (MTSZ: 115,8 pont; rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság) túrán talált.

Tudom, hogy sokak szerint egy sávtúra a budaiban, az már-már unalmas, holott, ha kicsit figyelünk, akkor bizony érdekes tud lenni, hiszen bőven akadnak helyek, amiket mindig ugyanolyannak látunk, holott…

kesapiz_kicsi.jpgEnnek kapcsán már régóta él bennem egy elhatározás, egy fotós projektről, amibe, már számtalanszor belevágtam, de még eddig egy túrán sem sikerült befejeznem. Ez lenne a Mérföldkövek.

A dolog arról szól, hogy a túra minden x. kilométerénél készít egy képet az ember, így ott kell megtalálni a látványosságot, ahol éppen vagyok…  Így persze egész más arcot tud kapni egy túra, mint a megszokott "szépkilátás" fotókkal. Azt hogy az első kísérlet hogy sikerült, a montázsra kattintva meglátjátok.

Node, szombat reggel, Zugliget és rajt. Ez utóbbit, mint később kiderült elkapkodtam, ergo jövőre, ha tudok jönni, egy félórával később indulok. Irány a zöld jelzés, mert valahogy el kell jutni a kékig…

Bevallom, hogy a túra összes eltévedési és bizonytalansági kísérletét összehoztam az első kilométeren. Én bizony majdnem úgy nekiindultam Normafának a zöld sávon, ahogy illik, sőt még a Tündér-szikla alatt is megálltam, hogy biztos, hogy ez a truváj? Biztos.

Amikor az agyamban helyreállt az itiner kezelése, már csak az volt a gond, hogy hogy térünk vissza a kékre. Valamiért le akartam menni Farkas-torokig… jó, az még messze.

Tehát a szokásos részben városi kocogás a zöldön, tulajdonképpen sokat nem lehet mondani róla, mivel legutóbb éppen hétfőn jártam be ezt az utat. Az Apáthyn eszembe sem jutott fotózni… bepótotam az Árpád-kilátóból. És jöttek szembe a már a kék sávon haladó túratársak. Irány a Kecske-hegy. A Hármashatárhegyi útnál ellenőrzőpont, majd vissza a kéken az Árpád-kilátóhoz…

gellert.jpgMajd tovább Hűvös-völgy, Remete-hegy, Nagykovácsi.

A sávtúrák és az ismerős útvonalak előnye számomra, hogy aránylag keveset kell gondolkodni, már az útvonalon, így lehet másra figyelni. én valószínűleg ezért nem fogok ezekre még egy darabig ráunni.

Az első meglepetés Máriaremetén ért. Beérem az élbolyt. Oszt ezt hogy? – tűnődtem. Valószínűleg hangosan, mert elmagyarázzák, hogy bizony hiába feltételesek az ellenőrző pontok, a nyitási időt be kell várni. Ez különben teljesen logikus, csak nekem nem jutott eszembe. Eltelt. Pont nem lesz. Séta a Remete-szurdokba. Ott is várunk, ott se lesz pont.  A hegyre felmászást követően a gyorsak elrohannak, én kényelmesen kocogok.  

remete.jpgNem siettem. Már csak azért sem, mert ha vannak előttem, akkor nem kell azt figyelni, hogy van-e pont… Ha van, akkor ott lesznek, vagy kint lesz a bója.

Aztán egyszer csak Nagykovácsi csillesor. Frissítőpont és az első résztáv vége. Veszek egy kólát és azon tűnődöm, hogy simán mehettem volna a hetvenötre.

Pár perc pihenés, és vissza a sárgán. A sárga utat nem szeretem… ott szoktam elesni.

Az Alsó-Jegenye-völgyig kényelmesen haladok. Közben letudom a harmadik mérföldköves fotót. A Rózsikánál, az ellenőrzőponton megiszom a kólámat. Teljesen jól állok.

Idővel, energiával egyaránt.

Irány Virágos-nyereg… A Kötők-padjáról a szinte kötelező kép.

kotok_2016_apr.jpg

Belegondolok, hogy ez egy hónap múlva a sárga 40-en milyen gyönyörű sárga lesz. Ez azért megmosolyogtat. Majd intenzíven utálni kezdem az előttem lévő parton futó keskeny utat. Aztán valahogy csak túl leszek rajta.

A Virágos-nyeregnél ellenőrző pont. Csak éppen nem a mi túránké, így lemondok a felajánlott pecsétről.  Az Újlaki-hegyet, mint akadályt meglepően könnyen veszem, kezdem beérni az élbolyt (ami már nem is annyira boly) ismét. Most hogy lassan visszaértem Hűvös-völgybe elgondolkodom egy lángoson, és nem igazán lelkesedem a Nagy-Hárs-hegyre vezető útért sem.

Tulajdonképpen nem is a felmenetellel van a baj. Az ellenőrzőpont után rám tőr az éhség. Tulajdonképpen 45 kilométert simán kihúztam a rajt előtti kókuszszelettel, és fél liter kólával, de itt ennem kell. Lemegy a második kókuszos izé, és fél liter víz.

Aztán kocogás lefelé a hegyről. És rohamosan fáradok. A virág-völgy után, az emelkedőkből, már csak az enyhe kaptatókon kocogok. sőt néha a síknak látszó szakaszokba is belesétálok.

A Csacsi-réten már tudom, hogy jól döntöttem az ötvenessel. Nem azt mondom, hogy nem menne még huszonöt, de nem lenne őszinte a mosolyom a végén, mint most, amikor meglátom Zoltánt, hogy éppen kitáblázza az utolsó kanyart, hogy senki se felejtsen el balra kanyarodni a KFKI felé.

Beértem. 7:29:31

Igaz, most előzetes terv nem igazán volt, csak, hogy hasonlóan, mint a Téryn… hát hasonló lett. Viszont kevésbé vagyok fáradt, így, hogy nem kellett az útra koncentrálnom.

…és persze, most megint ott tartok, hogy jövőre hetvenötöt kellene… de azt majd meglátjuk. Túl sok benne a változó.

Itiner: A térképvázlat pont elég, de a feltételes ellenőrzőpontokhoz nem árt a táblázat is 5 pont. Útvonal: Jól követhető: 5 pont. Frissítés: Nekem így pont jó volt. 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont.

Pontozható plusz: Csomagszállítás, az nincs, csak megőrzés a teljes távra, elvégre úgy körtúra. A futóbarát egyértelműen a maga 7 km/h-s sebességre nyitó feltételes pontjaival (bár csak az 50 kilométeres távnál néztem, hogy mi a leglassabb nyitás) Track. Izé... Tulajdonképpen van, hiszen én is megkaptam Rakk Gyulától, de azt hogy mennyire elérhető úgy különben, azt nem ellenőriztem. De tény, hogy van, aki kéri, az megkapja. Összesen: 18+2 pont.

Ismét nem csalódtam az Ösvénytaposókban.

kesaut.jpgami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 2;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr238573042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.