Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

A hőség sem...

2016. június 30. 05:29 - regulat

tikkadtmód

Ma reggel olvasom a statisztikát. A hőségre való tekintettel (ezt én teszem hozzá) 34-en vágtunk neki az 50 kilométeres távnak, ebből 29-en értünk célba. A hőség sem tántorított. - mondhatnám kissé nagyképűen. Jut eszembe:

budahokl.jpgA nyitóképsor megvan a Volt egyszer egy Vadnyugatból?

A legyes, meg csepegős idegborzoló a vasútállomáson. Na, ez jutott eszembe vasárnap a Tűzkő-hegyi ellenőrzőponton.

Ott úgy kettő perc húsznál kezdődik a csepegés, amit egyszer csak meghallottam az ellenőrzőponton. Tán légy is zúgott… És azon gondolkodtam, hogy ebben a rohadt kánikulában, mi a bánat csöpög. Jobbra néztem a hang irányába, majd le. És megláttam a kéttenyérnyi tócsát a cipőm mellett. Belőlem csöpögött a verejték. Cirka tizenegy kilométer után… a pólót kicsavartam, és visszavettem a tempóból, a maradék majd negyven kilométeren.

2016. június 26. másodszor Buda határán 50 TT-n (MTSZ: 106,5 pont; rendező: Teljesítménytúrázók Társasága) és 30 fok árnyékban… vagy több.

Melegem volt, más szóval szartam a múlt évi fogadalomra, hogy ezt most nyolc órán belül…

Belőlem soha nem lesz már terepfutó (se), mert pont úgy vagyok a kihívásokkal, mint az alkohollal… tartok a másnaptól, így igyekszem nem túlzásba vinni. Mondjuk ezen a napon elkövettem egy nagy hibát… Bár lehet, hogy többet is. A melegre való tekintettel, nem vettem fel a kompressziós szárat.

A kompressziós szár kapcsán:

Megoszlanak a vélemények, hogy ki szerint miért hordják. Igen, igen sokan csak azért, mert része a runneroutfitnek, hogy magyarosan mondjam. Van, aki divatból, van, lábszármelegítőnek, meg a csalán ellen… meg van olyan, aki visszér ellen

Én is hordom. Terepen, úgy harminc kilométer felett...

Már csak azért is, mert azt hittem, hogy segít. Hát nem hiányzott. Akkor és ott… de a másnapot nekem nagyon megnehezítette a hiánya. Ennyire lassan már rég regenerálódott a vádlim, mint most, hogy nem vettem fel. Tehát a jövőben is van az a táv, amihez felveszem.

36.jpgNode, ne beszéljek mellé. A Buda határán számomra a melós túra kategóriába tartozik a maga húsz feletti ellenőrzőpontjával (az idén 21 pont volt), ráadásul sok benne a jelzésváltás, az szalagozott rész… Ergo figyelni kell ezerrel. Ennek köszönhetően meg is elégedtem azzal, hogy a Mérföldkövek projekt keretében csak kilenc kilométerenként csináltam képet, és bíztam abban hogy nem lesz hat kép…

Főleg, hogy most még a meleg is dög volt. És ez bizony megviseli a memóriámat, ami lassít, mert még többet kell az itinert olvasnom.

Mondanám, hogy a táv első fele eseménytelen harmadszor megyek rajta ebben a formában,  már a Kamara erdőben, sem jobbra megyek a piros körsétán, hanem balra… és különben is. De… Mert mindig van egy: de. Most például tréfás kedvű erdőjárók a Kakukk-hegyen a szalagokat kicsit áthelyezték. Gondolkodtunk is rajta, hogy vajon a hajnali eső miatt változtattak útvonalat a szervezők? Néhányan összetorlódtunk… Volt, aki nem törődve a szalagozással a régi útvonalon vágott neki, jó páran pedig, kövessük az útvonalat felkiáltással a szalagozott ösvényen indultunk, majd úgy két-háromszáz méter múlva kerestünk egy alternatív útvonalat, mert csak azt tudtuk, hogy valami nem stimmel.

Nos, a kedves szalagpakolós népek nem sejtik, de azóta lehet, hogy észrevették, hogy többen kívántunk nekik, hogy ez legyen az utolsó örömük az életben, de minimum kísérje őket a további életükben merevedés zavar.

Na jó, innen Adyligetig tényleg nem volt semmi különös. Ott ettem (igen, én ettem), ittam, tovább mentem.

Adyligetig bezárólag megittam kb egy-másfél liter folyadékot, és ettem egy zsíros kenyeret, és bevettem két só kapszulát. És érezhetően kicsúsztam a tervezett időből, amit itt végleg átállítottam magamban kilenc órára.

Irány Békásmegyer. A solymári benzinkútnál (31. kilométer) beszereztem egy kólát. Az kellett. Szénsav, cukor, koffein, és hideg…

Részben a sárgát követve, a Kötők-padja előtt, jobbra fel, megérkeztem a Szarvas-hegyi nyeregbe. A Kötők-padja, amolyan kötelező kilátás fotózó hely, ez meg egy emelettel van feljebb…

masodik.jpg

Azért ennek a második szakasznak volt egy kis spirituális zöngéje, hiszen lényegében tök egyedül haladtam, mivel a meleg miatt lég kevesen vállalkoztak az ötvenes távra, illetve a 25/B-re.

Bevallom Üröm és környékétől tartottam, mert ott megint új az útvonal, és a környék különösen ismert a jelzésszaggató helyi népekről. Érdekes, hogy itt a „nézd má’ a hülyéket” reakció a jellemző, míg például pár órával korábban a Tűzkő-hegy felé még ki is szóltak egy-egy kertből, hogy kérek-e vizet, nincs-e melegem… stb. Azok jófej népek, no!

Tehát az ürömi kaland az idén egyszerűbben letudva, mint tavaly, de itt bizony léptem telefonos segítséget a google mapstól.

A Róka-hegyi kőfejtő előtti pitbull az idén a melegre való tekintettel otthon maradt. Valószínűleg. És itt sikerült felfedeznem az idén, hogy tavaly ez volt a másik hely ahol jobbra mentem (itt a piros háromszög jelzésen) bal helyett. Legalább már kezdem ezt a részt is megtanulni.

kofejto2.jpg

A kőfejtő után kihalt utakon poroszkáltam a cél felé. Arra még tisztán emlékeztem, hogy csak azért nem kell felmenni egyik tízemeletes ház tetejére se, mert csak sikerült egy megmászható dombot találni a cél másfél kilométeres körzetében. Csendes morgás közepette felkúsztam a Puszta-dombra, hogy utána kiélvezzem a tériszonyom adrenalin löketét lefelé a lejtőn.

Cél. 8:38:11 ez ugye kicsit sok erre a lényegében 49 kilométerre, amibe mindössze ötszáz pluszt sikerült belepakolnom.

Melegnek, meleg volt, de lehetett volna rosszabb is, körülbelül három liter folyadékot ittam meg, megettem egy zsíros kenyeret, egy kókuszos energiaszeletet, és két sókapszulát… meg hazafelé bezabáltam a Nagyi Palacsintázójában, ha már HÉV-vel jöttem Békásmegyerről.

Ismét csak megbízható, korrekt szervezés ismét. Jövőre újra megpróbálom, de kicsit részletesebben:

Itiner: Nálam ez még mindig 5 pont, mert ugye én táblázatfüggő vagyok. Útvonal: Egyértelműen jól követhető, már ahol a szalagtépő népek nem rondítanak bele a napba...  5 pont. Frissítés: 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.

Pontozható plusz: Csomagszállítás volt. Futóbarát. Az első 25 kilométer 7’30”-as tempóra nyit, a második fele 10 perces ezrekre. Track is van. Összesen: 20+3 pont.

budahatut.jpg

ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco2;

ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;

a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül); Kezdem utálni ezt a zsákot… komolyan!

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.

 

Ja, és az a pár kocka a Volt egyszer egy Vadnyugatból a lényeg 2:19-nél:

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr318853928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.06.30. 09:11:54

a komperssziós szárat ilyenkor nyáron nem a futáshoz, hanem utána érdemes felvenni a regenerációhoz. Börzsöny trailen rajtam volt, mert előtte szar időnek igérkezett, hát egy csepp eső nem volt, viszont a napsütés miatt pára 1000%, azt hittem leolvad a vádlim...

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.06.30. 10:19:32

@rrroka: Hazafelé még jobban rám rohadt volna a héven... nézek valami vékonyabb gumiharisnyaszerűséget a regenerációhoz, mert még most is érzem a vasárnapot....

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2016.06.30. 10:33:25

@regulat: szerintem nem szükséges ennyire rögtön utána, hanem elég mondjuk otthon a zuhany utáni felpolcolt lábú TV nézéshez. :)

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.06.30. 10:50:17

@rrroka: Basszus meg van a hiba... a tévés rész is kimaradt.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2016.06.30. 16:59:51

@regulat: gyógyászati segédeszköz üzletekben van sokféle

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.06.30. 17:03:57

@Bozót: Tudom, csak lusta vagyok elmenni addig... kétszáz méterrel több, mint a közért. Nem bírom én az ilyen nagy távolságokat.