El kell menni a rövidebb túrákra is néha, csak hogy élvezzük, hogy: "ez már olyan könnyű..."
Na persze, nem az egoápolás az elsődleges ok. [De az! Egy ilyen távon simán lehetek a faszagyerek, főleg, mert sok az óvodás és alsótagozatos korú résztvevő... ]
Igazából az a lényeg, hogy az ilyen túrák is hozhatnak meglepetést...
Ez alatt nem azt értem, hogy milyen meglepő, hogy hisztiversenyben egy szülő képes legyőzni a csemetéjét... mert képes... és az kemény.
Szóval a múlt hétvégén a dögséges melegre való tekintettel, meg mert a Paprikás-patakhoz készültem úgy is, jó ötletnek tűnt meglátogatni egy új rendező családi távos (7 ill. 11 km) túráját. Igen a hosszabbat választottam, így kerültem a Csúcshegy körül 11 TT-re (MTSZ: 25,2 pont, rendező: Stabil Sport Egyesület).
Persze a kíváncsiság is nagy úr, hiszen a Stabil SE új szereplő a Budaiban túrát szervezők között. Az idei programjuk elnézve elsősorban a családi túrákat célozzák meg, de volt és lesz is még harminc kilométer feletti túrájuk is. Velük még nem túráztam eddig.
Így utólag azt mondanám a túráról, hogy higgyünk a szalagozásnak, az simán végigvisz.
De ilyet nyugodt lélekkel nem mond az ember, amikor tudja, hogy vannak népek, akik előszeretettel szaggatják, meg helyezik át a szalagokat. Most megúsztuk a ténykedésüket.
Mondhatni ezen a túrán eltévedni: művészet, bááár...!
Be kell látnom, hogy öregszem.
Az itinert átolvasva sok jelzésváltásra és szalagozott útvonalra készültem, holott a túra lényegében a kék jelzésű kerékpáros túraútvonalon halad, meg a kerékpáros piroson… ja, ott nem.
Ilyenkor van az, hogy az itiner csak összezavar, mert a rendezők úgy döntöttek, hogy a kerékpáros piros helyett lett lévén túlburjánzott a flóra, más útvonalon viszik a túrázókat, amivel az egyetlen baj, hogy ezt a rajtban nem mondta senki. Nem, eltévedni nem lehetett, csak a túra felétől nem bízott az ember az itinerben, mert vagy az rossz, vagy én vagyok a hülye, vagy mind a kettő…
Pedig ez volt az a szakasz, ami miatt nagyon megérte, hogy előttem. Ez az általam ismeretlen Tök-hegy – Kálvária-hegy szakasz. Nem győztem bámészkodni. Egyrészt a rekkenő hőség, általában szép kilátással tud párosulni, másrészt meglepő módon egész apró gyerekekből is előtört a hegyikecske és simán kaptattak felfelé a hegyoldalon… én meg ziháltam szégyenszemre.
Azt is meg kellett állapítanom, Kálváriáról lefele nekem szükségem van a bot nyújtotta biztonságra. [Soha nem leszek már terepfutó] Az út többi része Virágos-nyeregig szintén a kerékpáros kék, majd le a kék kereszten a célba.
Kezdőknek, gyerekeknek, újrakezdőknek ideális ez a tizenegy kilométer a maga bő négyszáz méternyi szintemelkedéssel....és van saját kupájuk is. Mondanám a gyűjtögetőknek...
A Mérföldkövek-projektbe most mindössze három kép került... de:
Én még utána átruccantam Hűvösvölgybe lángosozni, csak előtte még volt egy kis lábáztatás a Paprikás-patakban (ez így 14 kilométer), de az egy másik képes történet.
És akkor a szokásos:
Itiner: 3 pont, mert táblázatfüggő vagyok, és ebben bizony az nem volt, a térképet meg a megváltoztatott útvonal mellett nem tudom igazán értékelni. Útvonal: Itiner nélkül is végigvitt a szalagozása 5 pont. Frissítés: 5 pont, hozzátenném, hogy az első ellenőrzőponton osztott csoki, ekkora távnál meglepett. Igazán gyerekbarát, kedvcsináló dolog volt. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.
Pontozható plusz: Csomagmegőrzés volt, bár nem hivatalosan... Futóbarát a háromból két kódos ponttal. Tracket nem találtam, de ha volt, akkor javítom a pontozást, meg ilyen távra nem is hiányolom. Összesen: 18+2 pont.
ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 2;
ami támasztékul szolgált: Quechua Arpenaz 200;
a csomag: Diosaz raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.
