Tulajdonképpen egy olyan teljesítménytúráról, ahol a rendező által adott térkép és szöveges itiner, nem kiegészítői, hanem alternatívái egymásnak nem is kellene többet mondani. Kivéve, ha első rendezés, mert akkor bizony az embernek illik megengedőbbnek lenni…
Megbocsájtó majd akkor lesz, ha lesz második rendezés, és ott már ilyen nem fordul elő.
Az idén júliusban valahogy úgy alakult, hogy a szokásos programok (túrák, futások) elmaradtak. A hónapba belefért két, amolyan edzőmérkőzésféle a Pilissel, de különben semmi különös, már ami engem érintett volna. Aztán még egy expressz jellegű lázas valami is felborította a hetemet. Igaz, ez pont jó lett arra, hogy a popkulturális jelentőségű nevet (azaz az 1968 júliusi megjelenésű The Doors címét kapó) az A napra várva 18 (MTSZ: 44,2 pont; rendező: Fezosport Turisztikai Egyesület) teljesítménytúrán töltsem a vasárnap délelőttömet. Nem mellesleg úgy is kíváncsi voltam rájuk...
A TTT oldalon beharangozott útvonal is tetszetősnek tűnt, és a bő 18 kilométer 1000 méter szintemelkedéssel ebben a melegben – nekem legalábbis – haladó szintű túrát ígért, bár bevallom az árát kicsit sokallottam, de ugye én még nem rendeztem túrát, úgyhogy gőzöm sincs a költségekről. Végül is ez még belefért.
A mérföldköveket nem erőltettem, lett egy három képes poszt…
Rajt a Szépjuhásznétól. Az itinert átolvasva, gyorsan összeraktam magamban az ismert terep útvonalát. Adtam rá három órát...
Piros sávon a Libegőig, onnan jobbra kék körséta, majd zöld sáv az Árpád-kilátó utánig, ahol a zöld körséta leválik, azon tovább a Határ-nyeregig, onnan a sárga sávon vissza. Üdítően egyszerű!
Ehhez azért kétszer is meg kellett néznem a térképet, mert az itinerből nem volt egyértelmű, hogy a János-hegy után a kék körsétának a jobb vagy a baloldali ágát válasszam… a térkép a jobb (azaz a hosszabb utat mutatta).
Abban biztos voltam, hogy a párás melegben, hiába botozok, nem fogom tudni végig kocogni felfelé a kilátóig az utat. Hát nem is ment, bár tényleg csak az utolsó két kanyarba kellett belesétálni. Le a lépcsőn. Hopp a Jánoshegyi út feltúrva. Jobbkanyar, kék körséta… bár látom, hogy sokan mennek tovább egyenesen azaz a baloldali úton, elvégre az is a Normafához visz.
Onnan zöld sáv.
A Törökvészi és Görgényi út sarokig minden sima, leszámítva, hogy az ampervadászok kissé feltúrták a Hárshegyi út és a Kuruclesi út környékét, így aki nem ismerős arra, az könnyen kanyart téveszthet. De a Törökvészi Görgényi sarok igazi dilemma.
Mivel én a fejben összerakott itiner alapján megyek (ha már táblázatos összefoglaló nincs), ügetek felfelé a Látóhegyi úton az Árpád kilátó felé… ahogy az itiner is mondja:
Keresztezünk egy aszfaltos utat és szemben bemegyünk az erdőbe. (zöld sáv és zöld félkört követjük). Árpád pihenőnél balra fordulunk, követjük a jelzést.
Viszont néhányan bizonytalanul toporognak... Nem is értem.
A célban kiderült a miért. Hogy a térkép szerint, itt kellene térni balra a zöld körséta jelzésre, az követni a játszótérig, ahol megint balra, immár a piros körséta jelzésen, és a Libanoni cédrust érintve elérni a Határnyereg utáni részre, ahonnan a sárga sáv visz tovább.
Ebbe azért is mentem bele ilyen részletesen, mert bár a különbség számokban mindössze hatszáz méter és százméternyi szint, azért bárkit rendesen meg tud zavarni. Értem én, hogy időközben változott a terv, de akkor sem megengedhető, hogy a térkép és az útvonal leírás ne egymást egészítsék ki.
…és erre sikerült ráduplázni!
Merthogy a maradék útról azt mondja az itiner, hogy:
Innen csak a sárga sávot követjük, egész a célig.
Mit mond a térkép?
Azt, hogy a Hárshegyi körutat elérve balra a zöld körsétára váltunk, és azt követjük a célig.
Mindössze újabb nyolcszáz méternyi az eltérés és ismét száz méter szint.
Ez azért már sok. Még akkor is, ha az ellenőrzőpontokat nem érintette, és a Budaiban elveszni művészet. (De nem lehetetlen!)
Három órán belül a célban... Az mondjuk kimondottan frusztrált, hogy egy túratársat hiába előztem meg kétszer, az Apáthy-szikla után, és a Hárs-hegyen, hogy hamarabb ért be a célba… és nem kispistázott. Követte a térképen szereplő útvonalat.
Mindemellett, a kitalált útvonal tetszett, bármelyik a kettőből. Csak legyen egyértelmű, és jó lesz ez!
Itiner: Három pontról indulnánk, mert táblázatfüggő vagyok, az meg nem volt. De ugye a fent leírtak miatt nem kell magyaráznom, hogy miért 1 pont. Útvonal: Ha nem lett volna a János-hegyi fiaskó, nem vonnék le, de ott a feltúrás miatt szalagozni kellett volna azoknak, akik nem ismerik a környéket, így 4 pont. Frissítés: 5 pont, mind a két ellenőrző pontnál volt valami. Az ottfelejtési faktor: 5 pont.
Pontozható plusz: Csomagmegőrzés volt, bár nem meghirdetve, de nem az a lényeg... Futóbarát, ha jól értettem a pontnyitásokat, de ugye ezt egzakt módon megerősíteni nem tudom. Tracket nem találtam, de azt most inkább hagyjuk is szerintem. Összesen: 15+2 pont.
ami a földet tapodta: Asics Gel Fuji-Trabuco 2;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Diosaz raid 10 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.
