Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Virradattól alkonyatig

2016. október 13. 05:13 - regulat

70kedő-mód

Keresem a szavakat. Valamiről, ami rossz sokkal könnyebb írni, mint valamiről, ami jó. Márpedig az az érzésem, hogy az év egyik legjobb túráján volt szerencsém megtenni olyan hetvennégy kilométert, alig tizenkét óra alatt.

palosokl.jpgAzt hiszem, hogy már tavaly is tudtam, csak ég nem mertem leírni, hogy egyszer, de leginkább az idén szeretnék végigmenni a Pálos 70 TT (MTSZ: 157 pont; rendező: Magyar Pálos Rend, Mária út Közhasznú Egyesület, LélekTúra Kör, Zarándok Turizmusért Nonprofit Kft) teljes távján.

Talán furcsán fog hangzani, de nekem ez az út két dologról szólt, ami lehet, hogy nem is kettő… Elsősorban arról a belső harmóniáról, ami ahhoz kell, hogy szenvedés nélkül, abban a tempóban tudjak végigmenni, amit kitűztem. Tudom, hogy ez messze van a futótempótól, de én nem is vagyok terepfutó. Nekem pont elégnek tűnt a kitűzött félnapnyi út. Másodsorban egy viszonyítási ponttá vált ez az út, ahhoz, hogy merjem-e azt mondani, hogy a Piros 85-öt (ha nem esik) szeretném tizenöt órán belül… Nem árulok el titkot azzal, hogy ez lesz, ez lett a cél.

A Pálos más, mint egy átlagos teljesítménytúra. A Pálos elsősorban zarándoklat.

A zarándoklat sajátos, aktív meditációs gyakorlat.

Persze lehet, hogy én értelmezem rosszul a zarándoklat fogalmát, de nem az, vagyis nem csak az a cél, hogy A-ból B-be jusson, hanem az is, hogy egy ilyen út során mit tud meg az ember magáról. Ebben az értelemben persze nekem a legtöbb túra afféle zarándoklat meditációs gyakorlat. Fejlődést, megőrzést egyaránt szolgál.

Lehet, hogy kicsit elnyújtottam a bevezetőt, de mint az első bekezdésben is írtam a rosszról könnyebb írni, mint a jóról, és ez az út nagyon jó volt. Jó, a vezetőfüzetre az útvonal tekintetében az idén is nehezen hangolódtam, de ez részben a táblázatfüggőségemnek köszönhető (jó, volt táblázat, csak nem tartalmazza a szakaszokhoz rendelt jelzéseket), részben annak, hogy tavaly a véletlen olyan túratársat adott ajándékba, aki az útvonal nagy részét tudta, így nem kellett azzal foglalkoznom. Aztán jól el is tévedtem a végén. Mindenesetre most elárulom a titkot: Az útvonal tekintetében a szakaszleírás első mondata számít, ami utána jön, az csak megkavar.

Az eredeti terv az volt, hogy hatkor indulok a Sziklatemplomtól. Volt. De szerintem egy képpel pont jól tudom illusztrálni, hogy milyen látványnál ragadtam le.

palos1.jpg

Ja, akartam mondani még, hogy nem regisztráltam előre. Történt ez azért, mert esős időben ismét csak Csobánkáig mentem volna. És még az is kimaradt, hogy nem éltem a lehetőséggel és nem küldtem előre a váltóruhát, hanem ahogy jó zarándokhoz illik, mindent vittem magammal. A minimalista felszerelés elfért az MT20-as zsákba, ami nem győzöm hangsúlyozni a quechua tervezőinek egyik legpocsékabb kreációja, ha majd lesz másik húszliteres zsákom, ezt rituálisan el fogom égetni.

Gyors nevezés. Megkaptam a vezetőfüzetet és chipes karkötőt…

Hangsúlyozzam? Ezen az úton chippel követik az emberek áthaladását. Egyből küldik a „központba” az adatot, hogy: mikor, ki, hol… és mindezt XXI századi módon. Nem sokpénzes letétet kérve a dugókáért, ami utólag szolgáltat adatot. Csak szóltam.

Szóval a Sziklatemplom tényleges indulás 6:30-kor, hogy a kompozás bizonytalanságát is beszámítva elérjem Márianosztrán a 18:30-as szobi buszt.

Tavalyhoz képest minimális úttévesztéssel. A Tabánban még mindig nem tudom rendesen követni a zöldet, de alakul. A víztározó, és a Városmajori templom nem is ellenőrzőpont, hanem lelki felkészítés az útra, ami a Kútvölgyi kápolnát érintve elhagyja a várost.

Jó ütemben, kényelmesen haladtam. A Szent Anna-kápolnánál jól esett a meleg tea. Tényleg, azt nem is mondtam, hogy amikor elindultam otthonról, úgy öt óra tájban, az a kevés ember, akivel Pestlőrincen, illetve a metrón találkoztam, jobbára furcsán méregetett, köszönhetően annak, hogy a reggeli cca két fokban, rövidnadrágban voltam.

Futáshoz, esetemben kocogáshoz nem is kellett hosszabb, ami kellett az felülre a dupla réteg, azaz az aláöltözet és a kesztyű…

normafa_2016_oktober.jpg

Tehát a Szent Anna-kápolnánál bizony jól esett a meleg tea, és indultam tovább Budaszentlőrincre, majd Hűvösvölgyön keresztül Máriaremetére. Hiába sütött a nap, valahogy jobban esett a kesztyűt magamon hagyni.

Solymári vár, két kisebb úttévesztés, szerencsére akadt, aki rám szólt, majd Csobánka szentkút. Mondhatni: féltáv.

Vidám fogadtatás, ismét meleg tea, némi szendvics.

Tavaly is öt óra kellett idáig, de míg akkor teljesen elkészültem az erőmmel, most csak némi jóleső fáradságot éreztem. Az külön jó érzés volt, hogy a hátralévő negyven kilométerre van még hét órám. Ami kell, mert innentől az út számomra jobbára ismeretlen.

Kicsit lassabb tempóban haladtam tovább. A Szántói-nyereg után találkoztam egy túratárssal, aki megismert, mert olvassa a blogot. Nem leszek álszerény. Én erre büszke vagyok. Igaz, ő Klastrompuszta után gyorsított, mert el akarta érni a kompot, én meg nem fogtam fel, hogy ez mennyire lényeges pontja az útnak. Még találkoztam vele Pilisszentléleknél, ahova én akkor értem, amikor ő befejezte az ebédet, meg persze a kompnál, és a célban is. Jól ment, na.

Szóval Pilisszentlélek. Gulyás, igazán finom volt. Óracsere, mielőtt lemerül. Telefon töltés. Beszélgetés, szóval pihi. Túllőttem a célon. Max 15 percet lett volna szabad depóznom, én meg majd félórát üldögéltem, így nagyon nehezemre esett elindulni.

A kolostorrom, és darázsgarázs után már csak egy félmaraton volt hátra a basaharci kompig, de ez most nagyon nehezen indult. Kb öt kilométer kellett, hogy kiálljon a merevség a combomból. Kezdtem újra kocogni.. 

basaharcfele.jpg

...majd jött egy meglepetés ellenőrzőpont, és utána már normálisan haladtam lefelé a lejtőn.

És itt köszönt rám a második a blogot olvasó túratárs. Nos neki igazán hálával tartozom. Mert pár mondatnyi beszélgetés után megkérdezte, hogy esetleg nem akarom-e elérni a kompot, egy óra múlva jön a következő… igaz ahhoz kicsit tempósabban kéne haladni. Először azt mondtam, hogy esélyem sincs, de valahogy mégis lendületet adott, hogy elérhető a komp, és én is futni kezdtem. Köszönet neki, mert az ő tempóját felvéve nemcsak elértem a kompot, hanem még egy teára is maradt idő.

komp.jpg

Halkan jegyzem meg, hogy már volt szerencsém kompozós túrához, ahol bizony nem értettem, hogy miért nem fér bele a komp viteldíja a nevezési díjba… A Páloson ez nem gond. Érdekes módon, ők meg tudták szervezni, hogy ne kelljen a zarándokoknak, a túrázóknak menetközben a pénzzel bajlódni.

Túlpart, Szob, még nyolc kilométer. Már nem nagyon volt kedvem futni. Hatvan felett ugye… már kilométerben.

Aztán egyszer csak Márianosztra. Cél.

11:41:02 Ebéddel, komppal, mindennel… Már csak azt kellett eldönteni, hogy borsóleves, vagy a 18:30-as busz. Az utóbbi mellett döntöttem. Már sötétben vissza Szobra, majd vonattal a Nyugatiba.

Elégedetten.

Jövőre a részvételem mindössze dátumfüggő, vannak bizonyos események az ember életében, ami prioritást élveznek.

Én mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy felkészültségének megfelelően válasszon egy távot jövőre és élvezze. Élvezze az utat, a pontőrök kedvességét, önmaga megismerését.

Értékeljünk: Itiner: nos, ez pont az volt, ami a neve vezetőfüzet. Az idénre megbarátkoztam vele, de táblázat nélkül csak 3 pont. Útvonal: Jól követhető, még tán a vezetőfüzet nélkül is, végig szalagozva 5 pont. Frissítés: Csak köszönni tudom. Ez 5 pont. Az ottfelejtési faktor Nem volt. 5 pont.

Pontnyitás 6 km/h feletti sebességre… az plusz egy pont, és a csomagszállításra, és a trackre még egy. Bevallom én tracket nem találtam, de kaptam segítséget. Köszönöm. ha van, javítom a pontokat. Összesen: 18+3 pont.

Ez senkit ne tévesszen meg, mert lesz ennél még hosszabb túrám, meg olyan is, amin több pontot adok, vagy adtam, de nagy valószínűséggel számomra ez marad az év túrája.

 palosut.jpg

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220 és TomTom Runner

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr1811798151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.10.14. 14:18:31

@gigabursch: Szó se róla, szerencsénk volt.
Bevallom esőben nem vállaltam volna be a hosszú távot... még nem vagyok annyira magabiztos. Bár hozzá tartozik, hogy eseménydús poszt született volna egy esős menetből.

CsipkeRózsa 2016.10.15. 18:35:47

Óriási lelkierő, és rengeteg gyakorlat kellett egy ilyen nagy túra megvalósításához, ami ráadásul még jó idővel is sikerült. Gratulálok.

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.10.15. 18:39:25

@CsipkeRózsa: Köszönöm. Valójában csak gyakorlat és türelem kell hozzá. Már a türelem ahhoz kell, hogy ne essen az ember neki, amikor először úgy érzi, hogy szintidőn belül beérne...

Ja, és ha minden igaz, november 3-án Piros 85 poszt.
Remélem arról, hogy végigmentem. :)

olahtamas- 2016.10.18. 22:45:13

Nagyon élvezetes beszámoló!
Süt róla, hogy jól érezted magad, gratulálok a teljesítéshez!
A GPS track letölthető a túra honlapjáról, bár kétségtelenül nem könnyű megtalálni :)
palos70.hu/map/p70.gpx

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2016.10.19. 07:42:29

@olahtamas-: Köszönöm, és akkor javítom is a pontozást.

Ez fontos információ, és nem csak a pontozás miatt.