Ez a blog már elég rég óta úgymond eseményekről szól. Futóversenyekről, teljesítménytúrákról. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek a fejemben, vagy a lábamban (nézőpont kérdése) más útvonalak, amiket edzésként, vagy csak a magam örömére ne járnék.
Lassan zárjuk, zárom az évet. Például teljesítménytúráról ez lesz az idei utolsó bejegyzés, de ha minden igaz, akkor az utolsó futóversenyes poszt majd januárban fog kikerülni. Szóval, akkor nézzük az idei negyvenedik teljesítménytúrát.
Mint említettem a múltkor a Budai sávtúrákat azért is szeretem, mert nem kell sokat gondolkodni, egyszerűen csak követni kell a színt. Meg aztán pont az ilyen egyszerű túrák segítenek megismerni, memorizálni, a tájegység főútvonalait.
Mert mivel is kezdené mással az ember a decembert, mint azzal, hogy várja a Mikulást. És - szerintem - sokkal jobb a várakozást egy túrával elütni, mint a szobában ücsörögni. A Szigethalmiak Mikulásváró túrája, meg igazán jó buli kicsiknek és nagyoknak egyaránt a maga 5/10/20 kilométeres távjával.…
Két évvel ezelőtt belekezdtem a Budai „sávtúrákba” és még mindig nem értem a végére. Meg van a piros, a kék, a sárga, már csak a zöld hiányzik, és úgy tűnik, hogy még egy darabig hiányozni is fog. Viszont ez az ősz úgy alakult, hogy ismételek.