Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Mikulások a budaiban

2016. december 08. 06:00 - regulat

trail-mód

Mert mivel is kezdené mással az ember a decembert, mint azzal, hogy várja a Mikulást. És - szerintem - sokkal jobb a várakozást egy túrával elütni, mint a szobában ücsörögni. A Szigethalmiak Mikulásváró túrája, meg igazán jó buli kicsiknek és nagyoknak egyaránt a maga 5/10/20 kilométeres távjával. Ki nem hagynám.

mikulasokl.jpgHárom éve még csak a tíz kilométeres távon indultam, tavaly már a hosszún (és köszönöm, hogy a tavalyi beszámoló bő száz letöltést kapott a túra előtt, remélem hasznos volt, amit írtam), és biztos volt, hogy az idén is azt választom, hogy a húsz kilométer végén Vár a Mikulás (MTSZ: 48,9(?) pont; rendező: Szigethalmi Teljesítménytúrázók Egyesülete).

A rendezők tényleg jó fejek, és egy igazán gyerekbarát rendezvény csináltak az idén is, ahol a hosszabb (igen, tudom, ez egy relatív fogalom) túrára vágyók is megtalálják a maguk számítását.

Hozzá tartozik, hogy az olyan fagyos időben, mint az idei, nekem a húsz-harminc kilométeres távok fekszenek igazán, mert ez az, amit átfagyás nélkül is kényelmesen lekocogok. Ráadásul kíváncsi voltam, hogy tavaly óta fejlődött-e az itiner, különös tekintettel arra, hogy valamikor az ősszel, a zöld sáv jelzés útvonala Ferenc-halomnál változott a budaiban. Erre még visszatérek.

mikulasos_kicsi.jpgA rajtot nem kapkodtam el, tudván, hogy a pontok az óránkénti hat kilométeres sebességnél alig gyorsabban nyitnak.

Gyors nevezés, sapka csere, és indulás.

Sapka csere. Ez az a túra, ahol a túrázók jelentős része a gyerekek örömére minimum mikulás sapkában vág neki az útvonalnak, így a piros sapkák még a rutintalan, akarom mondani a kevesebb helyismerettel rendelkezőknek is útjelzőként szolgálnak. Nem beszélve arról, hogy mennyire tetszett a sok Mikulássapka a Normafánál szemből jövő óvodás csapatnak.

Szóval az útvonal eleje tök egyszerű. A Szépjuhásznétól a sárga sávon irány a Virág-völgy, ahol az együttfutó szakasz után a piros sávon megyünk Makkosmáriáig.  Az amúgy nem túl bonyolult útvonalon a szervezők azt az egy-két benézhető kanyart is kitáblázták. Köszönet érte.

Makkosmárián mandarin várta frissítésként a túrázókat, hogy aztán az eldobált héjakat (tudom, lebomlik), és a zöld kereszt jelzést követve felkaptassunk a Normafáig. Ott, bár egyértelmű az itiner, láttam némi zavart néhány túrázó szemében, de a piros sapkák ott is segítettek a bizonytalanokon.

Szóval a Síház mellett el, és immár a kék körsétán irány az Erzsébet kilátó. Én mondjuk megálltam fényképezni, hogy az idei kilátást össze tudja vetni az olvasó a tavalyival.

normafapano_201612.jpg

János-hegy. Lépcsőn fel. Pecsételés után, tettem egy fotószós kitérőt a kilátó alsó teraszára és találkoztam az egyesületünk, a Pénzügyőr SE természetjáróival. Lefele, a lépcső helyett, inkább az aszfaltot választottam és a lépcső alatt átváltottam a balra, a zöld háromszög jelzésre.

erzsebet.jpg

Az idén hiba nélkül jutottam a Tündér-sziklához. Tovább a zöld háromszögön, majd balra a zöld sáv. Tavaly itt volt a feltételes ellenőrzőpont.

Mint a bevezetőben említettem ezután jött az a rész, amire kíváncsi voltam. A Budakeszi útig minden  a régi, de…

Az itiner olyat nem ír, hogy letérünk a zöld sáv jelzésről, ugyanakkor részletesen taglalja a régi, Ferenc-halmot jobbról kerülő útvonalat. Bele is szaladtam rutinból, az át a Budakeszi úton, majd jobbra útvonalba. Átgázoltam a kidőlt fán...

budakesziut.jpg

A Dénes utcánál tűnt fel, hogy ez bizony a régi zöld, én meg az újat akartam megnézni, így visszaballagtam és a Budakeszi út túloldalán jobbra, az új jelzésen mentem az Irén utcáig, majd azon, és jobbra a Hárs-hegyi úton értem el Kuruclest. Innen minden a régi, viszont ez kb egy-két kilométernyivel megnöveli az útvonalat, ami így utólag a térképet nézve sokkal Mikulás formájúbb lett.

A Széher útnál ismét a zöld kereszt jobbra, amin a zöld körsétára váltást eltoltam, és a baloldali ágon mentem a sárga sáv jelzésig, mondjuk ezzel nem voltam egyedül, mert sokakat megzavart az öt kilométeres távnak kitett útjelző, amiről nem tudtuk, hogy kinek is szól…  így jár, aki nem hisz az itinernek, amiben már hibát talált.

Innen kellemes kocogás várt lefelé, majd balra a sárga körsétán és a piros kereszten, hogy aztán a piros sávon felbotozva 2:47:17 után, visszaérjek a Szépjuhásznéhoz.

Megkaptam az oklevelet, kitűzőt és a Mikuláscsomagot, bár az utóbbi helyett választhattam volna egy termetes csoki Mikulást is, de akkor még azt hittem, hogy a csomag tartalma lassabban fogy el. Hát nem. A naplementét még látta…

Egyszóval: ez a túra méltán népszerű és tudom, na jó, bízom benne, hogy jövőre az is egyértelmű lesz, hogy maradunk-e a zöld jelzésen (így a túra hossza, ha az OSM-en jól rajzoltam be, 21,9 km, a szintemelkedése meg 1235 méter lesz), vagy le kell térni, és a régi zöldet kell követni.

A pontozásos rész: Itiner: A tavalyi véleményem marad, ezen az a kis anomália a zöldön se változtat.  2 pont. Útvonal: 5 pont. Frissítés: mandarin és tea a célban, no meg a Mikulás csomag: 5 pont. Az ottfelejtési faktor: 3 pont

mikulasut.jpg

Pontozható plusz: Csomagmegőrzés van; track szerintem nincs (de ha van, akkor javítom), a pontnyitás futóbarát, cca 6 km/h sebességre nyit a pont és a cél, így összesen: 15+2 pont.

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

 

 

*A Normafánál készült fotóért köszönet Tóth Eszternek. Örülök, hogy összefutottunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr4712029931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.