Ez egy bort iszik, vizet prédikál poszt lett. Tisztában vagyok vele. De van az úgy, hogy elkap a gépszíj, és akkor oda a józan ész. A végeredmény: Rákoscsabán a célban elsötétült előttem a világ…

Az utóbbi időben nem győzöm hangoztatni, hogy az elsődleges célom a futásokkal és a túrákkal roppant egyszerű: a rekreáció. Nincs olyan táv, vagy idő, amit mindenképpen… mert ha nem, akkor mittomén mi fog történni.

A XI. Imre-Lőrinc 8000 m és kerékpár eredmények Eszes János úr, volt olyan kedves és megküldte az eredményeket, így azt most közre is adom. Ez úton is köszönöm neki.   (Ez egy link poszt. Az első sor vezet a pdf-re, ha nem rontottam semmit el...)

Ötvenesek… nem én, még nem, majd jövőre, most még csak a túrák. Mert úgy érzem, hogy az elmúlt két évben túrákon megtett összesen kétezer kilométer felkészített arra, hogy az idén már egy-egy ötven kilométeres túrát, magamat nem túlhajtva, nem kikészítve… lekocogjak.

Azt hiszem, hogy nem titok, hogy az egyik verseny, ahol mindig is szerettem volna nagyon dobogóra állni az a (már tizenegy éve) március 15-én megrendezésre kerülő Imre-Lőrinc futóverseny. Talán azért mert hat éve ez volt az első versenyem. Meg, mert itt mindig is erős a mezőny…

Azt hiszem a legtöbb ember szívesebben áldoz a hobbijára, főleg, ha az egyben jótékony célt is szolgál. ...mondjuk nálam az is szempont, hogy nagyjából passzoljon az edzéstervembe.

Azt hiszem ilyen poszt még nem volt. Beismerem, hogy direkt letértem a túra útvonaláról. Igaz, ez által az csak hosszabb lett, meg a szint is több... és... Szóval:

Nem, nem a blogot zárom, csak cipőt cserélek… Igen, már megint. Mondjuk ez a Brooks Vapor 11, ami stabil cipő, pronáló lábállásra... nagyon jó társ. Volt. Tudom, túlhordtam. Azt is tudom, hogy szinte újnak látszik, de… Először úgy 700 kilométer tájékán, kezdett el futás után fájni a derekam. Már…