Ma reggel olvasom a statisztikát. A hőségre való tekintettel (ezt én teszem hozzá) 34-en vágtunk neki az 50 kilométeres távnak, ebből 29-en értünk célba. A hőség sem tántorított. - mondhatnám kissé nagyképűen. Jut eszembe:

Meleg volt. Lassabb is voltam...

Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Már összevágni egy olyan anyagot, ami szerint a hétvégi Color Run nem egy borzalmasan pocsékra sikeredett rendezvény volt, hanem öröm és boldogság.

Azt hiszem, akadnak szövegértési problémáim, mert valamit félreértettem akkor, amikor a BSI azt a felhívást tette közzé, talán még vasárnap, hogy a korábban megszerzett négy érmet és a mellé kapott ötödiket fotózzuk le. Én ezt a képet raktam fel:

Általában azon a véleményen vagyok, hogy egy futóverseny előtt célszerűbb pihenni. Ilyenkor már csak az a kérdés, hogy a pihenést, mint olyat hogyan is definiálnánk? Némi vacillálás után úgy döntöttem, hogy a pihenés fogalmába egy huszonegynéhány kilométeres túra még éppen hogy belefér. Nem futva,…

A K&H félmaraton előtt - gondoltam - kéne egy könnyű, kellemes túra. Nem futni, nem kidögleni csak élvezni a tájat.

Görömböly. Bükk. Nyugodtan mondhatom, hogy nekem Észak-Magyarország (is) fehér folt, már ami ezt a jelenlegi futós, túrázós korszakomat illeti. Eleve gyanús, ha fejből tudom, hogy hányszor jártam arra az elmúlt tíz évben, mert az bizony nem a memóriámat dicséri, hanem azt mutatja, hogy nem sok ilyen…

Vasárnap úgy alakult, hogy belefért a napba egy kocogás.

Szombaton ismeretlen terepre tévedtem... Nem is emlékszem mikor túráztam utoljára a Bükkben. Ez a túra lett majdnem huszonöt kilométer és négy mérföldkő:

Az Ultrabalaton egy nehéz téma. Túl sok inger egyszerre, amiből valószínűleg sohasem olyan poszt születik, amilyenre gondoltam, vagy amit az olvasó vár. Így maradok annál, hogy azt írom, ami eszembe jut, és ami kimarad, az kimarad. Azt azért nem mondom, hogy nem fogok végigmenni minden egyes általam…