Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Fagyos évkezdés

2017. január 12. 06:00 - regulat

jégvirágos-poszt

Nem tudom, hogy 2017 első hétvégéje lesz-e olyan legendás, mint a harminc évvel korábbi hóesés, de számomra egy darabig emlékezetes marad, mint az eddigi leghidegebb túrám.

buek20tt_okl.jpgVároslakó vagyok, nem igazán szoktam a nagy hideget. Három évvel ezelőtt, még a mínusz öt volt számomra az a határ, ami alatt nem szívesen mozdultam ki a lakásból, most meg mínusz tizenhét fokot mutatott a hőmérő, amikor elindultam otthonról, hogy idén is letudjam a BUÉK 20 TT (MTSZ: 50,9 pont, rendező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete) húsz kilométeres távját.

Arról, hogy mit veszek fel, nem igazán szoktam sokat írni, elvégre a legfontosabb a cipő, a többit meg az időjárás adja… nem szoktam túlbonyolítani. Most viszont előkerült a sí maszk, és a legmelegebb futónadrág, meg egy bélelt kerékpáros felső az aláöltözetre. Be kell látnom, hogy a túrákon a kerékpáros felsők főleg hidegben és terepen hasznosabbak, mint a futóknak szánt ruházat. A meghosszabbított derék rész, jobban tartja a meleget, még véletlenül sem "szedi fel" a hátizsák, futás közben, ráadásul a nyaka is mintha magasabban és jobban zárna, mint a futó felsőké. Mindez a sí maszkkal kombinálva feleslegessé tette a sálat, sőt, plusz hozadékként, valahogy a belőlem gomolygó párát is jobban vezette, mert csak alig párásodott menet közben a szemüvegem.

Mondjuk a rajtban még úgy remegett a lábam a hidegtől, mint Galvani professzor békacombjai az acéldróton.

Aztán elraktam a rajtban kapott uzsi csomagot, a croissant és a gyümölcslevet, és csak elindultam.

Mire a sárgán jobbára botozva felértem a Vadaskerti-hegyre átmelegedtem. innentől már csak arra kellett figyelni, hogy olyan tempót tartsak, amitől túlságosan nem izzadok, de elég gyors ahhoz, hogy melegen tartson. Ezért a szokottnál lassabban kapaszkodtam felfelé a Határ-nyeregtől, de a Hármashatár-hegyen a kék körsétán már jobbára kocogtam, hogy az egykori futó karácsonyfánál (szomorú nem szomorú, de az idén már nem volt terepfutó karácsonyfa a hegy dél-nyugati lejtőjén) megálljak fényképezni. Azt hiszem, a tavalyi ködös kép jobb lett…

buek20_hhh.jpg

Itt előzött vissza Tibi, egy csapattárs a Pénzügyőrből, aki mellett, ha jól emlékszem, akkor mentem el, amikor még senkivel és semmivel nem foglalkoztam, mert fáztam. Együtt értünk be az első ellenőrzőponthoz. Aztán elszaladt.

Innen kék sáv az Árpád-kilátóig, és persze az első feltételes ellenőrző pont a Fenyőgyöngyénél (Itt és a tetőn lévő ellenőrzőpontnál is van vízvételi lehetőség… bár ebben a hidegben szerintem senki nem használta ki).

Az Árpád-kilátótól a zöld sávon tovább az Apáthy-sziklához. Ettől a szakasztól tartottam kicsit, mert emlékeim szerint az átlagosnál többször van lefagyva. Mondjuk ez ellen a legjobb védekezés a hágóvas. Ha hozom, akkor nincs jég, ha otthon hagyom, akkor van.

Itt, az ellenőrző pont után megint röpke fotózás, majd irány zöldön tovább.

buek20_apathy.jpg

Ez a túra olyan, hogy a szalagozás, és a résztvevők magas létszáma miatt, és kis helyismeret mellett, nem igazán kívánja az itiner sűrű olvasgatását, szerintem itt még az sem tért le a zöld sáv új útvonaláról, aki először járt rajta. Ráadásul ebből az irányból tényleg jobban követhető. Az Irén utcában azért meglepődtem, hogy ellenőrzőpontot látok. Mint kiderült ez is feltételes volt. A második. Pedig ez várható volt szuvenírként azoknak, akik a régi zöldön jönnének... azok caplathattak vissza.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én már megbarátkoztam a zöld új útvonalával.

Több meglepetés nem lesz, gondoltam, és kocogtam tovább, majd amikor a János-hegy oldalában megláttam az ellenőrzőpontot kicsit csodálkoztam. Messzebbre vártam. Már éppen szidni kezdtem a műholdakat, amikor kiderült, hogy ez a harmadik(!) feltételes ellenőrzőpont, ami azért volt rendes dolog a szervezőktől, mert én is simán mentem volna tovább balra a zöldön, holott itt egy szalagozott rész (az egykori piros kereszt útvonalán) vitt a harmadik ellenőrzőpontig.

Az ugye megvan, hogy az első három ellenőrzőpont, az hat.

Innen sétagalopp, már a zöld kereszten Szépjuhásznéig. Mert onnan a sárgán a Nagy-Hárs-hegyre mászni kell, de lefelé a Bátori-barlang után…

buek20_batori.jpgItt álljak meg pár gondolatra, mint ahogy megálltam a barlang jégvirágait is fényképezni, mert ugye ott bent ilyenkor melegebb van, mint kint.

Szóval az út ugye megkerüli a barlang bejáratát, de mivel az egykori lépcső az utóbbi években szinte járhatatlan volt, és a lépcsőnek hűlt helye, így sokat a bejárat feletti sziklákon vágtak át, ami lévén néha csúszós így veszélyes. Ide mostanra került egy korlát, a lépcsők újra lépcsők, bár ezt úgy sikerült kivitelezni, hogy tekinthetjük bosszúnak a McDonlads csúszdáiért… ha jól láttam ez bizony százhatvan centi alatt, szívás. Ráadásul a lépcsőkhöz használt ökölnyi zúzalékövek maradékát, szétterítették a hegy oldalában, megszívatva futót, túrázót egyaránt, bár inkább a futók húzták a rövidebbet. Ott valaki még a bokáját töri előbb-utóbb, Ha csak valami özönvíz nem mossa le előbb a köveket. Én most az égi áldásnak szurkolok.

Át a gyermekvasúton, aztán bal kanyar a sárga körsétára, és tényleg kényelmes kocogás az utolsó, azaz a szaloncukros ellenőrző pontra, a Nagyrétre. Majd a kéken vissza a Gyermekvasút végállomására. 2:39:24

Hát nem kapkodtam el. Megkaptam a jubileumi jelvényt, kitűzőt, oklevelet… majd kimentem a hidegbe megnézni őket, mert bent csak foltokat láttam a párás szemüvegen keresztül. Nélküle is csak foltokat látok….

Kint átöltöztem. Mert ott ugyan hidegebb volt, de legalább láttam. Az állítólag mínusz negyven fokot bíró Sea to Summit poharam a hidegben eltört… pedig akkor már csak mínusz tíz fok volt. Mire megettem a virslit pont úgy fáztam, mint három órával korábban, amikor megérkeztem.

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy hősies menet volt ez, megjegyezném, hogy a hősök ezen a napon a pontőrök, meg a virslit és teát főzők voltak, mert amíg én mozgással melegítettem magam, addig ők bizony órákkal többet álltak kint a hidegben, csak azért, hogy én, meg még uszkve nyolcszáz másik túrázó jól érezze magát. Köszönöm!

És akkor az idei évben kissé megváltozott pontozás:

Az alapokra, azaz az itinerre, útvonalra, frissítésre, no meg az ottfelejtési faktornak becézett izére jár az 5-5 pont. A pluszok közül a csomagmegőrzésért 1, a futóbarát pontnyitásért 2 pont jár, bevallom letölthető tracket nem találtam. Ez így 20+3 pont.

Remek évkezdés volt. Szerintem.

útvonal (ahogy az órám mérte):

buek20_ut.jpg

szintmetszet (ahogy az órám mérte):

buek20_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr9012110925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ge_rika 2017.01.12. 10:25:49

Nem kis teljesítmény volt végigfutni abban a hidegben , azon a terepen.... ennyi idő alatt meg pláne ! Gratulálok !! Valóban szívás a barlangtól a lépcső ... az én 163 centimnek is az volt .... Főleg, hogy csúszott ,jeges volt . A köveken próbáltunk ugyan futni, de egy idő után jobbnak láttam gyaloglásra váltani -mielőtt kitörik a bokám. Ezektől függetlenül is nagy élmény volt !

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2017.01.12. 11:36:52

@Ge_rika: Köszi! Az az igazság, ha gondolkodtam is a Balboán ez most elvette tőle a kedvem.
De ugye a dicséretet mindenki megérdemli, aki végigment a túrán ezen a fagyos napon... függetlenül attól, hogy mennyi idejébe került.