Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Bármikor tudok hibázni

2017. március 02. 05:09 - regulat

wrong way-mód

A Budai trapp után úgy gondoltam, hogy ezen a télen már nem nagyon lesz szükségem a csúszásgátlóra, végül is a Budaiban már inkább a sár volt a jellemző. Aztán másnap a János-hegy alatt a zöld kereszten villámgyorsan felvettem.

maria_okl.jpgKitérő: Igen, ez a bejegyzés, rendhagyó módon, nem a múlt, hanem az azt megelőző hétvégéről szól, amikor még a tél nem tudta eldönteni, hogy megy vagy marad. Most és a jövő héten ilyen megcsúszott bejegyzések lesznek.

Szóval a Budai trapp után úgy döntöttem, hogy a hétvégémbe bőven belefér valami rövidebb és gyorsabb túra. Erre a célra tökéletesen alkalmas a két rövid útvonalas (8 és 14 km) Kápolnák nyomában túra, aminek a hosszabb, Mária (MTSZ: 28,9 pont; rendező: Sarokkő Egyesület) névre hallgató útvonalát választottam. A rövidebb az Anna és van még egy kétkörös Anna-Mária is…

Zsákbamacska, az nem volt. Harmadszor járok a túrán. Az útvonal jól követhető, a szint az minimális, és ami jeges és sáros időben előny, bár sokan még ilyenkor sem szeretik, az útvonalnak majd a fele aszfalt. Szóval minden együtt volt a kellemes kocogáshoz, talán csak a napsütés hiányzott.

Mondhatnám, hogy egy ilyen túrán nem tudok hibázni.

Pedig: de!

Kényelmesen, fél tízkor elrajtoltam Szépjuhásznétól, és két perc múlva már a csúszásgátlót vettem elő, meg fel. Nincs annál meggyőzőbb, mint amikor egy megállni akaró kutya csúszik feléd a lejtőn… Illetve van, ha téged is elsodor… Mondjuk ezt megúsztam.

A csúszásgátló azért jó, mert nem imitálni kell benne a futómozgást a tükörjégen, hanem futni is lehet. Fel a zöld háromszögig, majd le a Tündér-sziklához. Van ott, már a szila után az a rövid lejtő, ami levezet a zöld sáv jelzésre. Ezt az ember jeges, vagy sáros időben inkább kikerüli, és a bozótost választja. Így tettem én is, majd az aszfaltos részt elérve el akartam tenni a csúszásgátlót, mondván a következő bő hat kilométeren nem lesz rá szükség… Aztán visszamentem megkeresni a felét.

Ugyanis, amikor az utat kikerülve átvágtam a bozótoson, valami tréfás talaj közeli ág, észrevétlenül lelopta a jobb lábamról. Nem mintha kérdéses lett volna, hogy jövőre valami komolyabb, láncos darabot veszek, de ez megint csak egy érv a mellett, hogy az aprenaz grip 100 nem túrázáshoz, hanem városi használathoz való.

Végül pár perc alatt meglett. Irány az aszfalt. A Tücsök-réten ellenőrzőpont. Itt válik ketté a két táv. A rövid felkaptat a Disznófő mellet az Anna-rétre, a hosszú meg városi bolyongásba csap, hogy megkerülje a Sváb-hegyet.

Mondjuk az a háromszáz méternyi jég, ami levitt a Zugligeti útra… az tréfás volt. Jó tudom, ezt ki lehetett volna kerülni a Janka utcán, de az ember megpróbálja akkor is követni az itinert, ha a rendező nem titulálja a „jellem próbájának”. De ez már a következő poszt témája…

A városi szakasz különben arra is jó volt, hogy legyen kép is a beszámolóban, mert a ködös, színtelen erdei képeket már unom. Nézni is, meg csinálni is.

Viszont a túra egyik névadójáról, a Szűz Mária kápolnáról, szerintem, még nem volt kép.

Most lett.

kaponaknyomaban_mariakapolna.jpg

Meg a Város-kút alsó kútházról sem volt.

Most arról is lett.

kapolnaknyomaban_varoskut.jpg

A kápolnától, oda a zöld kör jelzés visz egyébként.

Közben több ismerőssel találkoztam. Rövid, pármondatos beszélgetések… (Andrea is írt róla a Fut a Sárkányon) és már fent is voltunk a Széchenyi-emléknél, a második ellenőrző pontnál.

Innen megint kocogásra váltottam. A Normafánál, már mintha a nap is előbújt volna. Az előző heti jégnek alig maradt nyoma.

És persze, hogy elrontottam az útvonalat. Még benne volt a lábamban az előző heti NO-SZ-A, és a helyett, hogy a zöld sávon mentem volna az Anna-rétig, majd onnan a zöld kereszten a Szent Anna-káplona mellett tovább, és rutinosan, a rétesező után rögtön balra fordultam a kék körsétán.

Döbbenetes, hogy ezt a Normafa- János-hegy közötti szakaszt még mindig el tudom rontani. Ezért nincs kép most a Szent Anna-kápolnáról. Bár így utólag nem vigasztal, hogy ez volt a hosszabb út, igaz csak egy fél kilométerrel…

A hegy tetejét (azaz az Erzsébet-kilátót) megkerülő kék mária úton, még akadtak jégfoltok, de sem az, sem a piros, nem volt vészes lefelé. Jó a legalján talán, ha kétszáz méterre csak visszavettek a csúszásgátlót, hátha megint korcsolyázó kutyákkal találkozom.

Nem kellett két óra (1:52:21) és már a Szépjuhásznénál ettem a zsíros kenyeret, kortyoltam a teát.

Aztán irány haza. Továbbra is azt mondom, hogy ez a túra kezdő TT-zőknek ideális, a rutinosaknak, meg kellemes átmozgató.

Értékelés: Itiner: 4 pont (mert a táblázat több jelzést is tartalmaz egy-egy szakaszra). Az útvonal, frissítés, ott felejtési faktor 5-5 pont.

Plusz, csak a trackért jár. Az összesen: 19+1 pont.

Az útvonal (ahogy az órám mérte):

kapolnaknyomaban_ut.jpg

A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):

kaponaknyomaban_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon SpeedCross 4; és Quechua Aprenaz 100 Grip

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr5512303585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.