Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Zöld erdőben jártam...

2017. április 20. 05:33 - regulat

trail-mód

Zöld erdőben jártam. Kék ibolyát láttam… Azt hiszem ez autentikus indítása egy Húsvét hétfői túrának. Mert ugye ízlések és pofonok. Van, aki locsolni megy, van, aki túrázni…

tojas_okl.jpgÉn már a negyedik éve az utóbbit választom, és mivel ezen a napon nincs igazán túlkínálat a túrákból (elvégre hosszú hétvége, családi ünnep… stb.) ismét csak a jól bevált Tojás 40 túrán (MTSZ: 85,4 pont, rendező: Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete) jártam. Mondjuk, ha nagyobb a választék, valószínűleg akkor is itt kötök ki, mivel az MVTE megbízható minőséget kínál. Ráadásul a Tojás egy igazán egyszerű túra. Végig a zöld sávon a Városmajortól Telkiig.

Ezt jó időben öt - öt és fél óra alatt tudom lekocogni. Nem is volt más a terv, elvégre a futásaim szempontjából a hétfő az pihenőnap. Általában. A Húsvét hétfő, meg a hétfőre eső május elseje, az kivétel. Az utóbbira szintén egy negyvenes túra van betervezve a Sárga 40, hogy idén is meglegyen a Tojás sárgája.

Meg azért sem erőltettem a tempót, mert erős lesz ez a hét. A hétközbeni futások után szombaton vár még a I. Budai Térképkör a maga majd 82 kilométerével…

Na jó, ennyi elég volt a felsorolásból.

A hétfő reggel meglepően kellemes időjárással indult, már ahhoz képest meglepő, hogy a meteo eredetileg esőt jósolt. Úgy emlékeztem, hogy a MVTE általában 6 km/h-ra nyitja a pontokat, meg azt is tudtam, hogy ezen az útvonalon nem megerőltető az óránként két kilométerrel gyorsabb haladás sem, így ráérősen, nyolc óra utáni rajttal terveztem. Ez meg ugye azt jelenti, hogy nem kell korán kelni.

tojas_ibolya.jpgA rajt felé menet összefutottam egy csapattárssal, Petivel, amit most azért is emelek ki, mert a célban egy másik csapattárssal, Petivel futottam össze. Csak hogy a Péterek keretbe foglalják a napot.

Gyors nevezés. …és indult az aszfaltkoptató, lépcsőzős szakasz. Gondolkodni nem nagyon kell, végig vezetnek az aszfaltra felfestett nyilak. Ezt sokan nem szeretik, és inkább a rövidebb, Normafától induló távok valamelyikét választják, hiszen ott ér a túra útvonala terepre.

Normafa – Disznófő-forrás – Tündér-szikla…

Kb a Libegőig mentem Petivel, aki utána elhúzott. Én maradtam a saját tempómnál. Még mindig érdekes dolog ez az együtt haladás, mert sok idő és munka összeszokni, a mind a két embernek megfelelő tempót megtalálni… Anélkül meg mind a két embert zavarja a másik tempója. Az egyiknek túl gyors, a másiknak túl lassú. Szóval a Libegőtől egyedül mentem. Örömmel konstatáltam, hogy a Budakeszi út előtt rutinból beveszem a bal kanyart. Megszoktam a zöld új útvonalát.

Az Irén utcai ellenőrzőponton megkaptam a szokásos csoki nyuszit. …és ezzel meg is van a túra negyede.

Irány az Apáthy-szikla – Árpád-kilátó – Farkas-torok.

A Battai lépcsőnél meglepetés. Utolér Peti, aki előttem kéne, hogy legyen. Az Irén utcánál a nyúllal volt elfoglalva és benézett egy kanyart.

A sziklánál megállok egy fénykép erejéig, és megint egyedül megyek tovább…

tojas_apathy_blog.jpg

Rutin. Érdekes azt látni, mintha magamat látnám egy-két évvel ezelőtt, ahogy egyes számomra egyértelmű helyeken megállnak az előttem haladók és az itinert olvassák. Ilyenkor értem meg, hogy a számomra felesleges, négy lapnyi leírás és térképvázlat bizony van, akinek hasznos.

Aztán Árpád kilátó, no meg a kilátás...

tojas_arpad_blog.jpg

Ezen a túrán a tizenhatodik kilométernél, a Szépvölgyi úton vár mindenkit a nagybetűs frissítőpont, a terülj, terülj asztalkám. Eszem, iszom, beszélgetek… sőt az utóbbit az emészt elősegítendő a Farkas-torokig folytatom. Ott konstatálom, hogy kezdek kicsúszni a tervezett időből. Ügetésre váltok.

Valahol a huszonkettedik kilométernél ahol a kék és a zöld sáv jelzése elválik egymástól, meglepetés ellenőrzőpont. A harmadik. Kettőre számítottam. Ezen annyira meglepődtem, hogy majdnem a kék sávon indultam tovább…

Innen sima út Solymárig. Nagyjából az elbeszélgetett időt is behoztam.

tojas_solymar_blog.jpgA Kocsma Galériában veszek egy üdítőt. Lefényképezem a Szűz Mária neve templomot és előtte a virág tojást…

Hátra van még Zsíros-hegy – Nagykovácsi és a cél.

Felkaptatok Zsíros-hegyre, ott az utolsó ellenőrzőpont, és úgy számolom, hogy nagyjából elérem a kétórási buszt Telkiben. Persze, hogy nem néztem meg a menetrendet. Ez kicsit frusztrál. Hogy ne kelljen kapkodni a célban veszek egy üdítőt Nagykovácsiban. Aztán kicsit sietősebbre veszem a tempót. Az utosló hat kilométeren kocogok, sőt az utolsó kettőn, elvégre a nagyrésze lejő futok.

Fél kettőre érek a célba. 5:07:52

Ott találkozom Petivel. A másikkal. Még van idő egy izotóniás sörre…   aztán a szokás szerint késésben levő busszal irány haza.

Mit mondjak?

Ez egy, a valódi meglepetéseket mellőző túra. Bár ugye az időjárás felelős mindent felül tud írni, de szerencsére ezt az idén nem tette.

A pontozás: Az MTVE rutinos rendezőként 20 pontról indít.

Pluszpont jár a csomagszállításért, tracket nem találtam (bár lehet, hogy van), viszont a 6 km/h sebességre nyitó pontokért megint csak jár 1 plusz pont. Ez így összesen: 20+2 pont.

Az útvonal (ahogy az órám mérte):

tojas_ut.jpg

A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):

tojas_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon SpeedCross 4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr2412436133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.