Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Arany az ölembe

2017. május 04. 05:38 - regulat

trail-mód

Most, Törökbálinton, egy terepfutó verseny végén, a saját korosztályomban (50+) én álltam a dobogó legmagasabb fokán. Mondták, hogy az aranyat nem kell magyarázni. Örülni kell neki. Ez igaz, de azért nézzünk kicsit mögé, hátha valakinek érdekes...

torokbalint_arany.jpg...mert az eredménylistában, csak a száraz tények vannak. (Néha még azok sem, valahogy kiment az amatőr versenyeknél a divatból a DNS* és DNF** versenyzők feltüntetése.)*** Szóval benne van, hogy ki mennyi idő alatt, hanyadikként teljesítette a versenyt. [Utólagos kiegészítés: 2017.05.05-én, azaz jelen poszt publikálása után a verseny eredménylistája kiegészítésre került a posztban szereplő pálya tévesztésekkel és azoknak a következményeivel. Ezért van a poszt végén néhány olyan javítás, ami mellett látható áthúzva az eredeti szöveg.] Abszolút és, (ha díjazzák) korosztályos helyezések…

Az van, hogy a Futapest nagy pontvadászatában nem szoktam részt venni, de vannak versenyeik, amikre, ha nem is rendszeresen, de ellátogatok. A törökbálinti terepverseny ilyen. Rövid (11 km), ezáltal gyors, de a majd 300 méter szintemelkedésével igazán szivatós pálya.

Most indultam itt harmadszor.

Még mindig nem szerettem meg, de kihívásként tekintek rá.

Ráadásul ezen a szombaton valami nagyon nem volt gömbölyű… nem sokkal a rajt után ki is derült, hogy mi. Amit én közérzeti (azaz front) problémának gondoltam, az a lejtőkön masszívan jelentkező gyomorgörcs volt.  Alapjában lényegtelen. De az legalább biztos volt, hogy a tavalyi időeredményt nem tudom hozni, így békésen beálltam a rajtnál a mezőny harmadik harmadába. (Ez ugye bruttó időméréses, szűk utakon futó versenyeknél, prolongálja a valósnál gyengébb eredményt.) Tulajdonképpen itt gyűlt össze a Pénzügyőr SE-t képviselő három versenyző.

A pálya, a tavalyihoz képest annyiban változott, hogy most felcserélődtek a körök, így a pálya legmagasabb pontját nem a verseny elején, csak a táv közepén értük el…

Nem erőlködtem. A rajt után még előzgettem az emelkedőn...

futapest_anna.jpg

...majd szépen visszaelőzött szinte mindenki. Aztán az emelkedőn újra előzgetni kezdtem… és belesétáltam. Először…

Hát igen keményen visszaütött, hogy az idén nem igazán futottam hegyen. A TT-k más taktikája beleette magát a fejembe. Hiába akartam futni, ott motoszkált bennem a „felfelé spórolj az erővel!” mantra. Szar helyzet. Felfelé nem ment, lefelé fájt…

Az ötödik kilométernél elengedtem az egy órás tervet is. Beálltam Vogl Péter mögé, és az ő tempóját próbáltam tartani, mondván a lejtőkön meg tudnám előzni, de az emelkedőn, úgy is visszaelőz. Szerintem, ha nem is tudtuk, de éreztük, hogy riválisok vagyunk, csak éppen mind a kettőnknek megvolt a maga baja.

torokbalint_blog.jpgAztán jött még egy belesétálós emelkedő, meg még egy… Ennyit futóversenyen már rég gyalogoltam.

A nyolcadik kilométer magasságában ráadásul a speedcross gyorsfűzője is kilazult… Kicsit csúszkált a lábamon, de bíztam abban, hogy azért el nem hagyom. Aztán a kilencedik kilométer előtt inkább elengedett a nyulam (ehhez hozzá tartozik, hogy valószínűleg nem teszi meg ezt a gesztust Péter, ha nem fáj a térde, és ha tudja, hogy ezzel az első helyet engedi el)… Valamennyit gyorsultam. Még előzgettem is, és jött a befutós hosszú lejtő…

1:00:12

Cél. Gyomorfájás. Átöltözés… Lényegében nem rossz ezt az eredmény, bár bő három perccel rosszabb, mint a tavalyi, de az átrendezett pályában minimum egy perc mínusz volt benne.

Az öltözőben kaptam a hírt, hogy a korosztályom győzelemre esélyes futója, egy kb hat öt fős bollyal útvonalat tévesztett és a második kört megduplázták, mert valaki félre irányította őket… meg olyan hír is volt, hogy egy hasonló létszámú kontingens versenyző levágott egy kanyart, és így átrendeztéke az élmezőny állását…

Ezekben az a rossz, már ha nem orvosolják a rendezők, akkor elveszik az emberek kedvét, hogy a későbbi rendezvényen induljanak. Úgy gondolom, hogy orvosolták.

De pont a hírek miatt megvártam az eredményhirdetést, hogy hátha megcsípek egy korosztályos harmadik helyet. Én lepődtem meg a legjobban, hogy első lettem. Szóval örülök.

…és az eredménylistában úgy sem az lesz benne, hogy ez most nagyon nem esett jól, hanem az, hogy az abszolút huszonhatodikötödik hellyel én lettem az első az 50+ korosztályban.

A pálya (ahogy az órám mérte):

torokbalint_ut.jpg

A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):

torokbalint_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon SpeedCross 4;

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

 

 

 

 

 

 

*DNS (Did Not Start) – azaz érvényes nevezése volt, de mégsem indult.

**DNF (Did Not Finish) – azaz elrajtolt, de nem fejezte be (vagy csak nem szintidőn belül) a versenyt.

*** Amellett, hogy értem vagy érteni vélem én a rendezői szándékot, ami ezt az információt nem hozza nyilvánosságra, de nem értek egyet vele. Én úgy gondolom, hogy egy-egy verseny nehézségét igenis mutatja, és talán az alapos felkészülésben is motivál.

 

A verseny közbeni képért köszönet Koren Tamásnak!

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr2212473025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2017.05.05. 18:45:40

Gratulálok! :)
hú de jó kis pálya, tracket tudsz adni? itt van 20 perc futásra tőlem, a kétharmadát ismerem is.

riel · http://amatorfutoleszek.blog.hu/ 2017.05.11. 20:41:08

Gratulálok!
És nem látszik az 50+! :-)

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2017.05.12. 05:16:40

@riel: Köszönöm. Mind a kettőt. :)

Igyekszik az ember...