Sok év túrakihagyás után 2014. február elsején elindultam a Budai Piros teljesítménytúrán. Akkor tudtam meg, hogy aki teljesíti a négy sávtúrát (kék, sárga, piros, zöld), az kap plusz egy jelvényt, tekinthetjük, amolyan kvázi kupának. Időkorlát nincs. Augusztusban begyűjtöttem a kéket, aztán…
…több mint egy évet kellett várni a sárgára. Csak a zöld nem akart összejönni. Valahogy mindig ütközött valami futós eseménnyel, holott rólam aztán nem lehet azt mondani, hogy túl sok futóversenyre járok.
Bő negyven hónappal a piros után, végre a Budai Zöld TT (MTSZ: 51,5 pont; rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság) nem ütközött semmivel…
Már sokszor írtam, hogy a Budai sávtúrák, tulajdonképpen a kezdő túrázóknak is könnyen teljesíthető jól követhető útvonalak, amik lényegében egy jelzésen visznek végig. Azért csak lényegében, mert néha kell vagy a rajt, vagy a cél olyan helyen van, ahonnan kell egy kis rávezető út. Mondjuk az idei Budai Zöld, nem ilyen volt. Igen az ideit is hangsúlyozom, mert az idén a szokásos Nagykovácsi – Széchenyi-hegy útvonal megfordult és ezáltal rövidebb lett.
Mondjuk én az útvonalfordításnak örültem, ebből az irányból a zöld határozottan gyorsabb, és mivel az időjárás éppen Szikora Robi tiszta erőből nyár című slágerét látszott dúdolni, így a cca kétszáz méterrel kevesebb szint miatt nem igazán panaszkodtam.
Úgy gondoltam, hogy ismerem a sávtúrák menetrendjét. Egy szín, egy ellenőrzőpont, lényegében önellátás, ami a zöldön azt jelenti, hogy Normafa, azaz az indulás után, kitérő nélkül, először Solymáron van víz, vagy a Szarkavár alatti mosdónál (hétvége lévén nyitva), vagy a Templom téren.
Bepakoltam egy kulacsnyi vizet. Terveztem három és félórányi utat, és nem sokkal fél tíz után, elindultam.
Azt a rajtban tudtam meg, hogy az eddigi szokásoktól eltérően nem csak, hogy nem kódos ellenörzőpont lesz, úgy tíz kilométernél, hanem a folyadékpótlásra is készülnek a rendezők. Tulajdonképpen ki is önthettem volna a vizet, amit magammal cipeltem.
A Normafa – Disznófő – Tündér-szikla bemelegítésnek tényleg kellemes, igyekeztem nem elrohanni a lejtőt, csak élvezni a menetszelet. Ferenc-halom balról kerülése sem okoz már gondot… Egy óra alatt az Apáthy-sziklánál voltam.
Annyira kényelmes kocogás volt, hogy a Tündér-sziklától az Apáthyig még beszélgettünk is egy túra, vagy inkább futótárssal. Ott elszakadtunk egymástól.
Az Árpád-kilátó felé morogtam egy kicsit magamra, mert kivételesen nem vittem botot és annyira megszoktam, hogy hiányzott. Mivel kicsit unom már az Árpádtól készített párában úszó Gellért-hegy fotókat leügettem az első, és egyetlen ellenőrző ponthoz. Abból is látszott, hogy meleg van, hogy ittam. Én. Tíz kilométer után… Gondoltam jól jön a Kecske-hegyi kaptatóhoz. Jól gondoltam.
Tudtam, hogy a kaptató után egy nyolc kilométeres, jól futható szakasz jön a Szarkavárig. Tulajdonképpen, ha nem várom azt, hogy mikor jön már a fullasztó pára, mehettem volna gyorsabban is. Főleg, hogy a Csúcs-hegy után egy jópofa felhő végig kísért Solymárig.
Két és fél óra se kellett, hogy beérjek a Templomhoz. Itt megint ittam, csak azért, hogy a Zsíros-hegy felé a kaptatón legyen mit kiizzadni, miközben magamat szidom a qrva bot miatt.
Volt tehát hátra bő három kilométerem és több mint fél órám… kaptam ezt a vámpírbetegséget, a vérszemet, hogy most már be akarok érni három órán belül. Nekiindultam az emelkedőnek, néha még bele is kocogtam, és a tőlem szokatlan módon az utolért ismerősöknek csak odavakkantottam, hogy majd a célban találkozunk…
2:55:37 - Nagykovácsi, Csillesor (született: Bányász emlékmű), cél.
…és végre megkaptam a kupát helyettesítő négy sávos, vagy négyszínű jelvényem.
Időközben beért a PSE-beli (és két Ultrabalatonon is) csapattársam, Peti. Együtt lesétáltunk a buszhoz, és irány Hűvösvölgy, meg a lángos.
A pontozás (szempontokról bővebben itt): nem túl bonyolult, az alap (itiner, útvonal) 5-5 pontos, amit ki kell emelnem, hogy a másik két szempont is 5-5 pontos lett, holott én arra készültem, hogy kitérő nélkül, nem lesz csak a 19 kilométernél folyadékpótlási lehetőség… De lett. …és a menetközben elvesző túrázó megkeresési lehetősége is nőtt, mert a nevezési lapon már megadható a túrázás közben magunkall vitt telefon elérhetősége
Pluszpont: Az most nincs. De ez van olyan egyszerű és rövid túra a maga majd 24 kilométerével, hogy a pluszokra nincs is szükség. Bár, ha ugyanezekkel a pontnyitási paraméterekkel a Széchenyi-hegy lett volna az induló állomás (amiért szerintem velem az élen többen morogtak volna, mert a Normafa tényleg logikusabb) akkor még az is lett volna. Jó volt ez így! összesen: 20 pont.
Az útvonal (ahogy az órám mérte):
A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):
ami a földet tapodta: Salomon Speedcross 4;
a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.
