Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Futás enyhe sérüléssel?

2017. június 26. 04:44 - regulat

Azt gondolná az ember, hogy a kisebb-nagyobb boka és térdsérülések inkább jellemzőek a terepen, azaz az úttalan utakon futkosásra, mint a városi, azaz az aszfaltos környezetre. Holott…

futuro_doboz.jpgNekem a minap épp egy aszfaltos versenyen fordult ki - igaz nem vészesen - a bokám. Az eredmény enyhe húzódás.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Már azon túl, hogy jegeli, pihenteti, és különböző varázsszerekkel kenegeti az ember a fájó testrészt.  Most jön az a kérdés, hogy szabad-e terhelni? Mert ugye a futás is lehet függőség… vagy csak éppen jön valami nagyon várt verseny, közösségi futás, vagy teljesítménytúra és az ember gyereke azt azért mégsem hagyná ki.

Nos, azt semmiképp sem fogom mondani, hogy nyugodtan… már csak azért sem, mert az sérülésfüggő. És én nem vagyok se orvos, se távgyógyító.

Azt viszont futással eltöltött év után már tudom, hogy mikor van az az állapot, amikor egy ilyen sérülés miatt folytatom az edzéseket, nem hagyok ki eseményt. Ilyenkor veszek elő valamilyen bandázst, rögzítőt, ami nem csodaszer, de segít megtámasztani, és tehermentesíteni a fájó ízületet, szalagot. Ezzel, és persze az óvatosabb terheléssel, már nem egyszer megúsztam, hogy otthon kelljen maradni, vagy a pálya széléről kelljen néznem a futókat.

futuro_price.jpgSzóval legutóbb a ligetben sikerült úgy kátyúba lépnem, hogy bár kívülről sérülés nem látszik, de az érzékeny lett a bokám, és ráadásul a kedvenc edzőhelyeim földutat jelentenek, nem sima aszfaltot.

Bandázst elő… próbáltam már néhányat. Van itthon néhány. Bokára, térdre, csuklóra, sőt még könyökre is… jobb és rosszabb egyaránt.

Most viszont az a „szerencsés” (ha ilyet mondhatok) helyzet állt elő, hogy kipróbálásra kaptam a 3M-től egy boka és egy térdrögzítőt a Futuro családból.

A név láttán elmosolyodtam, mert nekem eddig a Futuro bizony azt az UFO-ra emlékeztető lakóházat jelentette, amit Matti Suuronen tervezett a hetvenes években.

Mondjuk a 3M-ről meg leginkább a ragasztószalagok jutnak az eszembe. [Igen, én is rögzítettem már a bokámat duct tape.pel… Nem volt más kéznél.]

Szóval Futuro, pontosabban Futuro Sport. Meg a P.R.I.C.E. azaz a védelem (Protection), pihentetés, nyugalom (Rest), jegelés és hűtés (Ice), kompresszió (Compression) és a sérült végtag megemelése (Elevation), ami nem helyettesíti az orvost! Különösen igaz ez a már látható, elszíneződéssel, duzzanattal, ne adj isten deformációval járó sérülések esetén.

Először a boka rögzítőt próbáltam ki egy öt kilométeres vegyes, azaz részben aszfaltos, részben egyenetlen erdei talajon. [Valójában hordok zoknit a futáshoz, de a fekete zoknijaim és a fekete rögzítő hülyén nézett ki a képen.]

A két, a lábfejen egymást keresztező szalagot beállítottam, majd a harmadik, a lábszárnál lévő szalagot is rögzítettem. Kényelmes. Két oldalt, a bevarrt két műanyag lapot nem is éreztem.

A cipő felvételénél, azért bejátszott a rutintalanság, mert az egyik lábfejnél lévő tépőzárat nem simítottam le rendesen, és egyből ragaszkodni kezdett a cipőhöz. Újráztam. Most már rendben volt.

futuro_boka.jpg

Lehet kocogni.

Bevallom az aszfaltos részen nem éreztem semmilyen hatását a rögzítőnek, talán azért mert tényleg enyhe a húzódásom, vagy azért mert a sima aszfalton, nem billent semerre a bokám. Viszont az erdei talajon, már éreztem, hogy fog, támaszt. Határozottan többet segített, mint a merevítés nélküli modellek.

Az egyetlen hátrány, hogy csak egy méret van belőle, így a hozzám hasonlóan keskeny bokájú embereknél kissé hátra kerülnek a támasztó lapok, és inkább az achillest támasztják mint a bokát… jó lenne, ha lenne belőle egy slim verzió.

Mindenesetre még így is hasznosabbnak bizonyult, mint azok a megtámasztás nélküli modellek, amiket eddig használtam.

Jöhetett a térd rögzítő.

A térd stabilizálására a Futuro több típust is kínál. Van, ami csak a térdkalácsot támasztja alá, van, ami oldalstabilizálást is tartalmaz.

Részemről a verejték áteresztős modellt próbáltam ki, amit a 3M többek között a túlterheléses szindrómák esetén javasol. Lássuk be, ha nem fáj éppen, akkor azzal kel ismerkedni, amire legnagyobb valószínűséggel lesz szükség. Márpedig a hosszú túrák, lejtőn futások után a legnagyobb esély a túlterhelésre van esetemben.

A térdrögzítőkkel, akárcsak görkorcsolyázásnál a térdvédőkkel mindig sok bajom volt. Az univerzálisnak mondott méret, az lecsúszik, elforog. A harisnyaszerű hátul, a térdhajlatban zárt típusok gyűrődnek, és általában beléjük izzadok… a nyitottaknál meg a térdhajlatba csúsznak a rögzítő szalagok.

futuro_terd.jpg

Felhúztam. Beállítottam. Kétszer is, mert az ülve beállított szalagok az elinduláskor túl lazának bizonyultak. Igazítás után, újabb öt kilométernek indultam neki.

Fájdalom hiányában persze nehéz megítélni, hogy mennyire stabilizál, de én úgy éreztem, hogy stabil. A nyitott térdrész és a szalagok a helyükön tartották. Mondjuk így is aláizzadtam, de az eddig tapasztalnál kevésbé.

Ami viszont sokat számított, hogy a hátsó kissé hálós kialakításnak köszönhetően igazodott a mozgáshoz, és nem gyűrődött. Meg persze annak, hogy ez a termék méretezett.

Ez már önmagában is nagy szó.

Azt hiszem, hogy most nekiállok a régi darabokat szelektálni.

A Futuro termékek jók és hasznosak, a P.R.I.C.E egy követendő metódus, bár úgy vagyok vele, hogy inkább igyekszem úgy futni, túrázni, hogy inkább ne kelljen ezeket a termékeket használni. Mert az a legjobb, ha nem fáj.

 

 

 

(X)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr5112617139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.