Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

A kék visszafelé is kék

2017. július 13. 05:39 - regulat

trail-mód

Ugyanaz, és mégis más. A budai sávtúrákban az a jó, hogy nem kell gondolkodni. Ha az ember egy kicsit is megismeri a Budai hegyeket, akkor ezek az útvonalak elvileg meglepetésmentes menetek. Lennének, de ugye az időjárás...

budaikek_okl.jpgSzerencsére a rendezők keverik a kártyákat, így ami az egyik évben még téli túra volt, az a következő évben például nyárivá lesz, sőt most már az útirányokat is váltogatják. Ezzel nagyban megkönnyítették számomra a választást, mert a kicsit sűrű szombat délutánom elé egy megközelítésileg nem túl bonyolult huszonkilométeres túrát kerestem. …és a Budai kék TT (MTSZ: 53,8 pont; rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság) a maga 27 kilométerével erre pont ideális

Már csak azért is, mert az előző két teljesítéshez képest (2014. augusztus és 2016. november) most megfordult az útvonal, és hiába lett hosszabb, az 250 méterrel kevesebb szintemelkedés főleg a nyári rekkenőben sokat számít. Szóval nyugodtam mondhatjuk, hogy ez az irány a light verzió.

Bár ez inkább zöldeskék.

Ugyanis a rajt (jogosan) Nagykovácsiban a célhelyszínről, a Csillesortól leköltözött a 63-as busz végállomásához, ami azt eredményezte, hogy úgy két kilométert kellett megtenni a zöld sáv jelzésen ahhoz, hogy elérjük a kéket. Szóval fel a Zsíros-hegyre.

Az előző esti, hajnali eső nyomai még látszottak. Megint gőzfürdős túra lesz, gondoltam magamban, és igyekeztem kocogni, hogy legalább a menetszél hűtsön.

Azért nagyon nem erőltettem a futást. Inkább beszélgettem egy keveset az ismerősökkel, akiket beértem, elvégre időm volt bőven. Kicsit korán indultam ahhoz képest, hogy az utat három és fél órára tervezetem, és a cél elvileg délben nyit.

udaikek_remete1.jpg

Remete-hegy.

budaikek_remete2.jpgSzámomra ez a meredek, köves, morzsalékos lejtő felfelé is mumus, de lefelé… lefelé különösen utálom. Ahhoz képest, most egész könnyen értem le a szurdokba. Ennél gyorsabb már csak akkor leszek, ha gurulok. Azt meg inkább kihagynám.

Lent újra kocogásra váltottam, és a szurdok végén következett az aszfaltkoptatás a napon egészen Hűvösvölgyig.

Ellenőrzőpont a lángososnál. A túra könnyebbik része letudva. Ráadásul a tervezettnél gyorsabban.

Itt jöttem rá, hogy a reggeli kapkodásban otthon hagytam a poharam. Tudom, hogy sokan nem szeretik, ha egy túra rendezője eldobható műanyagpoharakat használ, de én bizony most hálás voltam érte. Olyannyira, hogy el is csomagoltam, elvégre a célban is használni akartam még.

Jöhetnek a kaptatók.

A Határ-nyeregig egyszer váltok sétára, hogy valamennyit száradjak a feltámadt szélben. Talán, ha kéttenyérnyi rész száraz a ruhából… az izzadtság folyik a vádlimon a cipőmbe… pedig egy kényelmes mondhatni beszélgetős tempót tartok.

…és közben hull a hó…

Igen, már megint nem a helyzethez illő számok szólnak a fejemben, de este Kiscsillag…

Az Árpád-kilátónál fényképeznék, de a párában úszó város látványa unalmas. Szerintem.

A fenyőgyöngyétől felfüggesztem a futást, inkább csak botozom a fel a Hármashatár-hegyre.

budaikek_hhh.jpg

Ott, az új útvonalon, a kilátó alatt, a Hangár felé átvágok. Jöhet a Vihar-hegy, utána újra kocogás…  vagy inkább futás a Rozáliáig. A gőzben.

Nézem az órát… Tulajdonképpen nem kéne futnom. A tervezettnél korábban indultam, gyorsabban haladok… ebből hosszú depózás lesz a célnyitásig. De közben visz a lábam, és fogynak a kilométerek. …és hűt a menetszél.

Aztán csak lesz egy rövid leállás. Két, szemmel láthatóan eltévedt, túrázóba botlom. Nem találják a jelzést. Megállok segíteni. Kiderül, hogy a kék kereszten szeretnének eljutni a Téglagyári bekötőúttól, Máriaremetére, csak elvesztették a kék kereszt jelzést útközben, pedig megnézték, hogy az vinné őket oda. Térkép nincs náluk, se semmilyen más segítség. De otthon megnézték.

Jobb híján mutatom nekik az itinert, hogy Virágos nyeregig biztos nincs kék kereszt jelzés, majd ott…

Talán elhitték, talán nem. Mindenesetre megköszönték, én meg futottam tovább egészen odáig, ahonnan indultak. 3:11:23

Bő fél óra van még a cél nyitásáig.

Várok, száradok.

budaikek_rozalia.jpg

Szerencsém van. A rendezők bő félórával korábban futnak be. Nem várom meg, amíg berendezkednek, megkapom a pecsétet és az oklevelet, és megyek, mert jön a busz… 

Nyertem fél órát. Ez még a délután folyamán igen hasznosnak bizonyult.

Pontozás: Tavaly 18+1 pontot adtam a túrára, ami azóta változott az az, hogy az ún. ottfelejtési faktor is öt pontos lett, így már 20+1 pont a túra össz pontszáma.

Az útvonal (ahogy az órám mérte):

budaikek_ut.jpg

A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):

budaikek_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220


 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr7712652283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.07.13. 17:56:44

Csak figyelj, hogy nem jön egy barom bringás aki downhill edzésre használja a turistautat!

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2017.07.13. 22:31:44

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Érdekes módon, már nagyon rég nem volt gondom a downhillesekkel. A többséggel szerintem megférünk, pont úgy mint a kutyások többségével.

Viszont tény, hogy akad egy két hülye, minden táborban, aki az erdőt járja. Azokat jobb kikerülni. ...és az is tény, hogy a hülyék valahogy mindig feltűnőbbek. :)

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.07.13. 23:42:58

@regulat: Tudod mennyi balhé van az Erdőalja út végétől a Virágosnyeregre vezető ösvényen? Az helyenként nincs fél méter széles és a barmok ott száguldanak le. Múltkor egy csoportba szaladt bele egy barom és a csoport férfi tagja bevágták a bicaját a fák közé és kapott pár pofont.
Mindezt úgy hogy ott van pár méterre a kijelölt erdei út a bringásoknak. A Hármashatárhegy gerincén vezető kék jelzésről nem is beszélve. De az legalább belátható.

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2017.07.14. 07:58:36

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Jut eszembe az alap eltérés, ami a túrázót a kirándulótól megkülönbözteti:

A kiránduló megkerülhetetlen.

Tíz méter szélességű utat is képes teljes szélességében elfoglalni és felháborodni, hogy más is használja... vagy csak használni szeretné.