Erre a posztra az volt lett volna a tematika , hogy felbuszozok Fenyőgyöngyéhez és onnan megyek egy bő tizenöt kilométert olyan ikonikus helyek érintésével, mint az Újlaki-hegy, a Kötők-padja, a Kálvária-hegy, és a Szarvas-hegy kilátópontja.
Mindezt egy olyan útvonalon, ami, ha nem is mindenhol könnyen, de futható.
Csinálok hozzá itinert, egy-két képet az eltévedési lehetőségek megmutatásával. Sőt! Kivételes teszek hozzá tracket, mert az általam eltervezett útvonalnak vannak nem jelzett részei. Most az erről szóló posztot látnátok, ha…
…ha nem tévedtem volna el. Na nem nagyon, mert megvolt az Újlaki, megvolt a Kötők, a Kálvária, és persze a Szarvas-hegy is, csak nem úgy ahogy elterveztem.
Azt hiszem a tervezést ebben az esetben definiálni kéne. Mert ugye tervezni úgy kéne, hogy az ember megnyit valamilyen turistaútvonal tervezőt (én az OSM-et használom). Megrajzolja a megtenni szándékozott útvonalat, csinál egy itinert magának (csak mert az OSM amit ad, az nem itiner, hanem feladatlista). Ez a tervezés része.
Aztán odamegy. Lekocogja, letúrázza. Fényképezget, hátha sikerül egy-két kép. És otthon megírja a posztot.
Ezzel szemben én elképzelem, odamegyek és lesz, ami lesz… Most például egy nagy büdös nulla.
Még mielőtt valaki feltenné a kérdést, hogy különben is plusz ezersok(nak tűnő) fokban, miért az erdőt választottam szombat délelőtt valami vízpart helyett, annak azért elmondanám, hogy:
- az erdő árnyékos
- az erdőben jár a levegő, még dögmelegben is
- az erdő ilyenkor szinte üres
Mondjuk szerencsére nem esett előtte az eső, mert akkor viszont az erdő gőzfürdő…
Szóval, szombat reggel irány a Fenyőgyöngye (tömegközlekedőknek 65 illetve 65/A busz a Kolosy térről. Lett vagy nyolc az óra, mire odaértem és elindultam a kék sávon, az Árpád kilátó felé.
Ez tulajdonképpen önszívatás volt, de kell a kihívás, a szint, meg a kilométer. Az Árpád kilátó után tovább a kék sávon. El az Orosztán-szikla torzója mellett, és a Határ-nyeregnél jelzésváltás, sárga sáv jobbra, fel az Újlakira.
Ezen a szakaszon békés tavaszi és őszi szombat reggeleken már-már a Margit-szigetet megszégyenítő számú futóval találkozhat az ember. Ezen a szombaton mindössze egyet láttam.
Mire felkapaszkodtam az hegytetőre érteni véltem. Konkrétan a szakállamból csöpögött az izzadtság, de fent egyből megszárított a langy szellő. Én meg tartottam magam a sárgához (ez hülyeség, mert máshoz nem is lehetett volna, és lekocogtam a Virágos-nyereghez, és mentem tovább a Kötők-padjához. A kellemesen futható útvonalra a Csúcs-hegy oldalában néhány fa dőlt, de különben minden rendben volt. A fák árnyékot adtak, a menetszél hűtött…
Bár amikor a Kötők-padjánál megálltam fotózni, azért érződött a menetszél hiánya és nem győztem a sós lét törölni a szememből.
Kocogás tovább.
A fejemben lévő terv az volt, hogy ahol a kék kerékpáros út és a sárga sáv találkozik, ott hirtelen balra fordulok, és a jelzetlen úton megyek fel a Kálváriához. Csak éppen azt a jelzetlen utat nem vettem észre, így a Kálvária-hegyet lényegében megkerül a kék kerékpáros úton, a IV. Stációnál balra fordulva mentem fel a Kálváriához.
Onnan vissza a sárga háromszög jelzésen a Szarvas-hegyre (a XI. Stáció után van az ösvény balra). Megint fotó.
Majd elvileg a piros kerékpáros úton indultam tovább. Elvileg. mert jelzést azt nem láttam, így az is lehet, hogy egy a OSM térképén nem szereplő jelzetlen úton (mert útnak út volt) mentem tovább, át a Tök-hegyre, és 142-es határkövet elérve tértem rá a zöld sáv jelzésre.
Na ezért nem lesz most itiner. Mert sok benne a talán, meg az elvileg, meg a lehet.
Lényeg, hogy itt még adtam az érzésnek, a zöld sávon, a Csúcs-hegyen át menten a Farkas-torokig, ott a zöld keresztre váltottam… ( igen ez a lényegében a Panoráma-kör útvonala) és a Hármashatárhegyi utat elérve leszaladtam a kék sáv jelzésen a Fenyőgyöngyéig.
Tulajdonképpen ez se rossz útvonal. Annak, aki ismerős nagyjából a környéken, de hogy tegyek ki itinert olyanoknak, akik inkább nem ismerik, mint ismerik? Nem szeretném, ha szegény édesanyám csuklana.
Úgyhogy majd visszamegyek és tisztázom a kritikus pontokat a Kálvária-hegy – Tök-hegy viszonylatban. majd akkor lesz itiner is.
Ez a poszt meg maradjon meg példázatául annak, hogy bár egyre kevesebbszer, de azért még tudok bénázni. Ha nem is vészeset, hiszen a 15 kilométer bőven meg lett, jutott hozzá bő 450 méter szint, és a becélzott látnivalókat érintettem.
Ámbár lehet, hogy nekem is csak az Üllői úton kéne sétálnom. A Béke tértől a Kálvin térig, elvégre már olyan teljesítménytúra is lesz szeptemberben... és akkor az itinerrel sem kell tökölni.
Az útvonal (ahogy az órám mérte):
A szintemelkedés (ahogy az órám mérte):
ami a földet tapodta: Salomon Speedcross 4;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Quechua MT 20 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220.
