Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Pálos 70 - zarándoklat és túra

2017. október 19. 05:30 - regulat

ultramód

Reggel a sötétben baktatok fel a Gellért-hegyre a Sziklatemplomhoz. Nevezés, csomagleadás, és rajt… jönnek az ismerősök, félig viccesen, félig komolyan azt mondom, hogy a cél az eggyel korábbi komp. Ez is egy olyan dolog, amiről inkább hallgatni kellet volna, mert kimondva ijesztő volt.

palos_rajt.jpg

Még ellövök egy fényképet a hajnali Szabadság-hídról…

Vár rám uszkve hetvennégy kilométer a zarándokok útján, Márianosztráig. Igen, az idén másodszor Pálos 70 TT (MTSZ: 158,1; rendező: Pálos 70 Titkárság, Magyar Pálos Rend, Mária út Közhasznú Egyesület, Viator Természetjáró és Kulturális Egyesület, Zarándok Turizmusért Nonprofit Kft.) Bizony, sokan dolgoztak azért, hogy ezen a hétvégén, ezen a napon a zarándokok és a teljesítménytúrázók csak az úttal, a gondolataikkal foglalkozzanak.

palos_okl.jpgÉn az idén is azért indultam, mert az egyensúlyt keresem a magamban egy-egy ilyen hosszú úton. Az idén különösen rám fért. Tudom ez most így hülyén hangzik, amikor a rajtban olyan kicsinyes dolgokkal foglalkoztam, mint a teljesítés ideje, de úgy gondolom, hogy csak akkor lehet jobban teljesíteni (már sérülés, kimerülés nélkül), ha meg van a belső béke… Amikor az izmok és az agy görcsök nélkül küzdenek ugyanazért a célért. Azt hiszem, ezt most kicsit túltoltam.

Szóval Sziklatemplom. Hat óra húsz perc… indulok.

Felsétálok az első emelkedőn. Van időm…

Bár kézközelben a fejlámpa, de nem kell. Szép lassan világosodik a táj. Elkezdek kocogni, és a kényelmes tempó visz a víztározóig. Megkeresem a molinón, az EGYENSÚLY feliratot (még én írtam fel tavaly) és húzok hozzá még egy strigulát, idén is ezért vagyok itt.

Át a Tabánon, a Városmajori Templomnál felveszem a követ, hogy majd az Anna-kápolnánál letegyem a terhet…

Kútvölgyi Kápolna, első ellenőrző pont. Fel a Normafához, át a Nemzeti Hajsza pályáján, el a rétesező mellett...

palos_normafa.jpg

Aztán Anna-kápolna, és megkerülve a János-hegy csúcsát le kolostorromhoz, ami ott van a Szépjuhászné mellett.

Azt nem mondom, hogy nem foglalkozom a tempóval, de szerencsére otthon hagytam a cetlit, amire felírtam a tavalyi időket öt kilométerenként. Így fogalmam sincs arról, hogy a lassú, békés kocogásnak megélt futás, utólag látom, hogy majd húsz perc előnyt hozott eddig.

Nem erőltetek semmit, csak élvezem az erdőt, elvégre a Hűvösvölgy után lesz még egy városi szakasz.

palos_huvosvolgy.jpg

Máriaremetén… A Bazilika előtt nem sokkal elhúz mellettem Csipi, és azt számolom, hogy ezzel a tempóval beelőzi az ebédet… Ez az ebéd, még különben nálam is dilemma lett később. Elhagyjuk a várost. Most már tényleg.

Van tizennégy kilométer Csobánkáig, és döbbentem veszem észre, hogy bár ezen a szakaszon harmadszor járok nem emlékszem semmire. Élvezem a napot, az erdőt, a csöndet.

palos_csobanka.jpg

Baktatok – már Csobánka határában – a Szent kút felé, és előre élvezem a depózást. Nem vagyok fáradt. Két éve, itt alig tudtam menni, tavaly jobb volt, de… Most mosolyogva megyek. Olyan nyugodtan, mintha tudnám, hogy bő háromnegyedóra előny van a tarsolyomban hátizsákomban.

Ha tudnám, szuperhősnek képzelném magam.

Szentkút. Tea, zsíros kenyér. Töltődöm.

Na, nem nagyon, csak hogy majd jól essen Szentléleken az ebéd.

Vissza a zöldön, irány Klastrompuszta, és Pilisszentlélek. Őszinte leszek, nagyon kellett volna egy kóla. Tele hassal lassabban haladok. Aztán belelendülök. Beérem a zarándokokat. Rossz helyen, egy vízmosásban visz az út egy ember is alig fér el, de a zarándokok kedvesek. Utat engednek, még biztatnak is.

Klastrompusztán érzem magam először fáradtnak.

palos_klastrompuszta.jpg

Átrendezem a zsákot, feltöltöm a flakonokat. Felkészülök agyban arra, hogy a Pilis-nyereg magasan van.  Ezt a szakaszt megszenvedem egy kicsit. A szakállamból csepeg az izzadtság, de tudom, hogy a túloldalon ott vár az ebéd.

Amikor Szentléleken az iskola felé kanyarodok, nézem az órát, elvileg tíz perce nyitott a pont. Többen jönnek lefelé, ők már megebédeltek, tehát a gulyás már korábban megfőtt. Ezt az ismeretet nem árt eltenni jövőre. Tíz perccel korábban rajtoltam, és további ötven perc előnyt szedtem össze, már a tavalyi úthoz képest, ezzel a komp biztosnak látszik. Csak tizenöt kilométer. A gulyás forró… és finom. Nincs kedvem otthagyni a felét, pedig, ha kihagyom, akkor talán még a kettővel korábbi kompot is… tizenöt kilométer kilencvenöt perc. Meg lehet csinálni… Aztán arra intem magam, hogy ne legyek telhetetlen, és inkább falatozom. Lecserélem az órát, kéne egy olyan, ami 15 órát bír… de arra most még nincs keret.

Elindulok, megint nem a frissességgel, hanem a tele hassal van a probléma, de nem is sietek, mert nincs kedvem a kompra várva ücsörögni. Az Enyedi keresztig azért tartom a tempót, de utána csak ímmel-ámmal kocogok bele az utolsó öt kilométerbe Basaharcig. Tavaly alig éltem, mire a révhez értünk. Az idén kényelmesen kocogok, sétálok. Még így is várni kell a kompra…

palos_basaharc.jpg

És utána van tizenegy kilométer.

Megjön a komp.

Átkelünk. Futunk.

Ez így olyan egyszerűen hangzik. Tavaly menni is alig bírtam.

Elérem a Sukola-keresztet, megcsodálom a mécseseket, amik még várják, hogy a naplemente után meggyújtsák őket. Gyönyörű látvány lehet, de valahogy nem szomorít el, hogy az idén nem látom ezt. Még ragyog a nap.

Tempós gyaloglás, kis belekocogásokkal. Fogynak a kilométerek.

Márianosztra határában szembe jön Csipi, és tőle jó hallani, hogy őszintén meglepődik, hogy nem a következő komppal jöttem. Befutok. 10:40:54

Átöltözöm. És irány haza… a vacsorát kihagyom.

Nem tántorgok a fáradtságtól, nem fáj semmim. Elégedett vagyok. Jöhet A piros...

Ismétlés következik:

Én mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy felkészültségének megfelelően válasszon egy távot jövőre és élvezze. Élvezze az utat, a pontőrök kedvességét, önmaga megismerését.

Értékeljünk: Itiner: nos, ez pont az volt, ami a neve vezetőfüzet. Bár a táblázat nem tartalmaz jelzéseket, de a jelzésváltások a térképen tökéletesen követhetők 4 pont. Útvonal: Jól követhető, a vezetőfüzet nélkül is, végig szalagozva (sőt találkoztam útközben rendezővel, aki a leszakított szalagokat épp pótolta) 5 pont. Frissítés: Csak köszönni tudom. Ez 5 pont. Az ottfelejtési faktor Nem volt. 5 pont.

Pontnyitás 6 km/h feletti sebességre… az plusz egy pont, és a csomagszállításra, és a trackre még egy. Összesen: 19+3 pont. …és járna még egy azokért a plusz információkért, ami a boltok nyitva tartása a busz és a komp menetrend… de ez olyan ritka, hogy az általános értékelésben nem kap szerepet, de tudjon róla mindenki, hogy itt ilyen is van.

Ez senkit ne tévesszen meg, mert lesz ennél még hosszabb túrám, meg olyan is, amin több pontot adok, vagy adtam, de a Pálos 70 felejthetetlen élményt ad!

Az útvonal, ahogy az órám mérte:

palos70_ut.jpg

A szintemelkedés, ahogy az órám mérte:

palos70_szint.jpg

ami a földet tapodta: ASICS Fuji-Traboco 5;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220 és TomTom Runner

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr2613013840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

olahtamas- 2017.10.20. 22:16:55

Gratulálok!
Várunk jövőre is, hátha lesz egy 10 órán belüli időd :)
Még dobogós is lehetsz, eddig csak ketten voltak 10 órán belül:
www.traxpace.net/palos17_70?grid
Futók elindulhatnak még 7:30-kor is és akkor biztos nem érnek Basaharchoz a tea elkészülte előtt :D

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2017.10.21. 04:42:07

@olahtamas-: Köszönöm! A bizalmat is. :)

Nem hiszem, hogy jövőre a tíz órán belüli beérés lesz a cél, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő...

Viszont a táblázatot nézve, láttam egy olyan teljesítést az előttem végzők között, ami fizikailag csak úgy lehetséges, ha nem az itiner szerinti útvonalon haladt, amit alátámaszt a kihagyott ellenőrzőpontok száma is, hiszen például egy kompon keltünk át, és előttem onnan csak Bálint haladt, mégis megelőzött a célban mind a kettőnket... viszont mi nem is hagytuk ki a Sukola-keresztet. :)

Hyspan 2017.11.02. 19:42:36

Csodálatra méltó, s egyre jobb vagy! :-)

regulat · http://withoutacatharsis.blog.hu/ 2017.11.02. 19:53:48

@Hyspan: Igazán köszönöm. :)

Bár a csodálatra méltóság nem cél, csak az, hogy másoknak kedvet csináljak a rendszeres mozgáshoz.
Próbálom bizonyítani, hogy ötven felett is lehet javítani a teljesítményt.