Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

A három mumus

2017. október 26. 05:13 - regulat

nosztalgia-mód

Amikor 2013 októberének egy reggelén Pilisszentlászlóról elindultunk, duzzadt bennem az erő. Mit nekem huszonhat kilométer terep… a teljesítésre szánt időt például a városi futásaim alapján kalkuláltam. Aztán eltévedtünk egyszer… kétszer… háromszor. Aznap délután úgy gondoltam, hogy végleg leszámoltam a terepen futással, a teljesítménytúrákkal. Nem nekem való. Azóta kiderült, hogy tévedtem.

pilisszentlaszlo_kapolna.jpg

Pedig mindössze két kilométernyi pluszt sikerült összehozni az úton, ami lássuk be, huszonhat kilométer esetén lótüdő.

oszitrapp_okl_blog.jpgEltelt négy év, és úgy alakult, hogy időben, térben semmi sem akadályozott abban, hogy visszatérjek az Őszi trappra (MTSZ: 58,2 pont, rendező: Budapesti Természetbarát Sportszövetség).

Mondjuk, amikor reggel szembesültem azzal, hogy a HÉV csak Békásmegyerig jár, akkor átfutott a fejemen, hogy átok ül ezen a túrán. De sikeresen elértem a HÉV pótlót, sőt Szentendrén a csatlakozást is, bár ennek megakadályozására tett egy kísérletet a helyi forgalomszabályzás. Mértem. Négy percig állt a busz az üres úton a piros lámpánál, mire be tudott kanyarodni a HÉV végállomáshoz. Mindegy tudtam jegyet venni a pénztárban, mert a buszon nem lehet. Elértem a csatlakozást, és megérkeztem Szentlászlóra.

Simáén meglett a rajt helyszín a Jánosik kocsma. Neveztem indultam és… elbizonytalanodtam, amikor azt láttam, hogy az előttem induló, főiskolásokból álló túrázó csapat balra kanyarodik. Elő az itinert, nézem a térképet, csak jobbra kéne menni… Mondom én, hogy átok ül ezen a túrán, ha már száz méter után attól tartok, hogy eltévedtem.

Szóval jobbra. Irány a Kis Rigó… közben jönnek szembe ismerős túrázók. Ők is előttem neveztek és nem találják a jelzést… Megmutatom. Jönnek ők is. A Kis Rigó parkolójában ismerősök. Pár perc beszélgetés belefér az időmbe, ők majd mennek a Prédikálószékre, én Óbudára.

Kényelmes kocogás a kéken, majd a kék kereszten… Szeretem az őszi erdőt. De a kék kereszten becsúszik a babszem…

Akkor, négy éve, nevetgélve, beszélgetve kocogtunk az erdészeti úton, kerülgetve a keréknyomban megállt pocsolyákat… és egyszer csak eltűnt a jelzés. Nincs pánik. Nézelődünk, keressük… nincs. Elő az itinert. Aha. A térképről kibogarásszuk, hogy jobbra kellett volna valahol fordulni. Visszamegyünk. Még nevetünk magunkon. Még…

A jobb oldalra koncentrálok. A jelzések persze a baloldalon vannak. A negyedik kilométernél észreveszem a jobb kanyart.

oszitrapp_1s.jpg

Megnyugszom. Egy mumus kilőve.

Ismét élvezem az erdőt.

oszitrapp_erdo.jpg

Lajosforrásig sima az út. Ott rossz felé indulok először a zöld háromszögön, de korrigálok. Még van egy kis piros négyszög, mielőtt a zöld háromszög jönne. Nagy-Csikóvár előtt alig látszanak a jelzések, de szerencsére ki van táblázva az út, még, ha a táblákra valami Óbudai gyalogtúra is van írva az Őszi trapp helyett.

Megvan a második ellenőrzőpont, irány lefelé…

Ha nem lenne nálam bot, most pánikolnék. Erre a szakaszra nem emlékeztem. Meredek lejtő, a trabuco talpa csúszik. Néha olyan, mintha síelnék. Csak az a baj, hogy nem tudok síelni.

Már lent vagyok Csikóvár alján, szelíd a lejtő. Futok. Folyik a szemembe a sós lé… Jobb kézben a két bot, ballal törlöm az arcom… a levegőbe emelkedem, és kiterülök, mint a béka. A zsebemben új a telefon jut eszembe és a talajfogás pillanatában már csavarodom, pördülök jobbra. Felsegítem magam. Nézem azt a büdös gyökeret, ami elgáncsolt. Kacskaringósan adok hangot a véleményemnek.

Kell egy kilométer, hogy újra kocogjak.

Csobánka, piros sáv, Cserkészpark. Egy bal és egy jobb kanyar...

Akkor, négy éve, nem találtuk a folytatást. Kocogtunk egy csapat cserkész nyomában, de nem volt jelzés. Ismét visszafordultunk. Állt egy helyinek tűnő ember az út szélén, őt kérdeztük… ő sem tudta. Elindultunk a műúton, egy jelzetlen úton felcaplattunk az Oszoly irányába, és egyszer csak ott volt a piros sáv.

oszitrapp_2s.jpg

Azóta tudom, hogy a helyinek tűnő ember a susnyás szélén (úgy a tizenegyedik kilométer tájékán)… na ő takarta ki a jelzést. Az út, azaz ott éppen ösvény pont a háta mögött folytatódott.

A második mumus is kilőve.

Megvan a harmadik ellenőrzőpont. Jön a kaptató, a vízmosásban vivő sárga kereszt, majd a sárga sáv… és a piros. Megvan a negyedik pont is… Már csak a kék sávon kell menni.

Szeretem ezt az utat a kéken, és már nem félek hogy eltévedek, már megtanultam, hogy hol (jelen esetben a tizenhatodik kilométernél) kell jobbra fordulni a fenyőfák irányába.

oszitrapp_3.jpg

Annak idején, ezt nem tudtuk… tovább szaladtunk élvezve a lejtőt, a napot, egymás társaságát… és beértünk Pilisborosjenőre. Jelzés sehol. Bolyongás a házak között. A feladás gondolata, mire valaki meg tudta mondani, hogy hogyan találunk vissza a kék sávra. Itt már a visszafordulás gondolatával sem játszottunk. Elegünk volt a túrából…

Most nem rontom el a kanyart. Miközben a Sziklaüreg feletti kilátásban gyönyörködöm, megállapítom, hogy a harmadik mumus is halott.

sziklauregek.jpg

Kocogok, botozok tovább Virágos-nyereg felé… ismerem az utat, nincs meglepetés, azaz de van. Az utolsó ellenőrzőponton azt mondják a pontőrök, hogy végre jött valaki. Hogy nincs előttem senki… Nem igazán értem. Én úgy számoltam, hogy legalább ketten… Na mindegy, lekocogok a Csúcshegyi Vendégházba. 4:01:50

Zsíros kenyér, tea... és még vagy másfél kilométer séta lesz a buszig...

Igen, csendes káromkodást szűrök a fogam között, én négy órán belül akartam. Ez van. Talán nem kellett volna fetrengeni a porban.

Pontozás: Az itiner lényegében 4 pont. Az útvonal 5 pont. Frissítés 5 pont. Az ottfelejtés, emlékeim szerint 3 pont (de ha a rendezők kértek túra alatti elérhetőséget, akkor javítom, csak valaki szóljon).

Pluszpont jár a csomagszállításért és a pontnyitás sebességéért. Jelzem az utóbbit itt is felpörgette a BTSSz. Track nincs. Összesen 17+2 pont

Az útvonal, ahogy az órám mérte:

oszitrapp_ut_blog.jpg

A szintemelkedés, ahogy az órám mérte:

oszitrapp_szint.jpg

ami a földet tapodta: Asics Fuji-Trabuco 5; (halkan jegyzem meg ilyen silány felsőrészű cipőhöz még nem volt szerencsém)

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr8213081438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.