A Budai sávtúrákat, mint az tudott a blog olvasói között, szeretem. Most amikor a posztot írom (és nem akkor, amikor olvasni fogod), négy éve, hogy először nekivágtam, akkor a pirosnak. Nem keveset vacilláltam, ismerkedtem a teljesítménytúrázással, a terepfutással. Tartottam a lineáris túráktól…
…meg dupla logisztikától, hiszen másképp kell eljutni a rajba, mint hazajutni a célból… Ehh! A kezdő túrázóknak (no meg az autósoknak is) a körtúra való. Vagy csak az a kellemesebb. Azóta túl vagyok néhány lineáris túrán. Már nem zavar az utazgatás.
A legutóbbi lineáris túra Zsámbékról vezetett Nagykovácsiba, ezen a hétvégén, mintegy folytatásnak is felfoghatóan, Nagykovácsiból indultunk, és mivel a Budai kék TT (MTSZ: 53,8 pont, rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság) új útvonala már több, mint 25 kilométer így összekötöttem egy féltávú Yours Trulyval.
A Yours Truly egy Finn kezdeményezésű Nemzetközi Futás az év leghidegebb időszakában. Télen, amikor nincsenek versenyek, versenyezzünk egymással.
Fussunk bárhol ahol kedvünk van, szabadban, edzőteremben, .. és küldjük be az eredményeket. Becsületbeli futás, hisz az 50 km-es távot és az időt Neked kell mérned!
Szereted a kihívásokat?! Fuss az év leghidegebb időszakában, légy résztvevője egy nemzetközi versenynek!
Időpontok: Január és február utolsó vasárnapja. (futhatsz mindkét időpontban is).
(forrás: http:// futás.net)
Azt hiszem ennyi elég is lesz a mellébeszélésből, szóval vasárnap reggel elindultam Nagykovácsiba. Úgy számoltam két óra elég az útra. Rajt tízig van… Aztán metrópótló, és hasonló örömök… A Kossuth tér magasságában küldtem egy sms-t a rendezőknek, hogy ugyan várjanak már meg, max negyedórát kések, közben eldöntöttem, hogy ha nem várnak meg akkor is végig megyek.
Egyébként megvártak volna, de valami csoda folytán tíz előtt három perccel beestem.
Gyors nevezés, rajt. Irány a Zsíros-hegy. Bár közel sem kellett a csúszásgátló, én azért úgy döntöttem, hogy a két városi szakasz kivételével inkább használom, minthogy meglepetés érjen.
Mert ez az idei tél, olyan izé (szokatlannak nem mondanám, de én is jobban szeretek a havas, jeges telekre emlékezni…), ha a talajt akarnám jellemezni, azt mondanám: minden lehet, mint a moziban. És volt is minden, havas is, jeges, is, száraz is, meg saras is…
Tehát a Zsíros-hegyen felvettem a hóláncot és tulajdonképpen jött az örömfutás a Remete-hegyig. Ahol az előzetes várakozásommal ellentétben tavasz volt. Bennem a tavalyi jeges lejövetel maradandó élmény. Irtózatosan féltem, most is így lesz, erre olyan száraz út fogadott, mint nyáron.
A szurdokban patakfotó…
...a szurdok végén hólánc le, és öt kilométernyi lényegében aszfaltos kocogás Hűvösvölgybe.
Féltáv. Tulajdonképpen alig lassabb tempóval, mint nyáron.
Ja igen, még a rajt felé számolgattam, hogy az előző Budai kékhez nyáron kicsit több kellett, mint három óra, akkor most kb négy óra lesz az út.
De még várt rám a Hármashatár-hegy, no meg a Vihar-hegy… ezek azért tudnak lassítani az emberen.
Valahol a repülőtér környékén visszavettem a hóláncot (most sem tudom, hogy minek, bár a sekély sárban volt olyan hasznos, mint a jégen).
Árpád-kilátó – Fenyőgyöngye – Adótornyok…
Az adótornyok.
Szeretek megállni és felnézni rájuk. Nosztalgia. Mindig olyan érzés, mint amikor először. Mint amikor beleszerettem… Megint elhatároztam, hogy a tavalyi árulásom után az idén rendszeresen feljövök. Szeretni. Mert, ha én szeretem a hegyet, akkor ő is szeretni fog engem. Akkor nem csak testben leszek fent…
Na ennyit a romantikus hajlamaimról, hiszen várt még a Vihar-hegy, ami pont olyan kellemes meglepetés volt, mint a Remete-hegy. Alig sáros, jól futható. Sőt a hólánc karmai plusz önbizalmat adtak. Nem féltem a lejtőn.
Tulajdonképpen simán hoztam volna a nyári időt, ha…
De mindig, vagy majdnem mindig van valami: ha…
Ez a „ha” most a sár volt, amit az utolsó két kilométerre tartalékolt természet anya. Ott, ahol máskor az önfeledt futásé a főszerep, ott most a dagonyában csúszkáltam, ami egyrészt a kedvemet szegte, másrészt lelassított.
Így is csak tizenkét perccel később értem a célba, mint nyáron… és legalább nem gyorsultam le a cél nyitást. 3:23:49 Rozália téglagyár.
Némi evés-ivás, némi ruházat rendezés és irány haza.
Elvégre a következő hétvégén is az Ösvénytaposókkal randizom.
A pontozást, most kicsit részleteznem kell. Nem, az ititer nem lett rosszabb, marad 5 pontos, mint ahogy az útvonal és a frissítés is, viszont az ottfelejtés (régi vesszőparipám) szintén 5 pontos lett.
Jár még pont a futóbarát pontnyitásért és a letölthető trackért is, úgyhogy ez egy 20+2 pontos túra lett.
…és akkor február első hétvégéjén: Hótaposó 30 TT
Az útvonal, ahogy az órám mérte:
A szintrajz, ahogy az órám mérte:
ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;
ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;
a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);
ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220
hólánc: Snowline chainsen trail
