Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

A Hótaposó teljesítménytúra

2018. február 08. 18:05 - regulat

Az utóbbi években, azt hiszem, hogy megfordultam a Budai-hegyek minden jelzett turista útján. Még nem unom. Persze vannak gyakori útvonalak, és ritkák. Vannak ismétlődő túrák, ahol már nem is kell nagyon figyelni, meg újak.

 hotaposo_ho.jpg

És az újak hiába vezetnek ismert ösvényeken, mégis tudok hibázni. Az idén először került megrendezésre a Hótaposó 30 TT (MTSZ: 61,7 pont (ha jól számolom); rendező: Ösvénytaposó Baráti Társaság). Igen, megint az Ösvénytaposók, nem tudtam ellenállni annak, hogy új túrát tettek be a naptárba.

Úgyhogy a szombat reggel a Zugliget Általános Iskolában, ért a rajtban… Ha máskor nem, hát márciusban a KeSaPiZ 100 reggelén is itt leszek.

Ez előzőnapok esője utána hóláncot a zsákban hagytam, és bíztam abban, hogy legalább foltokban lesz néhol hó, és nem lesz túl nagy sár.

hotaposo_anna.jpgBotozás felfelé.

Az Anna-rét (az a nyitókép), Anna-kápolna…

...minden fehér. Csak az út nem. 

Onnan kocogás a Csacsi-réthez a sárga kereszten. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, minden túrán, amelyik innen érkezik a réthez, mindig nagyszámú eltévedő akad. De ezt már írtam. És hiába festettek iszonyat méretű jelet, hogy merre megy a sárga, én bizony a rossz irányba indultam. Pedig ismerem. Pedig megnéztem az itinert… és mégis. Szerencsére rám szólt a pontőr.

Innen egy kis kerülő a hosszútávnak. Kocogtam a sárgán és nosztalgiáztam. Úttévesztéseről, sárban csúszkálásról… szeretem ezt a szakaszt. Mondjuk egy kutyasétáltatót majdnem legázoltam, ugyanis itt már javában szemetelt az a valami, ami a nap folyamán néha hónak tűnt, néha esőnek, és bizony néha még ónosesőnek is.

A sárga után piros, Végvári-szikla, Makkosi-rét, és a Virág-völgy után ismét a sárga. …és mivel a sárgában ott a sár…

Tulajdonképpen semmi érdekes nincs a sárban. Csak valahogy nem szereti az ember.

…és nem is fotogén.

hotaposo_sar.jpg

A Kis-Kőfej után Budakeszit célozta meg a túra.

Nosztalgiáztam. A nyáron itt mentem reggelente a Vadasparkba… és itt is van egy Csacsi-rét. Csak az nyugtatott meg, hogy ismerem az utat a Petneházy-rétig, mert látni nem láttam semmit.

hotaposo_szemuveg.jpgValahogy így néz ki, amit egy szemüveges ember lát esőben futva az erdőből. Nem is nagyon találtam fotótémát.

Meg lekötötte a figyelmemet a cuppogó sár. Bámultam a Vadaspark kerítését és arra gondoltam, hogy ott van egy "titkos hely", ahova verőfényes napokon, nyári hajnalokon a legjobb elbújni. De ez most nem a verőfény és az elbújás ideje… maradtam kerítésen kívül.

A Petneházy után ellenőrzőpont. Immár a negyedik. És ismét rossz irányba indultam el… azért most száz méter után leesett, hogy nem a Fekete-fej, hanem Nagykovácsi felé a Kecske-hát az irány.

Majd ott jobbra a piros kereszten. Na ez egy olyan szakasz, ahol talán kétszer jártam, akkor is az ellenkező irányból. Hirtelen figyeltem is ezerrel…. már amennyire az állandóan vizes szemüvegem engedte.

Remeteszőlőstől már képben voltam. Ellenőrzőpont.

hotaposo_orkeny.jpgÖrkény telefonfülkéje…

Remete-szurdok.

És, ha már kétszer hibáztam, akkor három a magyar igazság… Máriaremetén, ahelyett, hogy az itiner szerinti rövid úton mentem volna, én beleraktam egy kis pluszt az útba, azzal, hogy maradtam a kéken. Viszont olyan jól futható… egész a Hűvösvölgyig.

Ott néhány túratárs nemes egyszerűséggel átvág a réten és rövidít a sárga kőrséta jelzésen. Maradok a kijelölt úton.

Az utolsó ellenőrzőpontnál, a Tóasszony-oltárnál megörülök a téltemető virágnak.

Mondjuk kicsit elkapkodta, még nincs február vége… de ugye az enyhe idő.

Még át kell menni a Hárs-hegyen, szerencsére a kicsi és a nagy között… aztán már tényleg csak bekocogni kell a célba, a János-hegy oldalában.

3:47:55 lényegében futótempó.

Emléklap. Jelvény. Elkortyolok egy teát. Meg még egyet.

Jó hogy lett ez a túra… és jövőre majd talán a havat is taposhatjuk az ösvényeken.

hotaposo_okl.jpgPontozás: Az itiner, résszakaszos táblázattal, térképpel egyértelműen a megszokott 5 pont. Az útvonal szintén 5 pontos. A frissítés is. Egyedül az ottfelejtés 3 pontos, de ezen nem fogunk összeveszni.

Minden további szempont megérdemli a maga 5-5 pontját, mint ahogy jár a plusz pont a futóbarát pontnyitásért és a csomagmegőrzésért, és a trackért is. Az, ha jól számolom 18+3 pont összesen.

Ismét jó döntés volt, az Ösvénytaposókat választani. Bár kicsit több havat rendelhettek volna...

Az útvonal, ahogy az órám mérte:

hotaposo_ut.jpg

A szintrajz, ahogy az órám mérte:

hotaposo_szint.jpg

ami a földet tapodta: Salomon Speedcross4;

ami támasztékul szolgált: Komperdell Carbon Balance;

a csomag: Quechua MT20 (tartály nélkül);

ami az időt és az utat mérte: Garmin FR 220

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr5613639954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.