Katarzis nélkül

futás, teljesítménytúra, és a kezdetekben görkorcsolya

Farsangi Futógála

2018. április 05. 07:42 - PSE hírek

Békéscsaba volt már? A versenyzői beszámolókból igyekszem, úgy válogatni, hogy egyesületünk, szakosztályunk sokszínűségét mutassák. Meg persze a személyes, versenyzői élményt.

pse_blog.jpgÉppen ezért jelennek meg itt vegyesen rövid és hosszú távú futások, túrák az ország különböző pontjairól. Elvégre mindenhol lehet sportolni, csak elhatározás kérdése. Most, a legutóbbi terepes beszámoló után, most egy körözgetős, sík verseny jön. Egy utlra.

Szóval azzal a költői kérdéssel kezdtem, hogy Békéscsaba volt-e már? …és mivel a választ mindenki tudja, hogy nem, így repüljünk vissza az időben március elejére, és jöjjön Ede beszámolója a Békéscsabai Farsangi Futógála 50 kilométeres távjáról, amit 5:37:11 alatt teljesített:

ede_2.JPGBékéscsabán a BSI futónagykövetei évek óta szuper versenyeket szerveznek. Amikor lehetőségem van, el szoktam látogatni a rendezvényeikre. Így tettem most is. Versenynap előtt kb. egy hónappal neveztem, azon gondolkoztam, melyik távot választottam, 21-, 42- vagy 50 km. Főnököm segített eldönteni: „Ha már mész, akkor 50 km legyem.” Tehát 50 km-re neveztem. Edzettségi szintemhez képest ez eléggé őrültség benyomását keltette. Ezt néhány futó és nem futó ismerősöm is jelezte, aki tudott erről az elhatározásomról és tudta azt is, hogy milyen keveset edzettem mostanában.

Januártól a versenyig összesen 180 km körül teljesítettem, ami nem mondható soknak. Ráadásul a verseny előtti hetekben beteg is voltam, emiatt még kevesebbet futottam, heti kb. 20-30 km-rt. Nem is reménykedtem csúcsok döngetésében. Már csak azért sem, mert konkrét 50 km-es távot még nem teljesítettem. Versenyen futottam már maratont, 4-6 órás versenyeket is és volt már egy-két elvetemült 40 km feletti versenyen kívüli vállalásom, de pont 50 még nem. Célom a teljesítés és az életben maradás volt. Tervezett időeredményemet 5 óra 30 perc körülire gondoltam.

Elérkezett a nagy nap.

Futamom 9-kor indult a félmaratonnal és maratonnal együtt. Időben keltem, összekészítettem a frissítésem, felöltöztem futócuccba 0 °C körüli hőmérsékletre készülve, tetejébe húztam egy melegítőt, kabátot, a szülői házam felé indultam felnyaláboltam anyukámat és húgom, majd, uccu Békéscsabára. Odaérve a családot kiraktam egy bevásárlóközpontnál, leparkoltam a célkapuhoz közel a versenyközpontnál. Elég korán megérkeztem, felvettem a rajtszámom és vártam az ismerős futóbarikat. Jöttek is sorban, üdvözöltük egymást, beszélgettünk és lassan készültünk a rajtra. Az összekészített ellátmányomat kosárral együtt kihelyeztem a frissítőasztalhoz. Kicsit aggódtam a hideg miatt, nehogy befagyjon a bekevert iso italom, vagy  hogy túl hideg legyen, hogy megigyam.

Elérkezett az idő. Rajt előtt bemelegítettünk, a célkapun átsétálva ellenőriztük a csipjeinket, majd elbandukoltunk 5-600 métert, hogy a pontos táv teljesítéséhez megkezdjük első darab körünket, amit követett még 10 egész.

Elstartoltunk. Szerettem volna minél többet futni a távból, gondoltam 30 km-ig nem lesz gond. Visszafogtam magam, nem engedtem el az elején a tempót. Néhány kör után egyedül is maradtam. Szólt a zene, körönként frissítettem, ettem-ittam, futottam tovább. Szerettem volna minél tovább eljutni úgy, hogy csak a frissítőnél álljak meg vagy sétáljak kicsit. Az első probléma 20 km körül jelentkezett, hívtak telefonon, amiről szólt a zene és pörgött az endomondo alkalmazásom, hogy halljam a km időimet, ha túl gyorsan futnék, akkor lassítsak!

ede_3.JPG

Gondoltam, ha abbahagyják a csörgetést, majd tovább szól a zene, ahogy szokott, de nem így lett. csendben futottam tovább és nem is indítottam újra a zenét. Valahogy így is jól éreztem magam (amennyire lehetett).

Következő gondot a hideg okozta, árnyékba került az idő múlásával a frissítőpont, ahogy előre gondoltam, rohamosan hűlni kezdett az iso italom. Ez is megoldódott, a rendezők forró teát is biztosítottak nekünk, ezen túl minden körben kértem egy fél pohárral, amit felöntöttem iso-val és így elfogadható lett a hőmérséklete (mert a forró teát sem szívlelem). A köröket szándékosan visszafele szoktam számolni, szerintem jobban hangzik, hogy már „csak” kilenc és így tovább, vagy már a fele megvan. Lélektanilag jobban esik. A tempó miatt csak cammogásnak vagy kocogásnak nevezem azt a mozgásformát, amit műveltem. Az egyik frissítéskor a Speaker azt mondta rám: „őrült ötvenes”, egy lájkot mutattam neki a kezemmel, megmosolyogtak a szurkolók, szervezők, versenyzők, de tudtuk, hogy igaza van neki, -4 -6°C-os időben futottunk. Kicsit őrültnek kellet ehhez lenni mindenkinek, aki belevágott.

Számoltam, fáradtam, már csak három kör ezen kívül, már csak két kör ezen kívül, megjött a családom, beálltak a szurkolók közé. Két köröm volt akkor még hátra, de a speaker megzavart! Bemondta a nevem, majd „Még egy köre van hátra!”

Elszámoltam volna? Odaszaladtam, „Nem kettő?” nem mintha nem örültem volna, ha csak egy lett volna!!!

ede_4.jpgVálasz, ránézett a rajtszámomra: „Ja, ötvenes vagy?! Akkor tényleg kettő! Bocsi!”

Na itt már rendesen fáradt voltam, de tudtam, hogy sikerülni fog, akárhogy is,de ezt már megcsinálom. A maradék két körömbe többször is bele kellett sétálnom. Még így is megelőztem egy maratonista hölgyet. Próbáltam biztatni, húzni egy kicsit, de ott kellett hagynom, túl sokat sétált bele. Végül beértem. 5 óra 37 perces idővel megcsináltam. 50 km, ami az enyém lett. Megkaptam a befutóérmet, bementem nyújtani a fürdő előterébe a többi futóhoz és a rendezőkhöz. Anyukámék türelmesen vártak a kocsiban. Nyújtottam, mert ha nem, mire hazaértem volna nyújtás nélkül szerintem nem tudtam volna kiszállni a kocsiból.

A szervezés ismét remek volt! A körülményekhez képest a lehető legtöbbet megtették a futókért. Előző este letolták a havat az útvonalról kistraktorral, a jeges részeket sózták a verseny indulása előtt. A pálya változatos volt, ahol fagyott, ott nem csúszott, ahol olvadt ott jégpálya volt és csúszkáltunk és a verseny vége felé még száraz szakasz is lett.

Köszönöm a versenyt a szervezőknek, a szurkoló futóknak, a főnökömnek, hogy rábeszélt az 50-re (nem volt nehéz), köszönöm családomnak a türelmet és támogatást és köszönöm a támogatást az egyesületnek!

Gratulálok és elismerésem minden táv minden futójának, aki Bátor vagy Őrült módjára elindult ezen a jeges hideg versenyen! Gratula a szervezőknek is!!!

Mit is mondhatnék? Gratulálok, és minden tiszteletem azé, aki ennyit tud körözni a hidegben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://withoutacatharsis.blog.hu/api/trackback/id/tr5613811160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.